B oldal (avagy a mogorva nap dala)

Halott szörnyetegek mocskos ürülékes táljából,

Mászott ma reggel elő a nap,

És kihányta magából szürke fényeit a világra.

Tavasz, hazudta miközben rosszul lett saját magától,

Belsejébe nemes undoklattal tekintett,

„Lennék én indifferens de utállak mind titeket„ - gondolta.

„Az egész univerzum rohadjon meg!„

- jött követve,

„Értelmetlen, undorító energia színház!„

„És ti mind, ti paraziták, mindig visszatértek bele!„

„Szaporodtok s közben azt hiszitek alkottatok valamit,

Pedig csak önnön gyengeségeitek másoljatok hibásan tovább,

Néztek rám mint élet adóra… HÁT NESZTEK!„

És ezzel szupernóvává változott, elpusztítva mindent a saját nap rendszerében.

… és valahol, a végtelen hideg tér furcsa kemencéi között, egy új nap életre szökött,

És dallal köszöntötték őt a többi csillagok… „Értelmetlen, de ez van, itt vagyok!”