kukkantsbeblogomba

Életmód
Mikijozsa•  2020. július 20. 05:34

elvékonyodnak

a szálak elvékonyodnak de kötnek
valahogyan minket egymáshoz és
olyanok, mint a villanyvezetékek -
megy a rezgésköröket gerjesztés

egyiknek sincs kondenzálása - elvész
az éterben az egész pluszerő
kimerülnek erőforrások - nehéz
visszaszerezni nincs sok szerelő

hogyan sodorjuk újra s vastagabbra
hogy ne váljunk emberteleneké -
komoly betegség az aljas morálja

amely szétszakít közösséget romba
dönt hazát s folyton lehetetlené
teszi életbe maradásunkat - ja

Mikijozsa•  2020. július 14. 20:56

minden ami minden

be szép hangot ad minden bárhol élj
szerelmes galambok - élni tanítók
kerék csikorgástól ha zeng a tér
cipőm-talpa kopog ha gyalog járok

kezeket nyalogató kutyaként
loholnak utánam a reklámképek
s a mindenségben felrázva e tényt
zamatosnak tűnik ím a csalétek

ami minden abban vagy rejtve el
hiába tudod szálakon ki rángat
nem oldhatod el magad nevetve

egyet elvágtál kettőt majd rád teker
hibáztasd önmagad marjon bűnbánat
kezesként szökj általa vezetve

Mikijozsa•  2020. május 12. 15:10

Vissza a kertbe

Vissza szépeim csodás kezekkel
Kapa és ültetőfa áll abba jól
Vissza édenbe szerelmes kedvvel
nem lesz kényszer-világod egy kutyaól

emeletes nyusziketrecből ki
kifelé patak mellé ott a forrás
moss kezet - kék eged üdvösségi
bú unalomtól végleges megfosztás

szépen legel a szem isten virágain
s a kéz áldott kezek melyek bölcsőt
és fakanalat fogtak egyaránt

áldottak a lábak fű nő léptein
annak aki kaszálni rétre jött
vissza szent ölébe - vár földanyánk

Mikijozsa•  2020. május 5. 09:52

lezuhant egy szó

lezuhant egy szó - darabokra tört
fehér betűs szeretet - isten adta
s körbe állták vadak e témakört
s mindenik a magáét kiharapta

be nem vette bendője kenetét
egyiknek se emésztgették sokáig
de végül sorra kiöklendezték
s folyt a véres lé széles csatornákig

onnan csapos ivóvízbe került
s itták itták a gyerekek kuncogva
ríva egymással játszani kezdtek

írd és mondd - kijózanodtak együtt
mert megmozdul az élet füle-botja
s ők többé időt el nem fecsérelnek

Mikijozsa•  2020. április 19. 16:58

a világ nem lát

A világ nem lát csak te hiszed azt

de a festők látásra törekszenek -

földre jöttek és színekkel játszanak,

míg bensődben szent turulok repesnek.


Festik a kardot és a koronát

s bár folyton kést köszörül a félelem,

nem vehetnek el tőled tudományt,

mert az irigység lámpása fénytelen.


Üldöznek téged s engem de hiába

mert látni nem annyi, mint találni;

ne merülj bele ilyen slamasztikába.


Hagyd a halandót maga útján járni

te ugyanis egy, halhatatlan vagy;

csak önmagad kellene megtalálni.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom