kukkantsbeblogomba

Kezemben tartom a fény gyenge kulcsát -
s a mindenség létezésének, oly
nagy, kulcslyukába egyszer még bedugnám;
könnyűnek nem mondható, ez komoly -,

Mint a vakbélgyulladás, suvadásos
a fény, nem kinyílik, hanem - belé
visz a forrásba, mely persze határos
ez elmúlással, mert időrelé.

Bonyolítani lehet, szavakkal,
előszóval, s előre kijelenti
előrebocsájtólag is azzal...

Kis eszköz de az élet nagy súllyal
ruházta fel; és lehet nem szeretni
sötétben káoszban is mellőzni.

Holtpont a lélekben

Sok félrenéző figyelme hova száll,
hol szamárfülként nő az unalom,
netán madárfüttyös berkekbe kószál,
bemásznak nudlik ott a lyukakon;

Tüntetők sarkon fordulása lejárt,
számukra kevés itt az emelet,
noha ugrasz már, emberlábú gepárd,
s a szobor áldozatára mered.

Zajong a köpcös pénztelenre váltás,
s int a kerékpárról a leszálló,
Pedált tört a semmittevő akarat.

De várja otthon finom hagyma mártás
- tunkolj, önmagad elől belátó;
van kinek lelkére csepp jóság ragad.

Tustoll kelepce elől bugyolált szó
Ne mondd ki, azonnal a másikra
cseréld ami éppen kitalálható,
hézagos észrizsa, rend summája

Terjed az eszmecserélő ösztönzés -,
ne hidd el, egérfogatás a cél;
egyre nagyobbra tágul a börtönrés,
Átszalad egy közügy egy pasasért.

Kirázza bizony egy az egybe s ad hoc
adódott  a lovon járó leszállt
s a szentegyházba menet mi se történt

Csoportosan felgöngyölt talány volt
misztikát analizálni ebéd után  
imát se mondani s kijönni önként.

Közkincs ki ingyen, mosolygósan él;
tavaszt utánoz; lent van a pincében -
nagyon széles ablakot vág, s a tél
hasából táplál baglyot egy kisegér:).

Maximálisan túlzás kihagyni
a jóból sarjadás jégvirágait
olyan élményt mely elkezd kiveszni,
de meg lehet oldani, mint álmaid.

S a kioldott zsák önálló bugyra
kettős lehetőség e fénypontokat
leszűrni, s veszteni el a kontrollt;

Egyformán szédülni rá - azokra
akik mellérendelik a bitorolt
pénzmagot, mi nem hoz virágokat.

miként döglő lajhárra vert cipőtalp
a vén majomra annyi pracli jut
kis kacsód írjon naiv s léha bordalt
hallgatnám míg a nyári nap kihunyt

Rövid hétvége hosszú alkonyán
ha észrevennéd, hideg fut közénk is
tekinteted bélelje ki szobám
de perzseljen mint hitvak katekézis

S ha mindent felkavar egy sima csók
zenét hozzá már ne akarj, az ébreszt;
nekem se jobb ha mellém nem feküdhetsz

betelt a világ s ha újra születsz
mohón mégse nyald fel a konyhasót
anélkül is akadhat tennivalód