kukkantsbeblogomba

Bulvár
Mikijozsa•  2025. január 16. 14:09

Zokszó mentes

Zokszó mentes teherkocsi ütköző
a térdem. Sorsom hitrongy-szőnyegén,
hullasápadt arccal, hever a idő;
le ne maradjatok kicsinyjeim.

Lélegzek bádog szívemnek harapni
való oxigént, és nylon tüdőmnek
darabos fényt, megállva haladni
mint Mohamed. Kihez eljönnek hegyek.

Öregszik a patak is már, nem mossa
a mohás köveket, mind rátapad
a békanyál, forgat szalma szálakat.

Ehhez jön felhők nyákos szipogása.
Meder sárga iszapja beleim
hurkája, rák csámcsog zsigerein.

Mikijozsa•  2024. december 18. 13:28

Télies éjben

Téliesen éjben és fényben hálunk;
úszó képsor tölti ki az étert.
Összeforrnak hangok, s nem szelektáljuk.
Finom visszhang mímeli az Édent.

Mint békaember folyókon hátúszva,
bátran merülök ismeretlenbe -,
más más értelmet nyer arcok látványa,
beteszem őket apró vitrinbe.

Gyérülten tünedeznek el, de újra
összejön lelkek kupaktanácsa;
valósághiányt szenvedő világa.

Zsugorodó szobánkban kitágul a
mindenség s szárnyak nélkül repülök
ide oda, mint egy lepke, szenderülök.


Mikijozsa•  2024. október 7. 18:37

Sárgul a szép

Sárgul a szép, Lilát keresi.
Haját a szél nyakára tekeri,
lába alatt virág haldoklik;
keze üres -, elejtett valamit.


Ellentmond önmagának és
tönkreteszi cipőjét a sárban,
bement megnézni, milyen kevés
színfolt vírít a homályban

cCsupaszodó fák integetnek,
mint üres parkban. Tán nem hiányzom;
neki, fázva titkol szerelmet.
Még karjaimba se hívhatom?

Hátravetett fejjel - türelmetlen
futnék felé, de a nedves föld
leragasztja csizmám, csókom hintem
Elragadónak találtam Őt.

Karjaimban tarva, megcsókolni;
Annyiszor tervezgettem  szépen.
Dobogó szívvel próbáltam szólni
vágy mocorgott lelkem közepében.


Éggszínkék, kendő, nyakában,
(mint a kimosotti, menő gúnyák),
Hátravetett fejjel egymagában 
kifejezetten csodálatosnak találtam.

Csak álltam , tölgyfa közelében,
s faragtam volna fejszével szobrot.
Olyan kékek lettek az égen
repdeső madárkák mint szép reményem.

Majd megfordultam a ház felé,
mint aki boldog, hogy látott  szépet;
Ő még ott maradt... gyötrelemmé
változtatta estém, rám se nézett.

Mikijozsa•  2024. augusztus 25. 09:44

Ökörnyálas a táj

Ökörnyálat lengető szél mint trófeát
kivarrni készülő, őszhajú, anyós,
befűz sok görbe tűbe, s a dekoltázst
igazítja , irtó ügyes kárpitos.

Mint párnákon a huzatot, cseréli
a fák mezét, vicces sárga sapkákat
nyom a fejükbe -, mintha széptevési
maskara bálra készítne találkákat.

A tó hallgatag tartja tükrét, jertek
szőke füzek, és nyírek, hadd fésüljék
sörényetek szeszélyes szellő hölgyek
gondos kezük féltőn tép leveleket.

Mikijozsa•  2024. július 25. 10:36

tele van drámával

Mint a szappanhab, melytől
a beretva jobban nyesi a szakállam.
Habos a versvilág -, nagy könnyektől
homályos szemem, ha olvasom nyárban.

Télen se örömmel itat
tele van drámával, megannyi bánat
szerte könnyezem az asztalt
irodalomfolyó sodorj, de nem fáraszt,

Mert annyira kellenek a könnyek,
ó, igen, tisztára mossa a szemet;
sosem bőgünk mi eleget - s kiszöknek
a könnyek, dúlnak az érzelmek.

S van ebben tragikomédia is -,
könnyesen kacsint a cinkos nyárspolgár;
bús szemén csillan annak gyöngye is
Szánja gondjait a szegénynek, s elsétál.