kukkantsbeblogomba

Fórumjáték




képkockákba zsúfolt asszony álma
mint vásott vésőkarcolta márvány
mihelyst ébred szép szemét kitárván 
könny-mosta boldogságát megtalálja
  
és az sosem olybá mihaszna bálvány 
mint az kinek pár kicsinyes vágya 
miatt a kánya szemét kivájja 
annak mámorát még én se  kívánnám

havat keres a szarvas teste hév
messzi gödrökbe bámuló rivális
belebőg aztán gyorsan visszanéz
dühíti a ridegség s a hiány is

én is hiányolom ha nem fehér
a Karácsony...magam fehérbe öltöm
én királyom szánkó helyett szekér
ami nincs abból nem kérünk mi kölcsön

téli foltokra fenyőág borul
pompás az ünnepek egymásutánja
csilingelj csengő őröljön gyerek

hol e szokás hódolattal párosul
ilyenkor bájos az ifjúság tánca
megannyi vágy műborokban pezseg




,

nem varrat a télapó új ruhát, 
ilyen ez a vén amit visel - tarka, 
északról lám - ki nem mozdítanád,
ledermedt nem bólogat  szavamra


azt mondják szégyenli hogy zöldszemű,
fura menyit mondikálok  magamba, 
nála minden ennyire egyszerű, 
akárcsak egy görbe macska farka/


a minap is reggel havat ígért,
pedig őt nem hatja meg  dalocskád,
de amint látom mégsem fehér a legelő


ejha mindegy ne csüggedjünk azért, 
bár tél van mégis  kicsapom a Riskát,
maradjon - számukra  jó  haver ő


megadott szavakkal :  ruhát, tarka, mozdítanád, szavamra/szemű, magamba, egyszerű, farka/igért, dalocskád,legelő/azért, Riskát, hever ő/

házon kívül a természet bizarr
pet palackba fagyasztotta ruháját
hajából valahány tetű kihall
s ekkor a nap alá tartotta gyufáját.

erőtlen a láng halat sütne épp
ámde a jég alatt aligha moccan
per pillanat kilátástalan ebéd
éhes állatok várnak rá a sorban

hóba esnek fekete csillagok
kásás lavina betemeti őket
kilapulnak girhesen a dombok

mintha hátukra vennék a felhőket
itt-ott növendék fenyőcsemeték
meleg házakba menekülnek innét

Fogatlan fagyok foga mibe rág?
hátha talál fenn a fán néhány almát,
mert pincébe költözik a virág;
s az öreg kertész megissza konyakját.

Engem is harapnak, de lelkem ég -
mint isten kis gyertyája - mely imádva
lobog; elolthatatlan békesség...
immár az idők próbáját kiállta.

De hátra van egy elválás szerű,
talán dráma, talán víg vigasz-revü;
kiderül, ha felteszi műfogát

a fehér hideg és lészen dermedés.
Nem számít mert Karácsony fénykorát
megváltás koronázza s ez nem kevés.