kukkantsbeblogomba

Életmód
Mikijozsa•  2024. május 18. 12:37

Szép az újjáéledés

Amikor kritikussá válik és
segítségre szorul végül a testem;
A múlt dönti el, kapok-e segélyt?
milyen voltam egykor, és kit szerettem?

Magányosnak ugyanis kevesebb
az esélye, nagyon bátor javára
mit írhatok? kinek is nehezebb
kimászni a csávából, mi az ábra?

Ne kérdezd tőlem kíváncsi facér;
ha talpára áll ki sérült, megújul
a fickó, a hitves, s az özvegy is.

Segítse isten, ha ember nem ér
reá másikkal bíbelődni, túl nyúl
önmagán az ember és szeret is.

Mikijozsa•  2024. április 16. 18:07

ma reggel fázni akart egy virág

ma reggel fázni akart egy virág
leveleit reszketve fedte össze
akkurátusan egymásba, sírást
is véltem hallani, s köhögést persze

tüzet rakhatnék, ajánlottam fel,
de a kis fázós nővényke leintett,
vacogni én akartam - ne hergelj
pocsék orrfacsaró füsttel, ne bánts meg

eső is szemerkélt s végül aztán
zuhogva paskolta a kis csenevészt
s ekkor abba hagyta a csüggedést

kivert rajta, gyöngyözött kabátkáján
a veríték, folytak örömkönnyek
lemosta magát tisztára és szebb lett

Mikijozsa•  2024. február 29. 16:52

Miből merítesz

Miből - mibe, üres vödör sehol
fel a netre tölts, még ilyent, hogyan, már
lehet felfelé is tölteni? téboly;
van javaslatja - ön is irodalmár?

Másnap kulcsra bukkantam - pillanat!
Sehol nem lelem, Megvan, benne hagytam
a zárban, egyetlen próbláma .nagy
a gyanúm, leszerelték ma, hajnalban,

Alapanyag ha nincs, szeretni kell
valakit, s lészen szerelmi incselkedés,
de mi van ha mindenki szerelmes?

Na akkor kívülrekedtem? ezen
az ágyon fordítani kéne, fekvés
irány nyugat s pesze  szélmentes.

Mikijozsa•  2024. január 29. 11:01

Se hátul se elől

Kis kalap nagy főre kucsma helyett
tekerem hangerőre, néma szél zúg;
dinamikus kornak életzaj kell.
Egyik fülem se lapul, mint egérlyúk.

Paraszt lett a hang is lehalkuló
süketek vesztére úgy elszelel,
mint nyúl se hátul, se elől, futó;
lötyög tökfedőm, szám mítoszt énekel.

Hozd rímfaragó partiról susogj,
mint a fák a függöny lesuhant, ennyi!
Erőt suttrogásból kell merítni.

Figyeld a pusmogást, hisz jól tudod,
az igazság ki nem mondott, szemernyi
delicti, mit illik kinevetni...

Mikijozsa•  2024. január 6. 04:52

Vizes szakáll története :)

Mikor legény voltam, ahajt rég, azt hiszem,
van ám pár éve annak is, na akkor mentem
én egyenesen, mint mindig, előre felé;
s mondom jó anyámnak, hogyha megengedné
Dehát, ha engedte ha nem, csavarogtam
a csordással; csordakürtjét fúvogattam;

S bémenyek, le azon a bodzásba; egy nagy,
hatalmas búgócsiga úgy befalt, klapp, klapp,
azt se mondtam á, vagy bé, s elvittek tüstént.
Ki látott mégis ennyi szárnyas töndért?
Vittek biza, fura helyre, bámultam, kik
és mifélék lehetnek? Hát mai napig -,

Sem jöttem rá, rabul ejve elbűvöltek,
s mikor felébredtem, épp, esteledett.
Szembenéztem a lenyugvó nappal, ámbár
a távolban vonult haza a csorda már,
mégse akartam elhinni, hogy lehet ez?
reggel valék a bodzásban, hű! ábelesz-

Kóbelesz, mit mondok most édesanyámnak?
azt hazudtam, horgászni voltam, egésznap.
- Hol a hal? néztek rám, s apám azt vágta rá,
"Halász, vadász madarász, üres tarisznyát
kotorász", másnap tényleg mind a Marosra
mentük, lássunk sok halat ki fogdoss  ma?

Vajon mért nem lehet megfogni egyet sem?!
Törengtem, s máris gondtalan  feredőztem.
Jóanyám bétette padját bokáig
érő vízbe, s rongygpokrócait sokáig
dörgölte, súrlókefézte, hát egyszer csak
lehajolt, s kézzel fogott egy nagy halat.

Volt vagy négy kilós; kopoltyúját kapta el,
s kezdtük nyárson sütögetni, fáért mentem.
amoda, a berekbe. Kit látok ott -, kit
nem, egy szakállas vén hullatta könnyeit;
s ahogy ott ücsörög, mondom neki, Hallja
magával valami baj van, mért nem mondja?

Mi lenne fiam, régóta ülök én itt,
de haza sosem mehetek... a mindenit!
mondom, magának mindkét lába csámpás, vagy
oda láncolta valaki? Eltaláltad -,
felelte búsan, ide biza, rabságnak
köteléki fognak, évek óta várlak.

Engem vár?, de miért, dejszen nem is ismer?!
Ez igaz, mégis te jöttél, s ez jó, hidd el,
egykor szerelmi csalódás ért, s leültem
ide a fák alá, sokáig kesergve,
egyszercsak érzem egyik nap, megijedve,
a kinött szakállam vízbe csüng, s elnehezült.
Csak roskadok, nem tom kihúzni egyedül.

Segíts rajtam fiam, nagy szakállam elér
Budapestig, nagyon nehéz, ajaj, elér...
dehogy, nevettem, a Maros a Tiszába
ömlik. Mártélyig esetleg néhány szála.
Hol lehet az mert , én csak Erdéyt ismerem.
Hol, hol? Ne vartyogjon, kapjuk ki hírtelen!

(Folytatás következik)