kukkantsbeblogomba

Szomorúan szép öregség - örömdal
hisz innen nemsoká menni lehet
s itt hagyhatom ezt az őrületet
és leomlik előttem a börtönfal.

Sose felejtem szent hazám keserved
sajog szívem éltem estjén nagyon
hogy néped védtelenül itt hagyom
megszállás alatt vagy sorsod kegyetlen.

Sokat érted már nem tehetek ordít
a szükség nyöszörög az elnyomott
dühöngj kufár a lóvé elfogyott

Alattomos az ellen élve csonkít
tagad és lop - sírba-visz - tönkretesz
szomorúan szép öregség körbevesz.

van holdvilág is, hát igen de itt
a földön van jó is meg rossz is kérem
magyar-világ meg magyartalan (csitt!)
és ott az a mikrovilág a vérben

színes és színtelen egy féltekén
félvilág éhező s néhány tanácstag
nem mintha csakis őket védeném
de aránytalan birtoklást kreáltak

s világtemplom lesz a következő
persellyel ellátott világjobbító
ahova majd a sok lopott holmit -

ugye - megbánás mellett letehető
aztán lesz új világ szigorító
s végre kimoshatjuk azt a zoknit

lekéste ártatlan szépség e kort
kártérítést nem fizet a vasút sem
de még a repülőcég sem te mondd
magyar mi voltunk e ő hozza hűtlen?

álmok perselyébe halmozva gyűlt
a honszeretet üdve s szinte láttuk
angyal arcát mely újfent egybegyűjt
de a szerelvény ajtaja előtte bezárult

beleőszül a nép s halálig vár
évszázados tündérarcú renoméd
szívünkben él s nélküled halni kár

révedezve szemem bárhova néz
mindenhol őt látom közeledni
s talán a lánya fog megvigasztalni

hajkurásztuk az erőt hogy végül
szembeszálljunk a megszállókkal
kiknek álnoksága belénk sötétül
De nem sikerült csak átkokkal

védeni ami védhető - ellopták;
ördögfajzaton nem fog a szitok
mondd, mi szerint címezhetnek át hazát?
hogy vehetik el földünket mások?!

lehet-e Angliát átkeresztelni
mondjuk Romániává? mért csak tőlünk
vehető el a szülőföld a senki
jogán az idegen kicsoda nekünk?

vajon egy angol szülőföldje több
vagy egy amerikaié? na és
minket meglophatnak beözönlők?
kiknek ma is flanc a kardcsörtetés

félszeg magyarként jó székely valék
mindeddig s tán ezután is ha hagyják
mert az nagy szó hogy ezek hagynak még
élni valakit árva népem sarját

volt nekünk nagy kedvünk virtus kedély
küzdöttek őseink szabad életért
ezért hulltak el - mind erről regél
máig sem szűnt fájdalom s a kifolyt vér

kitudja merre lök a sors meg a lánc
ők ölnek minket vagy rájuk is hull
isteni csapás büntető igazság

mert az nem lehet ha jóistent imádsz
hogy azt a védtelent - akit orvul
támadtak meg mások ne oltalmazzák