kukkantsbeblogomba

Torkom nyekereg, mint ósdi gramofon
hallgasd meg aranyom, és ne kérdezd,
miként habarodtam beléd, nem tudom;
megeshet, véletlen lettem, férjed :

Találka se volt, - csak cserepes virág,
nevettünk rajt, mint két bolond szamár
te örültél neki fullba, legkivált -,
hisz , hozzám vághattad - és állt a bál

Egy egybekelés olyan, mint bármely lagzi ,
kényelmes. mivel minden ingyen van -,
s néha nyilallást érzel a sarkodban

Összeadtak s a pap váratlan kezdi
csókolni,, mondván - "így kell ezt hallja' !";
jó - időnként elhozom, ha akarja. :):

agg szívem biciklije lábedzéssel
tekervényesen kattog, őskerék,
a hajtóműtől függ, gondviseléssel -,
szeretettel funkciónál reményt

húsvázon pici kormány, mint ökörszarv -
beledöf a jövő kapujába,
eres lelkitemplom -, folyvást nyitva tart
lüktet szenvedély centrifugája

karikázik görbén sorsom csapásán -
pontosság se kell, úgyszólván futás
egyhelyben, már-már fékezős lassulás

rutinos akrobatám mellkasomban
előre megérzi ki szeret, körbe
körözi-kerüli, gyönyörködve

Időnként jól jönne némileg két
nap szünet, hisz éltünk kiépítése
nem csak téglát-téglára, kell azért
magunkbanézés is, néha, elvétve.

Hiába épül kívül, ha bent a
felállás kétballábbal kezdődik
Egyiket jobbra kéne, ha béna,
vinni, s a másik hozzá igazodik.

Rutin, megszokás, semmi logika;
nézz ki ablakon édes kicsi rózsám.
Virághelyett ott ring gyümölcs a fán.

Szép volt a virág, a termés - biza
felélte, ám de mégis hasznára vált,
Nyáron ne használjuk a gőzkazánt :)!

Pára érkezik - érzem az ízét;
torkom száraz - tenger küldte - de nem bort.
Vidítsa fel bús lelkünk erejét.
imádom a felhőt, lelkem felizzott.

Emberséget, szerelmet vokalizál.
Szépség erőgrafikonja ívelt.
Fújj enyhe szél, habzó vizet desztillálj!
bánya mélyről felszínre sietek.

Szén vájatát - hagytam ott, jönni - kell.
Égő Nap, perzselte szét a Földgolyót.
Kiugrom a felvonóból, s vacogok.

Megosztanám kortyvizem valakivel.
Eső,. eső ,mosd le, szénporos arcom.
felnyúl kezem, hogy zuhét csavarjon.

Füstlények homályvölgyben -, vadregényes
jelenés. Babám ölelj meg, itt vagyok!
Aszály kerget -közel istenverés,
űzőbe vett; oxigénpalackot
húzok magam után, fára kapcsolom,
felszippantja már tele palackom.

Oszlik a homály s feléled a fám.
kíméletes érintéssel köszöntöm.
Esőt miként hozzak, nagy lajtorján,
bár tudnék felhőkig jutni, csöpögjön
már le, még a harmat is nagy érték
megfizethetetlen , pokoli e vízéhség