kukkantsbeblogomba

Jön az esti gyors-csók - felém robog
pizsamaosztás előtt szerelemsmár -
szépüljetek korholó mondatok -
karomba édes asszony csak velem hálj

Örömbe nem bőröndbe csomagol
puszi után kis kezével az álom;
rózsák szirmai meg a dunyhatoll
ha ringatóz - reggelig leszunyókálóm :)

Zakatol monoton dobogással
a szívünk -sötét ismerői volnánk?
aludj mellettem szép arcvonással

hiszen az idő jéghideg bíborláng;
nélküled megfagynék paplan alatt.
Ringass álmaidba, te tűzről pattant!

- szonettversenyre 

Noha a szív fénye nem aranylik,
világít rám ha veled bíbelődöm;
S olyan mint egy mécses, mégse antik
olyankor nézlek, nézlek - eltűnődőn.

Meleg, becses fényed sose bágyadt,
pedig olaját nem cserélik szolgák,
annál inkább az észbontó vágyak
amelyek annyira kötnek hozzád.

Jöhet bármi nem maradsz sötéten,
általad én nagy fényességben éltem
vidám hepajjal kicsi szobákban

Csak a putrink vicskad bánatában -,
hogy nem lesz hozzád méltó a sok közül -
míg felette  vész, vihar, messzegördül---

bagolyfejű szerelmesek éje
üreglombikban erotika készül
sötétben látó lány szemecskéje
szűk tér ellenére ma fényre révül

derék a fiú tán ilyen vagyok
nem veszitek észre a tér üvegből
nekimentem s koppan a lég nagyon
s feleszmélek kéjes önkívületből

az isten pápaszeme lila nap
és ezüst hold számlálgatja foghegyről
minden kivirágzó pásztoróránk

kis kulcsommal szívembe zártalak
csókzáporos reggelen essen égből
tengervízként hullámzó boldogság

belül mély érzés láva perzselőn
kilövellve - fogad be csókra éhes
örök fiatal szerelmetes nőm
belőlem naponta rajongva vétess

a nyár melegsége holtszén parázs
leveleket fonnyasztva tova libbent
teli a szív lázas nosztalgiák
fiókja kiborít ezernyi pigment

a csók ünnepe a lét nincs határ
se évszak se foglyul ejtett megérzés
megáll a halálszele és lefagy

ilyenkor télnek nevezik akár
de csak a gyűlöleté a fejérvész
hideg azért jön hogy hozzám tapadj

Szerelem rendbe rakva - jön az Ősz;
s a szél ölelések fészkébe kukkant
falevelek alatt szép remegős
pirosló ajkad nyár fülébe kurjant

Rubin glosszárium sok falevél;
s a zöldek vöröslő kéjtüze tombol,
Ki maghéj belsejében éldegél
utólag, duzzadt kebleket, kigombol.

Ne villogj fény a ködben nincs hová
ragyogni álom kábulata csóknap
megint sarjadj, bimbóid ünnepén

Eleitől gyöngybe borítaná
közös kincsét pár életrevalónak;
tetőzd be csókvihar szép, könnyedén...