kukkantsbeblogomba

Nem találom alatta, hol az arc?
pedig fellibbent néha az a fátyol -
de ismeret nélkül csak hátraarc;
ez az arctalan ronda jövőt vázol.

Akár el is dobhatná már - minek
az a maszk? Annyira félrevezettek -,
nem a kormány a kormányzó vezet,
de ki lehet az, még meg sem vethetted.

Anonim irányítás -, meg a nép,
a kormányt szidja, s a kormányzó nevet;
"volánt tekerek voláné a felőség :)!"

Nem érti a laikus hogy lehet,
mért lehet az hogyha beül, kocsiba,
nem indul, ha ha nincs irányítva...:)

Néha reccsen belül a valóság -
s tán légüres teret szimulál;
ekkor jobb az alakíthatóság,
mert irha puhul a figurán.
Kristályból az elme is, azonban
a csont alatt - beszürkül, valóban.

Roppanó vágy engedi előre
szürke állományok nyugtalan
gyötrelmét, s nem küld gyengélkedőre,
csak fő, hogy valami újra van.
S keresem térerőben önmagam -
Ne lenne fájdalmam haszontalan!

Felvidul kinek fájdalma múlik,
Végre simul a homlok redőny;
s mint gumi mikor éppen nem nyúlik
s fehér lesz a virágos mezőny,
Jól jön neki ingyen puhasága -,
rá se kacsintson az uraságra.

Nem lenne ily magányos az ember,
ha élne a szív hangjaival.
Döccen egyet az is ami nem kell;
eltakart mosoly rongydarabbal.
Kong szerkezetében a sötétség.
akár hazug arcán a kövérség.

Füllentenek ám tömör szavakkal,
hisz bennük nem zsong a szenvedés;
Nyomtalan elveket vallva zajjal -
agyatlan rohannak, s a szökés
mégse sikerül. Önmaguk árán
sem kapható szemernyi haladvány.

Itt az élet olyan szép lett, mint a
tónak odalent a vízi világa;
Így hát - beleugrom én fejest ma,
Annyira vágyom - igaz boldogságra.

Vasrudat ha belerakják a tűzbe -
és a kovács a fújtatóra lép;
felhevül a hideg féme - veresre,
piros lesz, mint az arcod -, csodaszép.

Úszkáljunk, mint két hal víz tetején.
Nem jön csuka se a cápa, se hóhér.
Mert igazán élni csak így lehet.

Hisz az élet romantika -, nem regény;
és nem is csupáncsak gyakorlótér.
A élet csak annak jó aki szeret.

Az isten a tényt képezi - neked;
a tervező te vagy, s ha kigondolod,
bekapcsol az Úr egy szerkezetet,
melyben parancsra várnak a robotok;

nagy és apró nanotestek, bacik,
melyeknek csapata bármit megoldhat.
Legyen a gondolatod jó -, amit
igazán akarsz, s eloltja a szomjad.

Betölti vágyaid, s másnak is az
örömét, ne lehangoló csalódást,
ne utálatot okozzon - e gép;

igényelj olyant ami nem pimasz -,
ne várj egy egész, hajónyi rakományt;
elég ha megadja kétszeresét...:)

Bárhol van este és lyuktalan ég -
koszos levegőben fehér a mélység;
gézben fulladozó vak szenvedély
köhög, s törlődik agyból a színérzék.

Fény billen, éjbe hull, lelket bugyolál
csillagos kosztümbe, s pereg a mennyezet
meszes burkolata, mint a hó - hideg;
nézd már olvad, házakat dekorál.

Kiben kétely bokrait nevelik
s fölötte lila felhőkből pénz esik,
annak gyökerét rövidebbre metszik -

s villámhárítókkal körbeveszik;
küszöbre roggyan a költő s elalszik.