kukkantsbeblogomba

Bulvár
Mikijozsa•  2024. május 8. 05:04

baktat az idő

baktat az idő. de nem igaz
nincs lába annak, ám ravasz,
ereje van csupán - rettenetes;
tekerni kell - jobbmenetes.

kisétál a delikvens, fejet hajt
tapsol a közönség nem vastaps,
csak egy néző kiabál be még:
"huzzon innen, magából ennyi elég...!"

Mikijozsa•  2024. március 27. 10:48

Lép a láb

Lép a láb, vajon hova? ahol kaland,
vagy annál őrültebb tét a célpont?
Mint kilőtt nyílvessző sebesen halad,
s belevész a rengetegbe, de nem gond,

Amúgy is a versszak lám, véget ért,
s ez már a második strófa, a szív már
dobog, ritmusra kergeti a vért;
spontán szűri, mint a vizet a hínár,

Van valami ami annyira jó,
de lépni kell s a jó marad s a szándék
talán minden mi volt csak egy látkép.

S ha cifrázzuk dicsekedni való;
sosem veszem észre, ha elkallódik,
csak egy kép volt, s az elme hazudik.

Mikijozsa•  2024. február 27. 13:41

kifogy az élmények tára

Kikacsint homályvilágba szemünk ,
nincs már, csak hétköznap, feledve osdi
teadélután; - porlepte ablak vetült
maszatos viszonyokra,le kell mosni.

Sok élményből fogyva ki, visszahúz
öszkomfort kényelme, közös törekvés
nevetség tárgya. ám, ha belefutsz
a pókhálóba, rettegsz, hogy tönkremész.

S itt jön a meta Fora -, kedvtelés
után nyargalás; markomban, ha cincog
a pénz, fülembe dormobol macsek.

Szemészköltő szemezget; selejtprés,
ez sem léha az sem Béla -, vizíók
szegényes videók,  tiptop a net...




Mikijozsa•  2024. február 10. 18:16

különbségek akkuja

Éltünk számos órája néha lyukas;
Soha ne adjunk csókot hidegen,
Hisz tudjuk jól gyalogjáró is utas?
jobb. ha a föld forgását figyelem

S kitalálom -, szép szívetek mit izen,
ha bárki szeretetéből kiejt
lesülyedek fogalmak mélyeiben
s burokba rejt akkor az ősi sejt.

Önbizalmam hozzátok rendbe nekem
sokkal nyugisabbak az ösztönök
kit nem a beképzeltség foga rág.

Kabátom ráadom legyen gyermekem
hisz különbségek akkuja örök,
ebből táplált a szeretet szóvirág.

Mikijozsa•  2024. január 7. 11:50

Vizes szakáll II ének

Rángattuk, s a karom majd leszakadt. Vénség
is nyögdécselt, na hallja! - ki az a szépség?
Akiért ennyi ideig rágja láncát?
Jött rám a viccelődés; Én senki lányát
nem szerettem úgy mint azt, ilyen szerelem
babrált ki velem, mit tudod, te, gyermekem,

Kezdett is vágni eszem s mondom, figyeljen,
családom a parton tisztálkodik, nekem
rohanni kell, hamar haza. Hozok egy ollót,
rögvest megtérek, ne aggodjon, loholok.
Eközben már kerestek, kiabáltak bé
a nagy folyóba, Fiam, szólj már,hol vagy hé?

Fütyült a szél, úgy rohantam, meg is fájult
a gyomrom szája, lekucorodtam, elmúlt.
Végre hazaértem, de nem vittem kulcsot,
Ajtónkon, felül volt egy szűk ablak, bújok
bé azon, de nagy nehezen, s lám, kifelé
jövet beragadtam, hogy a fene enné -

A kopott ajtót, szakadt a gúnyám szerte,
s mikor kint voltam, ollóm beesett, persze
visszapréselődtem s múlt az idő rendesen.
Közben eszembe volt mit kéne ennem,
zsiros kenyér - zöldhagyma, szagát érezte
odakint a kutyánk. kezemből kitépte.

Kapkodtam magam szétszedve azt az ollót ,
hogy felkössem gólyalábnak, ez sűrgös volt,
gyanítottam, keresnek már a búvárok.
Csak néztek a falumbéliek, ni, tudok
óllólábakon szaladni, meg se állok,
Örült az aggastyán, szinten már vigyorgott.

"Volt egyszer egy ember nagy szakálla kender..."
kezdtem rigmusozni, hisz nem fáradtam el.
Derék legény vagy, lelkendezett, add ide
azt a vacakot, nem adom, én vágom le.
Á, azt nem engedem, akkor itt se voltam,
s úgy tettem, mintha mennék el csalódottan.

Jó na csak igyekezz öccsém, a nap lemegy,
nézz arra. Betojtam, ahogy odanéztem.
Megint búsulnak a szüleim miattam.
Mit csináljak? kétségbe estem riadtan.
S az olló csavar sehol; törtem faágat,
azt raktam középre s nyisz nyisz, elvágtam.

Vén szakálla lement aljára, - kötötte
Erdélyt vissza régi szép haza ölébe,
De jó volna még vagy ezer nagyszakálú,
mert az többet érne mint ezer nagyágyú,
de ezen töprengeni már nem volt időm,
Rohantam keresztül sötét füzes erdőn.