kukkantsbeblogomba

könyököltet s teáztat az öregség
enmagam így ledöntve tekingetek
s gondolatban ürítem az üvegcsét
melybe léterő elixírt töltöttek

ferde izmaim nevelgetve e dalt
kapásból :  szerelem égsz még énbennem
számodra nincs semmi ellenjavallt
belőled holtig s mindig részesedem

piros a világ s ki nem hiszi nézze
hogy a kék meg a zöld elég oly lassan
mint a fű berakva nagy kemencébe
habár most még minden oly begyullatlan

de belül a lélek az tűzpiros ám
vöröslik a barna is ámbár oly matt
mint isten asztalán az áltudomány
mellyel az ember dicsekszik s felpuffad

benne a nagy beképzeltség, hiúság;
szánd meg az embert ha agyilag pózol
annyira paprikajancsi mindahány
de ez csak máz mit az idő lemorzsol

s végül már semmi se számít csak mi szép
ez pedig a szerelem meg a család
ennek alapja pediglen A hűség
bármi történjen veled - ne hagyd alább

Ráborul a kertre oly kímélőn -,
nehogy meghorzsolja virgonc szelekkel;
tán az esőt várom minden hétfőn;
de jön az este fekete kerettel

beleköltöztek a csillagok ott
a fák felett és a végtelent őrzik
s amott repdesnek már az angyalok -
gyakran, a holdat is meghempergőzik.

tűz-tiszta hajnalig lézeng az Ősz
kerüli a világot mint egy őrszem
kinek jó-barátja valahány csősz

hogy beérjen a  dinnye a szőlőszem
de nem jár már lopni csiribiri
van annak esze iciripiciri

tegezem a sorsom neki sem rossz
mindent megadott olcsón s a szerelem
jól működött ha hagyta a gonosz
de én küzdöttem ellene szertelen

Bár irigyen számolhat csókokat
sorsom úgysem hagyná hogy bosszút álljon
noha körém küldte a pókokat
s nem talál fogást hogy beskatulyázzon

na-mármost objektíven mindenem
ami volt van és létezik e földön
mind szerelem adta életösztön

a többit felejtsük el - lényegtelen
útkeresések álmodozások
elavult rutinok vicces szokások

Fáradt tükrök arca olykor kesernyés
rózsaszín szivaccsal törölt bánatok
fénylő nyomaiból nem tereád néz
rég volt ami fájhat úgysem láthatod.

Higanyra festett kép aranymetszete
pózolj ráncok közé szoruló titkot
csak ebben hiteles a sors üledéke
befelé nézve sosem bandzsítok.

Alulról nézve térképeznék egy arcot
kárpitra vetült homlokon egy légy
kapcsolata bőrrel gyönyörben liheg
lemosta a szénport s otthagyta lábjegyét.

Szájfenékben keletkező hangok zömét
fogak közé rágja egy őszinte óhaj
úgysem a kép beszél úgysem a lét
csak ez a tükör rejtett mikrofonnal.

mint mikor a fűrészt húzóm-lököm
nem mindegy hogy merre vág és merre nem
az elé ne állj, aki előre tőr
maga előtt nyeseget le mindent

az elé se, kinek keze kinyúl
és lekapálja amit lát - neki kell
szeletel szecskáz halmoz piszkosul
nem enyhítheted éhségét semmivel

azzal barátkozz ki másnak aprít
majd magának - oda-vissza porciót
te is kapsz s hagyj neki is valamit

haladni kell s közben aratni holtig
közös munkához közös tál dukál
hányféle felfogás hatása torzít