Könyörület (a Féreg kegyelme)

Gyere, gyere drága barátom, te ki nélkül a napfényt,

Talán soha többet én nem látom és már nincs remény.

De te megcsináltál, kitaláltál, híressé tettél engem,

Miattad hataloméhes hatalmasok jobbja lehettem.

És itt ülök most veled újra, szabad emberré tettél,

Annyi vér, szenny, mocsok után megint összeszedtél.

Tudod te jól volt akit futni hagytam de csak egy volt,

Kire az én, saját szabad akaratomból kegyelmem hult.

Átlagos leszámolásnak indult mint az annak a rendje,

Pusztuljon mindenki és legvégül a célpont, volt a terve,

A kikötői negyed új és kegyetlen állat véreskezű urának,

Jeltelen sírjai már készen meg ásva álltak a családnak.

Egy templomban bújtak el előlem gondolván az szent,

Nem tudva, se ördög se Isten nekem semmit se jelent.

Belépve a hazug szentségességek templomába értem,

Hangtompítóval a belépőt a mennyekbe ingyen mértem.

Idős gyóntató pap állt az oltárnál mint tiszta ősz galamb,

"Tudom ki vagy s miért jöttél ha ez az út alá vetem magam."

"Önmagamat nem sajnálom legyen meg az úr vég akarata,"

"De az asszonyt, gyermeket hagyd, magam adom értük oda."

Az idős pap nem kért semmi mást, tudta most pusztulnia kell,

"A mártírság munkaköröm része", mosolyodott komor viccén el.

Menekült a célpont becstelen, mindenkit nekem hátra hagyva,

Golyóm hátulról nyitott fején ablakot, őt örök sötétségbe ragadva.

És akkor és ott lelkemben valami újra életre és lángra gyúlt,

Hívd a kegyelet lángjának ha akarod, de a Féreg meglágyult.

Többet nem mondok, sokat öltem, hogy békében élhessenek,

Ha megírod tedd hozzá, olvasó, ez nem fog megtörténni veled.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Alább találhatóak a Féreg korábbi történetei:

Halott lét (a Féreg színre lép)

Gátlástalanul (a Féreg bosszúja)

Zuhanás (a Féreg szerelme)

A poronty (a Féreg gyermeke)

Meglepetés (a Féreg megmentői)