kukkantsbeblogomba

olyan vagy mint egy virágminta - szép
lenyomatod a lelkemen - kizöldült
kikékült aztán vérpiros lett - épp
ma szökkent szárba keretét kinőttük

bekeretezett ám minket e nővény
egészen körbenő, de tüske nélkül
piros rózsa fehér lapon sövény
ez a két szív ekképp összekészül

te hímezed-hámozod én meg úgy
adom oda varrótűdnek nevetve
ürességét kis kacsód bevesse

s a két virág valahol tán összebújt
futólagos inda mintázta rojt
mely észrevétlen itt egybelakatolt

Érzem, ölelem, folyvást csókolom
itt vagy velem bárhova csatangolnék
Szemedből a fény vezér csillagom
feltűnő felhők alatt égve áznék

pillanatom sokszínű perc-varázs
ringatlak gyöngéden oltalmat adva
suttogó lélek csókjaid a vágy
meseszép kezdet-vég tényét tudatja

felszínen maradni igyekszem én
hadd hordozzalak hangya tenyerében
gyerekmesébe illő meseszépem

mert itt élni fáradt folyók foglyaként
pazarlás ne értsd félre, nincs jövő
ahol néma a szembeköszönő

Ne siess ólomlábú szerelem
utolérlek, s partneré tesz a hűség.
itt éneklem el vén hangszereken
mint gyötröd szívem - édes keserűség.

Folyton égj heves hév - kedvesemért
gyümölcsöt hozz szenvedélyre -, pótold
bűbájjal - ne csak mihaszna mód kimérd;
boldog legyen ki ebbe belekóstolt.

Szívcsakrám vagy, hű kollagénem, így
osztódik ragyogásod napokra szét -.
nálunk a halál hátrál visszalép.

Antitest az idő - ront, szétfeszít.
Tégy rá béklyót,vagy súlyos nehezéket;
véd meg a szerelmi fedezéket

mikor kitalálták a kilincset
én már akkor indultam volna hozzád
kértem volna tőled egy bilincset
te meg vasaltad volna a szoknyád

mentünk volna bálba épp ragyogóm
máig folyna egy víg romantikázás
hozzád bilincselve e földgolyón
beleférne sok sétakocsikázás

de biza kopnak ám a kilincsek
s a vágyak mégse csitulnak de mégse
évek ne legyetek ránk irigyek

ne peregjen le szerelmünk filmje
nyissatok ajtót egyszer legalább
táncoltassam  végre meg Erzsike lányt

szentkép cukros szürkéből kikecmergő
csöpögős de a bokája tiéd
elnéztem volna napestig bizsergő
felhők közt mint medúza evickélt

valami belőled belé költözött
s már nélkülözöm azt a tejszagú
szimpla szüzességet mely hozzád kötött
mint rabot a lánc csábos vonzatú

de románc mosolyod dacos délibáb
és jársz kőtéltáncot káprázatost
szédítő vagy mégis megnyugtató

imádom ötletes rafinériád
bár hiányzik bájos fruskaságod
hideg tájra festett vagy elragadó