Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Aradi Gábor - Lelkek tánca - a dal

Ma egy csodálatos ajándékot kaptam karácsony előtt egy nappal, költő társamtól Szuchánszki Arankától. Ő a Lelkek tánca című versemből csinált egy gyönyörű AI dalt. Ezt szeretném most veletek megosztani, hallgassatok, nézzétek sok szeretettel. És még egyszer köszönet Arankának 🙏😊❤

A dal, szöveggel együtt megnézhető videó formátumban: 

https://youtu.be/3pcuTnUh_vI?si=h_X1IaUinQRB65tp

És az eredeti vers itt található:

https://www.poet.hu/vers/400014

Aranka verseit pedig itt olvashatjátok:

https://www.poet.hu/szerzo/Szuchanszki_Aranka

Egy halk szavú legenda tér vissza egy szakadt név mögül.

Egy este, amikor a kocsma falai koncertteremmé nyílnak.

És egy hang, amely utoljára még bennünk rezdül tovább.

Nagy ritkán járt ő mi közénk,

Időtlensége halk szava szürke.

Ránézni sem mert a szemünk,

Nem gőgös volt csak magány gyűrte.

Öreg gitártokkal vállán érkezett,

Egy pikoló világos csak ez volt az övé.

Mielőtt elkezdte dalban emlékezett,

Mindenkire aki szemét nem találta többé.

Vele az ócska, piszkos kocsmából,

Csillogó koncertteremben lettünk.

És a dalaiban élő mély hangjából,

Aznap este tőle, vele bút feledtünk.

Neve titok - tépett öreg lapon ennyi állt:

Előadói este saját zene és dalszöveg,

Hosszú idő után fellép újra a híres eák,

Gyönyörködve utoljára rád emlékezem.

És a szerző előadásában is…

Kicsi tánc, mi rendetlen tán,

De boldogságból ered talán.

Ahogy hozzád ér, dörgöl a zene,

És bele csitul lelked szele.

Pedig fölkap, pörget, égi láz,

Vérpezsdítően leigáz.

Benned marad emberül,

Vele értesz mindent - legbelül.

Pedig már nem népszerű,

Elfeledett lett mint a hegedű.

Szív nyekergés vonó huzásán,

Hangminta a laptop asztalán.

De néha elgázol öregesen,

És olyan jó, nem szintézises.

Vele hosszú hajú lesz a jövő,

Öregként lesz ordító hangtörő.

Hát élvezd még tart elborítva,

Pár akkordban húr le fogva,

Anakronisztikus fiatalt játszol,

Népszerűtlen kicsi Rock szól.

És ez akkor is így van jól!

És a szerző előadásában is…

Az eredeti mű alapja egy skót népdal amit maga a szerző is feldolgozott.

Ó, a nyári idő itt van végre már,

És minden fa édes virágban áll,

Hegyeken az illatos kakukkfű,

Körbe öleli a hanga virág mezőt.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

Építek a szerelmemnek egy lugast,

Ott a hűs és kristály forrásnál,

És reá, fel halmozom én,

A hegy minden virágát mit kivánnál.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

Keresztül barangolok a vadonon én,

És a sivár mélység völgy tengeren,

Visszatérek az ő kincseikkel,

Hozzád a lugasba ó kedvesem.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

Ha az igaz szerelmem nem jön el,

Akkor biztosan találok majd másikat,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

A dal: https://youtu.be/4xh5bhmU8X8?si=VNukcUZzKytFvvQy

Aradi Gábor  fordítása

Öreg, törékeny alkat,

De mikor megáll, mint vert hajó dicső vitorlája,

Mindenki elhallgat,

Mosolyogva biccent, lassan felemelkedik karja.

Fejében hangok, hangjegyek,

Minden hangszer kottája ott berögzülve dereng,

Eltelt végtelen évtizedek,

Zene, a szerelme, őrök s hű mi mindent jelent.

Nincs lemondás, sehol ára,

Végtelen mű sokasága ami eggyé válva benne él,

Teremt csodát, nem dirigál ma.

Lelkének ember léte mi csendből kitörve fel zenél.

Szeme lecsukva, utolsó csend,

Vezetve több tucat zenészt lehetetlen feladatra,

Majd ütemre világokat teremt,

Hónapok munkája sűrűsödik egyetlen pillanatba.

Hogy ki századok óta halott,

Üzenjen nekünk az idő kegyetlen tengerén át,

Mégis maradandót alkothatott,

Halljuk hát Maestro, add nekünk ezt a csodát!

És a szórakó előadásában is…