kukkantsbeblogomba

Lyukas a hét közepe, hiányolt
a nyolcas egyede, kilences
hasában a tizes készülő állapot;
Minden fura szám logika mentes.

Csak az egyes az igazi a többi
hozzá mérten kételyeket rejt;
sokakban nem bízik odafönti
pedig az ima neve hiszekegy.

Isten bizalmát a szentháromságban
kell elnyerni. Atya-Anya és Fiú
a szentlélek nevében egyesszámban
megfejteni ésszel - hit profilú

Megóvsz féltőn, noha a bűnt megjártam,
körülmények csapdája befogott.
Neheztelnek rám hamis papok, s álltam 
pellengéren, kin fakutya vihog.

Vegyél magadhoz,  elvből nem sürgetlek,
Mennynek királya, üdvlakodba hívj!
Kit megillet a szeretet. s bűn felett
sosem győzhet, szeretni tanítsd.

Az éden patyolat kristálya, lélek
keresi helyét, szürke messzeség
fölé tekintek, kétely kísért rég.

A föld alá testileg lerak végleg
pihenni csendesen a nagy világ.
De a lelkem  feltör, egekbe kiált.

Plafon alatt a csillag, egy fán;
nem törekszik feljebb, e napon önként
aláereszkedett, és megsokasodott.
Szokott ilyent tenni időnként...

A bölcsek csillaga, jertek pásztorok,
Nézzük meg a Karácsony csillagát!
Jönnek már a napkeletiek is, hallod?
kopognak a barlang bejáratán.

Farkas voltam, juhokra éheztem,
de mikor a csillagot megláttam
a bárányok mellé feküdtem s néztem
a Kis Jézus ábrázatját, s imádkoztam.

Őzike voltam, ragyogó fényesség
jelent meg az égen, eddig féltem
mindentől, de most farkas mellé fekszem,
és nézem a kis Jézust önfeledten,

Istállói barmok vagyunk - fényesen
ragyog ma szállásunk, bejöhet ide
farkas, medve, nem félünk tőle, hiszen
A kis Jézus velünk van, Isten kisdede.

Pásztorok vagyunk az ég alatt alszunk,
s láttuk az Úr csillagát napkeleten.
Eljöttünk mindnyájan , hogy imádjuk Őt;
halleluja - Mégiscsak velünk az Isten.

Nő az öröm, mint kazánban a nyomás,
csövekben árad szét a forró víz,
fölmelegít. Nő az öröm, ez csodás
emberi érzés - boldog aki hisz.

Nő a világ teremtője, elküldi
Fiát, gyertya égve jelzi, közel
az Úr, a kisded - ki nem fog aludni
a várakozás gyertyája, jővel.

Nő a sötétség de fénye legyőzi.
Nő a szeretet ereje, örülj
magányos, szegényen, Ő megkönyörül.

Nő a béke, s minden ami ördögi -
egy napon, megsemmisül. ne kétkedj
halandó ember, eljön majd érted...

Vajon ki követ, tán egy vak lovas?
felköt engem is képzelet bakója
hisz a szép kabátnak jó a fogas
nélküled nem halad éltünk hajója.

Patás nyomok, mindig hátam mögött -,
előttem az, ismeretlen-, kínálja
szeszélyes kalandjait; nem ördög
vezet ergo. hatott lelkem imája.

Vigyázok. Nehogy ellőmbe kerüljön,
kövessen, de a főnök én vagyok.
Isten útján érzem mennyire vacog.

Nem hagyom hogy a vállamra üljön,
viselhet felőlem szép papi köntöst,
nem kápráztat el, messze van még pünkösd.