kukkantsbeblogomba

mi tekeri e vershez a zenét
modern szerkentyű, kézi velocipéd
reszelt torkot simiző tollpihék
lehányják a holdudvar ellipszisét.

krátert érlel agyakban legbelül
formát bont és a felforrt láva - durran
fejrengést mér s egyéb kárt megbecsül
közben mindvégig ágy alatt lapultam

szóőrlemény sörrel mosott garatból,
mint a puliszka liszt keverni kell
befurdalt mag lisztje, csírátlan eszme

kapát ne kérj földhöz ragadt paraszttól
hideg lesz ez a nyár - subát viselj
fagombost lógjon rajta sok cseresznye

anyám magyar léány, s fogta mert szép
apám sötéten rátette kezét
aztán lettem én, nem tom ki vagyok
tudnám azért de világ elhagyott
éneklek ezeknek a hangyáról
éneklek szürke történelemről
ezelőtt sakktábla volt a lét
s a fekete becsülte a fehért
most is elismeri, hisz pénze sok
elszökik Afrikából és csavarog
én meg itt dúdolok egymagamban
kezemben gitárhúr elszakadtan
szívemben a remény, hogy hátha
be lesz majd tiltva az a sakktábla