Óda az okos szeretőhöz

Te tudod mitől forró a vágy,

Mitől a vérem forrongva húz hozzád.

Te tudod hogy férfi lelkem attól zsibong s él,

Mikor érzi, imádata az elvárt tökély.

Te tudod testem pirongó titkait,

És nem vagy rest használni mohó gondolataid.

Te tudod nyújtani a percet, fokozni a kéjt.

El jelentékteleníteni minden veszélyt.

Te tudod férfi létem valódi igazát,

Hogy legjobban azt vágyom szerelmet boríthassak rád.

Te tudod hogy szívem attól vadul,

Ha érezheti törődésem számít s lelkem érted buzdul.

Te tudod mikor kell több, sokkal több még,

Erős szeretőm vagy s ez több mint elég.

Te tudod hogyan kell gőgösségem megfojtani,

S eme "nagy urat" szerényen hajbókoltatni.

Te tudod hogy számomra a legjobban dicsérő,

A mosolyod, reggel mellettem felébredő.

Te tudod tested apró rafinált erejét,

Mely varázslatosan hozzád láncol és követeli, még, még, még.

Te tudod de mégsem kell mondod soha,

Ismerlek és elkísérlek téged oda.

Mert szelíden fogom kezed és társad akarok lenni,

Mert veled ott és mindenhol, jó együtt lenni.

És a szórakó előadásában