kukkantsbeblogomba

Szerelem
Mikijozsa•  2020. január 18. 14:23

Törékeny

törékeny az élet kit a világ
nem alkalmas befogadni mind rossz hely
kínzó kamra város kéj-latrinák
sehol egy menedék csöpp zarándokhely

mégis van egy buborék s benne lásd
a szerelem égbe emel oly izgi
ne késs soha, mondd el a vallomást
vigyázz e téren nem lehet bakizni

közöltem én is béke szállt reám
légbe hullámzó hajó üde mámor
azóta még a út is porcelán

azon még a sárkány is suta jámbor
megváltoznak izzó ölelésben
az emberek mint méhkasban a méhek




Mikijozsa•  2019. november 23. 09:27

banális szimbólumok

Sírni de jó, ha hajszáladra hull -
mikor nem látod, hogy a férfi gyenge;
banális megszokottság mért lapul
büszkeség mögé gyakran, menekítve?

Az én koromban már annyira más -
amikor épp emelkedett a lélek,
mesterkélt ikon arcon a parázs,
ha nem belül gyúlnak ki a fények.

Isten áldja az emberi reményt -
hisz csak képzelgés mégis esetenként
a hétköznapokból kiemelhet;

Szeretet nélkül pityeregni jobb
mint szeretni s érte nem kapni viszont;
de megszokható rendre, apránkén
t.

Mikijozsa•  2019. november 15. 18:17

a tél nem hideg

a tél nem hideg ezt most felejtsd el
a hó sem fehér csak hiszed azt
fogd meg ami még nincs a kezeddel
én is foglak drágám mindennap
mert az idő nem létezik ugrat
mégis lerombolja álmainkat

az az lerombolná ha mi hagynánk
de mi annyira egyek vagyunk
százfelé amúgy se futamodnánk
fukar korszakból kimaradunk
játssza sors játékát kipipálom
velünk vagy nélkülünk kicsipárom 


időt számol ki hátra kandikál 
miközben ily elmúlhatatlan
a szerelem mint erős cérnaszál,
összevarr csöndben - öntudatlan
arcod rózsáit ablakba lelten
piros virágként így neveltem


fény ha vetül sokunk életére!
hálát ad érte  sok  hű ajak;
jövő épül   jóisten  nevére
csók téglákból emelnek falat 
megbecsülve  a   szerelmiáldást
kialkítja érzelmiláncát



Mikijozsa•  2019. november 3. 15:54

téli pillangó

téli pillangó kerülget talán
vagy az erdőt mezőt vizslató elme
szinte érzékelem szárnya nyomán
mintha felhőből pillangó teremne

nagyon komoly a szerelem - sajog
sok téli pillangó lesz ez az érzés
szívem köré szálldosva körbefog
holtpont vagyok makulányi szenvedés


ez van tavasz nélkül hideg a szó
hiába mondom ki sírásba kerget
s a kobzám gyötrő hangokat penget

éjszaka egy csillagfény se ragyogó
sápadt lámpafényként szárnyra kelnek
s reszketnek mint részeg lepkelelkek



Mikijozsa•  2019. október 31. 18:55

félbemaradt ölelés

világ forog s a szív küzd az ésszel
mikor a láb félúton tétovázik
visszakozni már nehézkes kényszer
miközben egy légy a másikra mászik

elfelezett csók a tükrön cafat
levegőben kéz kezet vár kinyújtva
míg gondolat rajzol cifrábbakat
ismert pózt kínál fel a Káma szútra

szobor a test ha félúton hőköl
örökre így marad vissza se bámul
vége hát s nem kezdhető elölről

nem a szerelem vége bár lezárul
test tökéletlensége okozta
mely orvul a folytatást elkobozta



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom