kukkantsbeblogomba

Fájdalmas szerelem ének -,   élni hűn -
ki mégse bírsz, mert tér akadálya
és időnek némi perchiánya
szétzilál -, de a magánytól félni bűn;

Nincs szabály kétségtelenül, s cseng a fül -
Vágy-kacagva kicsalt kedv - sorskártya,
reszketve tépné ruhánk le szánva;
kínnal, s mar az őszinteség legbelül.

Megélhetés ürügyén gürcölni,
s kusza rend kényszerzubbonyát vetni le -
avagy - menekülni éheztetve -

boldogság elől? És ki nem szürcsölni
vállúból a szürke sors levébe
áztatott ridegséget őt feledve?

Ki be kerget hideg meleg - se hó
se tél se nyár, reszketek ó, szeress még,
lomha szelek sóhaját lopó;
hamar ágyba zavarj téli, hevesség.

Kutakodj, babrálj, ölelgess szeles
gyönyörök hideg, láthatatlansága -
ez itt a felmelegített leves -,
szelíd érintetlenség bujasága.


Pimasz őrület szabadnak kenyér,
raboknak bezártság, lét újszülöttnek.
az önkéntes élőszobor te legyél.

Vakarj piszokból tiszta álmot, félj
fehér termektől, képtelen erőknek
hamis mosolyától, s szeress csak egyet.

huszonhat vagy több is lehet a szám
de élni kell mint emitt egy ismeretlen
nem is vörös-csillagos partizán
fiatalos kabátban megviselten

a puska egylövetű de nem öl
nem ontana ki életet - magot szór
sose prüszköl kit hátszél gyömöszöl
igazsága ellene is nagyot szól

kalyibán kívül védett holtterek
akár a tükrében számára nincsen
belépési mód - döglött rendszerek

halandót hizlalnak itt békaszinten
a pultosnő is komcsi tölt rumot
a hobbi állata vagy majd megtudod

a szálak elvékonyodnak de kötnek
valahogyan minket egymáshoz és
olyanok, mint a villanyvezetékek -
megy a rezgésköröket gerjesztés

egyiknek sincs kondenzálása - elvész
az éterben az egész pluszerő
kimerülnek erőforrások - nehéz
visszaszerezni nincs sok szerelő

hogyan sodorjuk újra s vastagabbra
hogy ne váljunk emberteleneké -
komoly betegség az aljas morálja

amely szétszakít közösséget romba
dönt hazát s folyton lehetetlené
teszi életbe maradásunkat - ja

be szép hangot ad minden bárhol élj
szerelmes galambok - élni tanítók
kerék csikorgástól ha zeng a tér
cipőm-talpa kopog ha gyalog járok

kezeket nyalogató kutyaként
loholnak utánam a reklámképek
s a mindenségben felrázva e tényt
zamatosnak tűnik ím a csalétek

ami minden abban vagy rejtve el
hiába tudod szálakon ki rángat
nem oldhatod el magad nevetve

egyet elvágtál kettőt majd rád teker
hibáztasd önmagad marjon bűnbánat
kezesként szökj általa vezetve