kukkantsbeblogomba

nem egy szekér, sem csónak a jövő
abból már gyerekkorodban kiestél
hiába szólt kapaszkodj csecsemő
felszedtek útról, elvittek mint a szél

mi lesz a jövőd ki vigyen tovább
kallódni kelessz nekik hát ne rángasd
köteled elektromos menj ne várd
a kontaktust dögcédulád kiváltasd

pici határok között ne lapulj
se életed ne sajnáld - fogyóeszköz
népek harcának csúfos vége lesz

s ha minden ledőlt akkor szabadulj
hogyha gazdagok ellen a szegény győz
s a barátnőd szívedért odalesz

Vidám napok, - volt nincs poétika;
bolond toll rózsát vésett e tenyérbe
s egy dalt, de kéne hozzá trombita.
Hova ment Frédi ki egykor zenélte?

Darabok volnánk, sárból ragadottan
paréjgyökérből belek és erek,
mikortól soványít lelket fagyottan?
ha szerelemre éhes az ideg.

Dagadj izomtalan, emeld a lét
három dollár a kobakom belülről
kifelé, küldi vélt intőjelét,

Várni késztet a szeretet, s letép -
fülemből egy szőrzetet; hátba tülköl
a méhkirálynő - rajzás véget ért.

Avarban nyomtalan lépek feléd;
tudom hogy várod, viszem szép virágom;
Te vagy a tündér én meg a cseléd;
üres vázával várj, ez hozományom,

Aj, de a kezemben hervadni kezd;
loholok hiába, nem fogy a távol;
ösvények fogynak, ösvények nőnek;
de mégis messze vagy -, sehol nem látszol.

Aludni kéne, nem birok, sehogy;
mint aki mély sírba száll le, kereslek
de onnan kifelé, van-e kiút?

Gyalogjárdán mezítláb, baktatok.
Csak annyi tudok, hogy holtig szeretlek;
köröttem csend; a szél is elcsitult!

Eresztem a porladó tegnapot
ki a sosem jött időtér bugyrából;
mi lép helyébe? holnap újra csont
csak a fogadra vigyázz hogyha rágod

s ha nem akkor igyunk százszor lehullt
esőlevet, s az agyonmosott torok
kiöblösödik s a fül eldugult,
holnapután az árokba lecsorog.

De téged nem eresztelek, hiszen
te mindig vagy s voltál velem örökké.
A változás csak egy elképzelés.

mint egy színes buborék a vízen
mely nem készült elörökölhetővé;
visz egy darabig, nem tér meg többé.

Kezemben tartom a fény gyenge kulcsát -
s a mindenség létezésének, oly
nagy, kulcslyukába egyszer még bedugnám;
könnyűnek nem mondható, ez komoly -,

Mint a vakbélgyulladás, suvadásos
a fény, nem kinyílik, hanem - belé
visz a forrásba, mely persze határos
ez elmúlással, mert időrelé.

Bonyolítani lehet, szavakkal,
előszóval, s előre kijelenti
előrebocsájtólag is azzal...

Kis eszköz de az élet nagy súllyal
ruházta fel; és lehet nem szeretni
sötétben káoszban is mellőzni.