kukkantsbeblogomba

Az isten a tényt képezi - neked;
a tervező te vagy, s ha kigondolod,
bekapcsol az Úr egy szerkezetet,
melyben parancsra várnak a robotok;

nagy és apró nanotestek, bacik,
melyeknek csapata bármit megoldhat.
Legyen a gondolatod jó -, amit
igazán akarsz, s eloltja a szomjad.

Betölti vágyaid, s másnak is az
örömét, ne lehangoló csalódást,
ne utálatot okozzon - e gép;

igényelj olyant ami nem pimasz -,
ne várj egy egész, hajónyi rakományt;
elég ha megadja kétszeresét...:)

Bárhol van este és lyuktalan ég -
koszos levegőben fehér a mélység;
gézben fulladozó vak szenvedély
köhög, s törlődik agyból a színérzék.

Fény billen, éjbe hull, lelket bugyolál
csillagos kosztümbe, s pereg a mennyezet
meszes burkolata, mint a hó - hideg;
nézd már olvad, házakat dekorál.

Kiben kétely bokrait nevelik
s fölötte lila felhőkből pénz esik,
annak gyökerét rövidebbre metszik -

s villámhárítókkal körbeveszik;
küszöbre roggyan a költő s elalszik.

Tele mint tele-vízi-lóval - egy
bajnok hímtag - fér elsőként a zárba;
Szezám kóddal nyitható - anyajegy
olykor másolattal visszajárna.

Csalódnak akik csaltak csőbe húz
sikerek látszata - tömött a pakli,
de visszavág -; felülhetsz rá, s lenyúz.
Nyaktörő Promontor ki fog tagadni.

A védjegye kerül mindenre rá
pecsételve, nagy titok, vajon értik
a ifjak ? magam sem jöttem rá.

Ami kifakul - többé nem fehérlik -,
hiába mossa Ágnes néni már,
a folt ott marad; igyál csak janicsár.

Föld anya vén hajszálai platánok
alatt vár a rét kaszára; sudár
törzsed tépnék már fanyüvő titánok -
kiket nap nevel, s téged hold sugár.

Nem is csoda hogy az ég is mogorva,
derűtlen, mint nélküled ez a kert,
hogyan szállna kis madárka bokorra
ha pillantásodtól békét nem lelt?

Te édes, csókadóm aranyszája -
rideg farkasveremben remény sugár;
a mi létünk véletlen csodája -

Tudom, ez a tél sikeres alku -, már
nem éneklés hat emberi testre;
az csak voltunknak himnuszát kereste.

Unionista nem vagyok, ám tudom
unalmas szó nincs, tehát mind bejön;
unós-untalan leírva csukom
a versekbe - szeretlek szeretőm!

unikum szeretni - főleg egyet -, mert
ha kettőt szeretsz, egy nap szembejön
a másik, s az kényes...hogy magyarázd meg
a botlást még elvitet, lepedőn...

Univerzális a férfi de extra -
ki páratlanságra nem születik;
kell azért mellé egy szépséges pesztra.

Unszimpatikus nem vagyok, pedig
undok a világ, unalmát nyögöm -,
s az okos közösséget nélkülözöm.

- ki zendül és mi zsendül én s a dal
rivalg lelki-viharban Magyarország
lebomlik -mint-bomlott szénakazal
a régi rend -, nem tudni mik okozzák.

Eleget kormányozták széltolók,
becsukom a szemem nem az én harcom,
ha észre is veszem nem oszt lapot
az űrlény bázis célja békén hagyjon.

Kire vár az űrkomp kiket visz el?
Előbb tisztázni kell kik is a hüllők
na jó, még nem hűltem meg, sőt fázom.

Megy a szőke, vagy tőkeátvitel,
s a barnáról nem nyilatkozva küldök
egy dalt, de tudjuk, messze még karácsony.