kukkantsbeblogomba

Kiről szól álmom - ? számomra is rejtély;
Éjek ösztönlénye alagútba
tévedt lélek, súlytalan üstökösként,
s nem tudni miért ébred öntudatra

Mezítlábas voltam, s csóró, meztelen,
kényszer éhségem ingyen vertem el;
Szakadó esőben, száraz lett ingem.
Szívem egy ábrándos dalt énekel.

Heves szükséglettből csak egy csillagot
szemléltem velem alvó társsal,
nem osztoztam legalább senki mással.

Hány esőcsepp mossa tisztára, kip-kop
a szerelmesek útját? Eső után
jó meghalni, egy koszmentes járdán.

Éjnek visszhangja, órák kongása,
könyvespolc recsegő szuszogása-
Famoly rágja apránként romba -,
kiadványok foszlanak szét rajta.

Álmaimban látok egy igazi,
bölcs olvasót, mint hullnak könnyei.
Előtte féreg rágta könyvhalom,
betűket keres porladó lapokon.

S a falon fej fényárnyéka villan;
Jézus véres arcképe felbukkan.
Mennyit ér halandók eszmeisége?
Csend van, nincs felelet e kérdésre...

Kevés tett bizonyítható, elmúlt, hát
el, hiába zeng róla videó,
sőt jegyzőkönyv, később kétségbe vonják;
jön az ellenérv, mindent fitymáló.


Ellapadnak az emlékek, átköltik,
cicomázzák saját ízlés szerint.
Saját verzióik füledbe töltik,
porhintésük valósnak tekintik.

Kereshetjük kétlábbal a megfejtést,
útvesztők visznek rázós tévútra,
fejét csóválgatja majd kényura.

Szappanos kéz dörzsölget szennyeződést,
agyonmosott lesz minden agyacska,
de fő, hogy tele legyen a hasacska!

Égi kékségek süllyednek földbe;
lila lett a hajnal - sárga bogárkák
díszlete. Itt zsongtak szét röpködve
kis, cserebogárból készült pogácsák.

Ki lennél te, kínokban születő?
Szeretet méhében fogant embrió!
Mért jössz nemlétből utakat építő,
zömök gátakat is földig romboló?

Vaksi kétkedés - emel torlaszokat -
és szemüveg helyet szürkeséget.
Lassan megszokod émelygésed,

Ki nem lehet önmaga, csak riogat,
Lélegezz, ne lélegezz, mondogatja.
jámbor köszönésem nem fogadja.

Nem szabadulhatsz, drágám!
pecsétem lelkeden, ezer szerelmes
csók csattanása a tálcán;
mindig benned maradtam,
mint adóst  egy bankszámla,
Fel vagy szólítva! Követelésem
bejelölt, mily bonyolult érzés.
Lelki szerződés a szerelem.

Húsomhoz és agyamhoz obszesziven
kötődnek érzelmeid, felejteni
már nem tudnálak, zárójelekben
keresnénk a kilépést, de kilépni
még azokból sem , meg bánhatjuk,
megbánhatom, hogy végül vissza-
sírjalak, sírasd te is a kezelhetetlen
szerelmet, hogy újra gyógyszer
után loholjunk, te dél felé, galambom,
én meg északfelé, örök tél
országába. Téged a hőguta, engem
pedig a jéggé fagyás súlytana
elemi erővel...