kukkantsbeblogomba

egymagában játszik még a világ
belső rend hulláma húzd meg ereszd el
kényszer és szívtelen forráshiány
ember vagy ha másokért is törekszel

egy szolgáló akartál lenni? mondd
tartozol e annak akit kiszolgálsz
mert így rászedtek s bár nem vagy bolond
csak trükkökkel megkötözve "dilettáns"

- mind az, ki csalni lopni nem tanult
mind visszaeső "megérdemli sorsát"
eltűrte befogják az igába

hát akkor feszülj neki tépd a húrt
szakítsd el a hámot te csóri zsebrák
tesz   majd róla hogy maradj csicskása

csiga-lassú az igazi élet
ne rohanj vállald a szerelmet és élj
mert világod több a szenvedélynél
hadd fussanak előre a vének

a fájóslábú gonosz ostobák 
maradj meg fiatalszívű magyarnak
élettel teli táncos fiatalnak
és kerüld a forradalmas morált

kikaparni hányszor a gesztenyét
annak aki vagyonát szerzi ekként 
s csak átfesti számodra az eszményt

inkább mulass mintsem botra cseréld
a szabadságod, hogy mindig menekülj
s idegenkézre cselédként kerülj

A történelem szerint - mind paraszt -
aki magyar ; - lássuk csak, 250 kerek évig
ki szelte el kenyerünk? ne firtasd, 
mert sógorék kezet mostak könyékig;

és ma sem ura sorsának e nép,
csak magyarul beszél aki irányít -
magyarul a tőkés, a tőzsdegép. -
a bank, de "jót akar" ám csak silányít.

A történelem szerint úgy vagyunk,
mint a bivaly - kit kényes szúnyog csócsál
mégis mi vagyunk másnak a brigántik?

Hamis a könyvekben minden - s fogyunk -,
mert ez parancs, erről jajong honatyánk,
de rideg szemében nincs ott a pánik...

tedd fel magad legfelső polcra - s nézz
örömmel sikereidre ne mindig
hibáidra csak, hisz az nem nehéz
inkább használd ki lehetőségeid

adrenalint az agynak feromont
az orrnak ne riasszon el külső zaj
se belső döntéshiány bár borong
a lelked, sugározz ki a fénylő tant

nem igaz hogy ennyi tolvaj ügynők
kívül-belül mardosó létezik, nem
az ember ennél több isteni erőt

több emberi együttérzést ismer
és van határ van tudás szeretni még
embertársunkat nemcsak valamiért

megrepedt külső burka egy hangnak
eltéved bűnnyögés vékony komponense
mire észrevettem már beleragadt
s most nem látom ki a csendek delikvense
büntetlen süti el fegyverét réten
vagy éppen a fülem mögött, ki tudja
mi jön még, egy eltévedt hanggömb talán
s a hírekben a bemondó lehazudja
de mindegy úgyse fogom hallani eztán
csak azt hallom, hogy kint sérült szilvafán
duruzsoló darázs papírhangokat küld