Para Bellum (a Féreg nyugalma)

Látom nem ismerted meg régi jó véreskezű barátod,

De aki oly sok sírt ásott mint én, gondolom belátod,

Nem maradhat felismerhető és változatlanul ugyanaz,

Mert félik mit tudok de félelmük célkeresztbe tapaszt.

Rég múlt elmúlt, eltemettem az utolsó sírba fegyverem,

Báránnyá lettem mint kis fogadós és kerestem kenyerem.

Ha volt is aki felismert az szemében rettegéssel távozott,

Múlt szellemei egyelőre nem akarták elhagyni a palackot.

Volt egy pár tanuló a fogadóban és egy ki különösen okos,

Újság kivágást tett az irodai asztalomra, a kis szorgalmas.

Megvallotta késsel a torkán, hogy rajong és tanulna tőlem,

Vénségemre megpuhultam de lelkem az nem lett hirtelen.

Puszta kalkuláció, önös érdek ha tetszik, kis testőr el kell,

Hétvégénként szárnyaim alá véve tanítgatva őt remekelt.

Báránybőrbe bújt farkas volt, vadorzó, kellett fogni vissza,

Betörve lassan megtanulta ösztöneit parancsra kamatoztatja.

Gyors volt, pontos, érzelmetlen ki a hatékonyságnak élt,

Ő is mint én halott lélekkel született, semmitől sem félt.

De jobb volt nálam, így hamar túlnőtt engem a mesterét,

Tudtam nem maradhat nálam, meg kell szerezni a területét.

Hideg szürke esős november jött miután elment, csend volt,

Az esti utca kiüresedett a fogadó ablakán világított a félhold.

Hárman jöttek, éreztem őket, elkezdődött végre a hattyú dal,

Test test ellen, robbanás, lángok, mindenhol csak vérzivatar.

Az egyikkel végeztem de kettő még talpon maradva egyre jött,

Elbúcsúztam én magamban és lelkem egy másvilágra költözött.

Mint fekete Párduc ki sötétségből lép elő, pár lövés, kés suhanás,

Két halott bérgyilkos, csak a Féreg és tanonca maradt, semmi más.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Alább találhatóak a Féreg korábbi történetei:

Halott lét (a Féreg színre lép)

Gátlástalanul (a Féreg bosszúja)

Zuhanás (a Féreg szerelme)

A poronty (a Féreg gyermeke)

Meglepetés (a Féreg megmentői)

Könyörület (a Féreg kegyelme)

Ó és igen, persze lesz még 😊