kukkantsbeblogomba

szentkép cukros szürkéből kikecmergő
csöpögős de a bokája tiéd
elnéztem volna napestig bizsergő
felhők közt mint medúza evickélt

valami belőled belé költözött
s már nélkülözöm azt a tejszagú
szimpla szüzességet mely hozzád kötött
mint rabot a lánc csábos vonzatú

de románc mosolyod dacos délibáb
és jársz kőtéltáncot káprázatost
szédítő vagy mégis megnyugtató

imádom ötletes rafinériád
bár hiányzik bájos fruskaságod
hideg tájra festett vagy elragadó

rokolyád alját az ibolya árva
könnye illatosítja szép tavasz
és felkiált a nyüzsi rézkakas
felkél a nap s rózsám jön csókra várva

tyúkokat petélő órában érzem
szagmintája levegőben - facér
lett volna belőlem is te kacér
ha nem volnál tavasz leánya szépem

világra csak szerelemmel születve
érkezhet ember és mégis játszva
kerüli szemérmesen titkolózik

de én más vagyok kihívó kelepce
belesel - ne jöjj közelembe lányka
lerészegítlek ezeregy csókig

még csüng az ág még rázza a szél
szépülnek a napok lelki húr
rezgése madárhangon mesél

föld éled nap tüze neki gyúl
talajban a bogár megmoccan
szerelemes arca elpirul

szűk-szoknyás szűz combja kivillan
kábul a legényke és füttyent
fejében felkattan a villany

két lélek szeretetre szülten
egymásra lel szinte véletlen
s folyik a patak fut feszülten

test ölel testet - belé-esten
izgalmas vágyak illatában
ölelkeznek elégedetten

működik mint rügyek a szárban
kipattan az új sejt új magzat
rég-várt jövevény a családban

minden tavasz innen származtat
tiszta fogantatásban téged
és engem és kivirágoztat

tégy szívemre guruló karikát
s mert rabod vagyok karikára láncot
de ha nem teszed szívemet bántod
olykor a szerelem is dramatizált

a virágok is egymásért nyílnak
mondd miért ne járnánk mi is karöltve
hisz lelked a lelkem is elbűvölte
s ez ugye nem csak a halálig tart

kis kockában a nagy kocka mozog
s kik egymásra ámultak mint két cincér
együtt fúrnak fába menedéket

futkosnak benne érc baritonok
arany gyűrű aranylánc száz forintér
párosan szép a remeteélet :)

fényről énekel a vakond, trá rá rám
seper a szél de nem havat - megállj
Valentin, szerelmem ha csókod ád
akkor én leszek a vaksi boldogság

testközel a lukhoz fény láthatárán
neki is csillognak szemei már
szerelemkötés mint húrnak a gitár
amelytől megszépül a házisárkány

vakondok szerelme a fény a sárban
gilisztáim javát már megettem
de túrom tovább e bőség talaját

egykor társtalan cidrizve ástam
ám amióta szemem rád vetettem
meg se hallom sötétség kacaját