kukkantsbeblogomba
BulvárA szeretet forgaókönyve
A szeretet forgatókönyve - kár;
de nem forgatható -, rajta kerékzár!
bele sem nézhetsz békés szembogár,
lakat nyitja drágább, mint a kenyérár.
Zabálni inkább, mint szeretni - mondd
ez túlélés új esélye -? hajlik
a derék, megrogyva büszkeség - se gond;
silány kereslethez korlát magaslik.
Leszórtatnak szórólapok - tekintsd
az egészet egy ismeretlen, egy petty
kimehet -holnapután bejöhet
Íratlan rigmusnak, felemelint -.
lehelyez mint sakkfigurát, terjeszkedj
mint aki integet szembejövet.
szürke zimankó
Ködpárás emlék, szürke zimankó,
s a békés vigvamban melletted alszom;
Langyos álomba ringás, olvadó
valóságon átmenni jó alkalom.
A semminél egyebem egy álom
Találkoztam akkor álomarcoddal,
s amikor átjöttél a homályon
láz járt át, kábított le bódulattal.
Olyan vagy tudatalattidban ott,
mint egy angyal, tökéletes tüzeshölgy;
s a szívem boldog időt jövendölt.
Most eme kis tanyán. Csak egy gondolat
vagy, ki betöltött, aztán elrepült.
s vele szállt minden hideg télbe rezdült.
Kesztyűbe dudál a nyár
Nagy hangosan és merről fúja most?
nem kérdezem, meg se hallom, dudáljon
ha úgyis elmegy, de várjuk viszont
látását, mikor lesz? ki nem találom.
Kínos minden váltás -, meddig lehet
menedék ez a szép évszak, ha mindig
akkor áll odébb, mikor a levelek
közös álmunk ablakát behintik -?
Elriad minden madár, a virág
lehajtja fejét, sehol nem vagy - eltűnt
szép szemed fénylő varázsa, ne menj
még, várj, mostanra annyi vágy összegyűlt.
Ki engedi hogy csak úgy - tova röppenj?
meg se kérdve - fájó nosztalgiát teremj.
Kerek ablak a nyár
Kerek, mint az écesz , de nem gurul;
ki lehet nézni rajta mosolyogva;
keskeny a kép - nyár ablaka, Turul
a fej fölött, s a lélek visz a holdra.
Bezárultak a sarkos ablakok,
telek alszanak bent komor szemekkel.
S a nyár kerekre nyílt szeme forog -
s a vízköves csapvízbe belefekszel.
Kerek a medence is, s a folyó
betonmederbe lomhán melegszik
mit isznak a halak? amott a szélén
üres kólás üveg, vennék én is
egy marék halpénzen. és elszédülnék
a forgószélben - majd lefeküdnék-
Utó-pia és pohár
Nem csak fényt, csókok ízét keresve
érleljen nemes lelkesedés;
Nyájas arcú szerelem - cseresznye
ajkakon -, májusi friss szedés.
Elkergetném ölelő karokba
az ifjút, a szüzet -, bizakodva.
Fájjon a magány, hadd tudja jókor,
mi a szenvedés -, remete sors;
Mily erény a páros élet - oly kor,
melyben a világ tapintatos,
sem trágárság mérge sem cudarság
émelygő szirupja meg ne rontsák!
Lány darázs derekát ha kímélve
átfogom - oly mennyei a tánc,
mint galambnak égre repülése,
mint halnak a tengeri világ.
Boldogság kunyhoja nem adnálak -,
nem, senkinek! - nem vágynék palotába.
Bár halvány a reménység, de mégis
annak útjára tolnám megint
házas életem vén szekerét- így,
keskeny ösvényeken - szó szerint.
Mosdatni a szívet népdalokkal,
megbékélve zűrös tegnapokkal.