kukkantsbeblogomba

Vaskarommal támadó bősz erők
testből szanaszét kitépett darabkák
véresre vájt kopaszságok e föld
szép határait akik így kaparták

úgy vakarászták véresre ahogy
a tigris karcol sebeket a tarkón
meg a vállon, kivájva széttagolt
fejekből a szemeket hogy ne lásson

az országnépe és ne találjon
többé itt soha egymásra, nincs Erdély
nincs Délvidék nincs Újvidék sehol

Kárpátalja elfeledve kihaljon -
a világ jóra már sosem eszmél
vége minden jónak arat a pokol

homlokbúva hever itt a jövendő
jönnek mennek az évek és a terv
amely régen annyiszor megkötendő
és magasztos vala, mostanra keserv

félkonzerv a világ, másik felét meg
szójával helyettesítik alant
s a daruval felemelt embervétkek
papi szóra elfelejtődnek majd

színtiszta vajúdás a lélek útja
viszi a test, vagy ki tudja hogyan
de történnek a dolgok sokszor újra

homlokbúva döglöm én is borban
ázott szemekkel lenézek föld-alá
amott lent állítólag nincs hajrá

Forr a dalom, mint néma tűz
melyet kandallóba gyújtott
didergő félelem, hullabűz -,
s a világ e tűztől vacog,
mert nem meri beismerni
az árulást; noha neki
sok jót jelentett a lángja
mégsem adott hozzája
tüzéből még egy üszköt sem
hagyta tétlen és hidegen -
eloltsa a vörös idegen.

Forr a dalom - hisz még mindig
forró annak véres tűzhelye -
bár mostanság lekicsinylik -
mert itt van annak műhelye,
Nem véletlen, balsors akit
régóta tépett mire képes,
mondd mire? hallgat bűnrészes.

Ó, a képzelet csak a jövő
érintőfelülete.
tétován keresgélek rajta
mit értek ma belőle?
Félig képek mint sok hangya
slattyognak körbe-körbe;
Félig beszédek, más nyelvek,
más hangzavarok özöne:)

Siklik körvonalakon az ész
minden sejtelme - merész.
Szmogmentes tiszta lég -
egészség, örömrész.
Homály mögött élvezet
oly messze, (mint a csillag),
kecsegtet esélyeket
leendő élet-vázlat

• Falak nélkül fog élni a magyar