kukkantsbeblogomba

A Göncöl messzi zötyködése mellett
veri a vasat férfiféle, mint
idegenben vasverő, küszködik, mert
csodát kér a világ, Holdat javít,

Zsanérokat szerel rá, magasságos
kikötő lesz odafent; forgatag
serény nyüzsgése, ürhíd bakafántos
Van is ott egy csárda - a Nap alatt.

Minek is az, hol robotók tanyáznak?
az ember csak én vagyok, műteát
hörpintő alkatrésze e világnak.

De amott lejjebb, ím egy új hazát
veszek észre, most kellt életre; éppen,
muzsika szól, s táncra perdült, népem.

Mért vertél meg sorsom, jobban mint mást,
én se voltam nagyob hibás, ha sírok
ha nem, mégse kapok az égből hívást;
"jer öreg fel hozzánk -, helyett szorítok".

A körtefa ága hajlik felém -,
de ja termése mégse nekem érik.
Eként vagyok én dalos közlegény -
hiába bőgök, nem jut fel az égig.

Megbékülök s Ölelem a babám,
mint a tégla a falban, lazulok ki,
e világ foghija leszek idén.

De visszanézek idő ablakán,
ahol nem fogok ,többé nyomorogni
az Éden nedűjét iszom feketén

mint a fenyőfa, ki kell nőni a sötétből;

hol asszonyok hátát kaparja szerelem körme;

lesímítom az enyémnek;  tenyeremből

az elfogadás balzsamilata számára kence

mint a tölgyfa, kemény ha nem vagyok

a tüz várja tagjaim, égő katlan a nőm is

kár lenne befütteni,  várjatok  télinapok,

 ha megöregszem,  leszek tüzelőd is.

Ó, zeller, vár fazék, ínyenc falat.
Lucernás ökörnek szarvát leszedte;
társaságba mehet; fején kalap.
Nyakig kíkupálva szeretni kezdne...

Semmi szédülés, derékon ragad,
mint a darazsat, egyébként lenéznek;
- "ennyit sem tud?" a kétely rádtapad.
Olyantájt cifrábbak a fejlemények.

Nem éjnek izgalma nagy esemény,
hanem kihagyni tipikus kérődzést,
tangozván szép marhákkal feketén.

Kihasznált üresfejek síkagyába
a kémia végülis hagyomány;
nem hibája hogyha a kód - halovány.

A víz patakba siet,de a szív
csak dobogni akar, s vár kérve téged;
közel akar érezni, nem passzív,
Kunyerál még sok talit, ritka szépet.

Jöjj, légy te is kispatak, jöjj alá
elefántcsont tornyodból, csak csöpögj le,
mint a tétova eső, oly kopár
alant a táj, szemerkélve érkezz le.

Idelent mindenki szomjas nem egy
csókra, igazi ölelésre; szánd meg
anyátlan szívét ömölj ki, pohárként

jelenj meg, mint asztalon az ital;
enged kihörpinteni e vakreményt;
S szívem életre kel s élni akar...