kukkantsbeblogomba

Közművész fák között alkot - s figyel Ő;
ágakat pucolgat táncolva...
csak azt szedi le ami zöldellő.
Gyűrt rügyek (a művészet botránya?),
Fahéj foszlányokkal művészi ám.
Fénybe fürdesse néhány ecsethúzás;
ajtófélfa a sznoboknak - megállj
csöpög a remekmű, méz az, nem dzsuvás.

"La art pour la art" serkentő permet,
pőre fűszálakból akt csókja,
valaki egy törlőrongyért ment.
és letörülte a művészi harmatot,
ezért a börtön számára megnyitatott.
zizzenő hanggal nyílik a cella ajtó
odabent frissül igazán az elme,
bódult-kócosan kóvályog benne a
felismerés . közművészet minden
ami a teret felosztja cellákra

Hamar láb szaladj velem - itt a nyár
rövid lesz és becsapós! nosza, öntsem
a torkomba a napfényt, megreparál,
mint suszter a lukas szandált, siessen!

Hamarszerelem erős még a vágy;
futóbolond minden bugyuta vénség
kinek már csak megunt nyughely az ágy!
nos, inkább feküdjek gyepre -. egy, csókért! :)

Hamaridő, lassíts, mert hova úgy
sietve? ráér holnap is lemenni
a mai napnak, nem hajt a tatár.

Ez baj, ez az őrület vágta, fuss
nyomorult emberiség vesztedbe, mind
buta, ki nem lassít - hisz itt a nyár! :)

Egyszerse ér véget nem lehet, érzem
kivárnám, a végső percet, az ám -!
s leoltanám a villanyt, szép lazán;
megtehetném bármelyik hipertérben

De nyugalmam biztat, hogy ráérünk,
Nem számoljam az órát - nevetek;
a párhuzamok nem néptelenek -,
nyugi, majd ha elképedve rátérünk.

Mi van ha egyszerse születtem volna,
vagy egyszerse halnék meg? felérni
hideg ésszel ezt nem könnyű manapság.

Ezelőtt könnyeb volt, igen csókolna,
de homlokon ami nincs - a régi
világrend, a bolondos fiatalság.

Hát itt vagy megint pucéran, Tavasz!
nagyerdők lánya, kis kertek bája,
vadvirág hintés nyomodat áldja;
fülledő álmok kergetve hajtnak.
Fuss lábam - szaladj mint patak, siess!
darabokra tép a vágy; oly tüzes.

Ide folyj ide; kiszáradt torkom
iszapos vénült ereim hígítsd;
lüktessen csak fehér halántékom.
Elfásult lelkem zubogva erődítsd.
Cikória májnak, csókod a számnak -.
tépd ki a szívem, jó lesz bús virágnak.

Öltözz csak, ne hidd hogy képzelet vagy -,
hisz menekül elöled a szőkefagy;
Szent rókák esznek szajkómadarat
és egerésznek, vidulnak naphosszat.
Farkasok falkát ott hagyva válnak
szelídebbé, s fészekre találnak.

kutyát altat a lépcső fel ne
kapaszkodj idegen, ki belépsz
várj ha kinéz a gazda - intve

behívhat, de ha nem rátetéz
az eb, morogva figyel téged
megugat, lesi hogy tovább mész

morcos úr nem fogad vendéget
éjszakás volt aludni óhajt
házőrzője kap egy csontvéget

s a kapucsengő meg se szólalt
felkapta fejét, úgy szimatolt
tolongást észlelt, házalókat

kopogtató cédulás - csoport,
tisztára háttér invázió;
kortesként sem ismer jó modort

magasról a hű eb ugrik, Ó!
szaladni kell - voksoljátok meg
hány tomport kap el ma a Sajó?