kukkantsbeblogomba

Mianyánk, ki vagy a mennyekben
zengjen ének magyar szívekben
mert ég királynőjeként ragyogsz,
és Te miránk féltőn mosolyogsz
Ez a te országod égi úrnőnk -,
s kérünk, uralkodj ismét felettünk!

Oly árva, kinek anyja sincs már,
s apja komor, nőtlen szószátyár ;
meg nem tagadunk soha téged -,
te szültél, - hát védd - maradék néped.
Ég királynője, Magyarhon anyja,
anyák napján tekints országodra.

Mianyánk add meg nekünk mosolyod
Te vagy a nap, mely ragyog - ne hagyd
hogy a repülök berondítsák arcod!
Mianyánk te korholj,  ha vakok
s bénák vagyunk - hazafiatlanok.
Vedd ismét kézbe kormánybotod és
bocsátsd meg rút széthúzásunk vétkét.

Sziasztok szép jó hírt nektek a párt
elővette jó hírek törvénykönyvét
Figyelem, aki rosszat szól - az árt
a Brancsnak, s nem védi a mundér göncét.

Ezentúl csak a jó a híradás.
Ez a norma, kalapáld ki Média
hogy jó a belügy, eszünk amanászt;
Dübörög a jólét, nincs komédia!

nekem is célom jókat küldeni -
Virágcserépben kibujt már a műjég
annyira szupi, muszáj megbecsüljék;

Naná - nálunk minden nagyüzemi -
Riportokba kerül a nép arca
letörlt könnyét a kormány palackozza.

magasra emeld - viharvert a zászló
vérrel szentelt selyme könnyáztatta
szívünk lelkünk bensőnk lázba hozza
zöld mezőben holtig fájón világló

lengjen a szélben fehér tisztasága
elhánytuk a kardot, mert béke kell
nem egyszer hanem százszor nézz széjjel
maholnap e népnek elfogy országa

nincs még egy ilyen bú tépte lobogó
csupa sajgó sebfoltos az egész
mégse látja a világ elkorcsosult

barikádunk bár nem tornyosodó
de világnézetünk velük szembenéz
mert még nem orvosolható a múlt