kukkantsbeblogomba

visszanyúlik már kezed és csodás
de szörnyű kevés jut belőle annyi
mint hordó alján a bor félpohár
nem titok bele kéne ebbe halni

böjt meg húsvét valójában csekély
nagy halál szent szépsége áldoz érted
s értem ünnepet ülve üdvömért
sok bűn keresztje vezeklésre késztet

és feltámadt a Fiú visszatért
tanítványoknak megjelent mutatva
íme borzalom sebe tiszta-szép

s a Sátán ebe hiába ugatja
hiába kergeti az embert odébb
kitárult a mennyország ajtaja

kék égen sárga - mászik le a nap
kopik le  - lila felhők szomorkodnak
isten gombja estére leszakadt
imát hozzá a csillagok mormolnak

fekete árnyékból a Hold kilép
hol vagy, hol vagy te drága zöld szemű csaj?
oltsd a villanyt kábult a férfinép 
szerelmek ágyán összehoz a műfaj

nincs fény nincs semmi csak a szeretet 
rúgóra szerelt életkép - bakugrás
ne aludj előbb itass egeret

s emelkedj mert szép lesz a visszahullás
tervezgess mert reggelig teheted
ne félj álomba visz egy békaugrás

pici lábak - tipeg egy zugíró -
verslábai rogynak le ütemezve
le-le amíg kitelt legutolsó
sóhaja dalának be se fejezve.

pici a lét s a létrafok kevés
cifra esernyő alá menekülve
megáll az ész - föl többé sose néz
ereszkedik mindenbe belezüllve

pici halak a víz alatt isznak
akváriumba kényszerül a tenger
minden bálnája s a rákok híznak

a kutyaeledeltől és reggel
a bonbonkiosztó vállalat biztat
vegyem csak be az utolsó szemet

Most is velem a magyar mokaszin ,
szerelem ösvényein visz a lépték;
minden csókod te lány, csöpp kokain;
idő fogain őrlődő vagy -, szépség.

Hajó jön, s a parton lent sok fehér;
embervadászat készül, vad vérengzés,
de nyilam odáig már el nem ér;
ne fussunk szerelmem - már nincs menekvés!

Jó életmentőm -, magyar mokaszin -,
bedoblak én egy feneketlen tóba;
nemsoká lepihennek csontjaim. 

Mint egy indián alteregója,
nagy vadászmezőkre vágyom veled -
virágok közé, szellemek szárnyain.

Száraz percek füstje kéményen át 
illanó lenge életjel, nap- éjfüst;
mint ágyra fáradt tüdőkből zihált
tegnapok üszke - a felhőkbe szédült.

Ej, de nedves alant a tiszta hó,
kis madárnyomokba könnyezve csillan
itt-ott még a Hold fénye, a sarló;
mint légypiszkos tükör bent a kabinban. 

Reggelig hallgat a kakas, pedig
már mocorog benne a baka virtus
veres taréjjal vár, kész a himnusz.

Bagoly kiváltság a templom keresztig
felszívni a ködöt; s jön a patkány -,
kezdődhet az egérfogó mutatvány.