kukkantsbeblogomba

magasra emeld - viharvert a zászló
vérrel szentelt selyme könnyáztatta
szívünk lelkünk bensőnk lázba hozza
zöld mezőben holtig fájón világló

lengjen a szélben fehér tisztasága
elhánytuk a kardot, mert béke kell
nem egyszer hanem százszor nézz széjjel
maholnap e népnek elfogy országa

nincs még egy ilyen bú tépte lobogó
csupa sajgó sebfoltos az egész
mégse látja a világ elkorcsosult

barikádunk bár nem tornyosodó
de világnézetünk velük szembenéz
mert még nem orvosolható a múlt