kukkantsbeblogomba

A sors szeme hunyorogva követ,
vizes fényben árnyék vesz most körbe.
Ragyás hegyre terítene felhőket,
kapát élez ki új mezsgyét vág nyőgve.

Kukucsál rám a magvető, sandít;
keserv arcán elszánt nüansz bevillan.
Akit hajkurász s megvet a profit.
fejetlenség zűrzavarába nyikkan.

Sunyi semlegesek hidján halad
a propaganda, homlokán a vakszem
torkában tekét játszik egy zabszem.

Kenetteljes pofa, jámbor, dagadt;
közös mezsgyét tapos lába s nagyot mond;
aki hiszi szavait az mind bolond.

Keresztrefestítés torz emléke -,
következménye mai napig hatást
gyakorol Jézus köveztőire.
Húsvétkor se röstelik a képmutást,

Egy papot rendőr vitt el, s máshol Öt
katolikust kik magyart letámadták,
ellenségként szidalmazták; közönyt
mutattak embertárs felé, blamálták stb.

Sok a bűn-, s azt mondják, azért van ez,
mert háború van, azért van, mert Brüsszel
gyarnatósit minket szent Péterrel,
ő a tégla, mondják és feldühödnek.

Álljon meg a menet, mire képes egy
keresztény ma, követi-e JÉZUST, tényleg?

Mmindennapra újulás renovál
noha ránk lagymatag idők gurulnak;
tavasz lánya felkacag, elkószál.
Utána pár könnycsepp néha lehullhat.

Ennyi az eső mostanában, szűken
méri - napsugárral tenné jóvá
de a felhő kormos lett, tűnőfélben
a földig leér, kúszna, de nincs hová

Csak egy szép Nyárban lehet reménykedni
ki haját szalmával fésüli s néz
néz a napba, s a zápor megfüröszti.
S a bokrok közt leskel egy fényképész.

Muzsika mellett - süketel a  cend;
léelke égvizében tisztul a szándék.
Zavarosban mosdatlanság ömleng,
csatazajban zajtalan fut az árnyék.

Szép a világ nem lehetsz rút benne,
nehéz a sors, mert kovács kalapálta;
tűz olvasztja őssze szrelmünket, de
víz sem oltja ki, mindinkább megáldja.

Ha tűz van, mindig összehoz, ha víz -,
kimossuk szennyeseinket, ha pálca
kiporoljuk vagy kiporolnak néha.

Minden tűz éget, s a szégyen azt is,
aki vízbeugrik, de tüzbe soha;
ott kiabálnak, hol ég a  tömött buksza :)

Ablak az éjben - másodpercek apró
atomjait nyeli el -, ablak egy
csillagtalan űrben, álmot virrasztó
dimenzió - isten nő odabent.

Ablak alatt pengetem ezt a kobzát,
románc az életem hadd sírjam el;
megéreztem a tulipánt  illatát,
óh Múzsám, rólad énekelni kell.

Te vagy a szépség, az igazi emlő,
boroskancsóm eldobtam az imént,
tejedből innék,töltsd fel szomjak szívét.

Tejútról jöttél, szép angyali delnő;
megillet téged lelkes szerenád,
ne igya más, csak te szeelmem dalát.