kukkantsbeblogomba

szemnek üveget s ha már üveges
fényévnyiről keverhetnek képeket
oly gyors ami téveszt - szédületes
hamar bemesél s hiszed mert érdekes

mily megrögzött lassú a felfogás 
arcodba röhöghet szennyes hamisság
mégis tapsolsz - figyelemelvonás
vagy már kevés eszed is kilopták?

ne igazolj csak igazodj fiam
nem látni akar aki összerezdül
hanem csak rájön, hogy mégis mi van

aztán hallgat és megy bátran keresztül
lézeng elalvó Sámsonok között 
s elvileg már nem annyira megrögzött

Volt egy veréb,  vén papagáj rátalált -,
s elámult - mily szürke és egyhangú
a tollazata ! - lám neki hataljú,
kérkedett is, mint valami aberrált.

Nos, nyújtsd ki a nyelved, szólt rá a veréb,
s a félkótya úgy is tett, persze büszkén;
nézd csak a nyelvem is színes öcsém!
- Ejha, de kurta, ezzel én nem ennék! -

mondta a szürke kis madárka, s elszállt.
Azóta a papagáj  -nyelvművész,
folyton elismétli amit beszélsz.

Vedd már észre, mire képes a betyár;
bár rövid a nyeldeklője, mégis 
kitűnik vele, bizonygat azért is...

kívülről befelé érik az elme
szerintem ez fordítva lenne jobb
rátapad minden s ha nem fogadja be
mire belé ivódik  - agyhalott
tiszta forrás a szellem tápláléka 
ám ha palackozták nincs benne szikra

később még a művirágra is rákap
s "asszongya" betonozd le az udvart
s ha tőle függne - nem lenne virágnap
barátai mind külhonba futnak
most meg utánuk óbégat napestig
hisz mily mennyei magasságba jutnak
s persze az életet lám újrakezdik

de mit lehet újrakezdeni mégis
hol napok múlása mély sebet vág
felveszem köpenyem s ez a tiéd is -
patkánylukból kimászni képzeletvágy 
vásott kényszerzubbony - és nyakkendő
pajkos mámort hozhat hisz rímelő

tarisznya nélkül indultam el ahajrét
és vetettek elém hol kenyeret hol mást
nem keresgéltem én sehol se a szajrét
csak a jó szót és munka után az áldást

kutattam azt a valamit aminek még
e világban örülni lehet igazán
előbb alaposan szétnéztem ehejrét
aztán cipeltem csak odébb a sátorfám

lassan megtanultam sem ehejt, sem ahajt
nincs az amire vágytam nincs öröm se kedv
csak vágyak vannak vad önzés zavar riaszt
hogy zabáljuk kínunkban a végtelent

indián Ferkó tollait fúja a szél
vashiány verte rézbőrű sorsa nyomán
porzik a magyar kaszát feledő vidék
béke pipához keresgél hol a dohány?

szikes talajon barát nélkül dacolva
jól forgatja - hatlövetű forgóiját 
sámán dob pereg - oda lett a mahorka
béke pipádba ki ad egy marék dohányt?

szűk vigvamjában épp rántást kever a nő
füttyent lovának és vágtázik a musztáng
messze elmarad bicajos nyomkövető
ebéd utánra  pipájába gyútjs dohányt ...