kukkantsbeblogomba

Ahol fektében is leng a nád
szalutál néki a délceg fűszál;
Ahol a hal szárazra kívánkozik -.
az ember víz alatt ólálkodik.

Nem a sas birtokolja már az eget
hanem valami fura gépezet.
Nem az igaz ember kap elismerést
hanem a ravasz, meg a dőreség.

Oly nyájasan fogad be a világ,
mint mikor katonát kap be komád;
Így is úgy  is -,  süllyesztőbe megyünk,
ki pénzzel, ki a nélkül, megemészttetünk.

Víz mindenütt, belefolyik a szépbe;
halakat úsztat éléskamrában.
Behordja híg iszapját a szekrénybe,
s a békák esőt kérnek kórusban.

Isten vize de széles, a mélysége
de megnőtt, alázattal könyörgőm
Uram, ne ártson senkinek - reményre
adj hitet nekünk, szívem kiöntöm.

Kiönt a Duna, bizalmunk is kiönt,
apadjon le, de hitünk maradjon,
kicsordul a szeretet gazdagon.

Ekként megszűnik a víz iránti böjt.
tele pohár, tele összefogás
útja és a föld nem pocsolyás

a reggeli zápor késett vagy 90 napot
de megérkezett mégis - élvezte
a festőállvány ezt a szárazságot -
de most neki annyi - felszentelte

kitekintek a kertbe s a friss képem
ázott rendesen, jót nevettem - hé
ez olaj- hiába áztatod mégsem
mosod le sőt annál szebb lesz ne félj

hamarabb kellett volna zuhé, nem most
de ne legyek ünneprontó - hálás
vagyok végre isten megelégelte

a terrort melyet aszály itt okozott
általa csak javul a tényállás
zuhogj mielőtt Sátán feleszmélne :)

Ökörnyálat lengető szél mint trófeát
kivarrni készülő, őszhajú, anyós,
befűz sok görbe tűbe, s a dekoltázst
igazítja , irtó ügyes kárpitos.

Mint párnákon a huzatot, cseréli
a fák mezét, vicces sárga sapkákat
nyom a fejükbe -, mintha széptevési
maskara bálra készítne találkákat.

A tó hallgatag tartja tükrét, jertek
szőke füzek, és nyírek, hadd fésüljék
sörényetek szeszélyes szellő hölgyek
gondos kezük féltőn tép leveleket.

minden szó e versben egy egy tégla,
versláb ragasztónak itt a cékla,
szómúvesnek nem lesz sírhatnékja
mert ha hagyma lenne, volna páncélja

de kár hogy nincsen boritékja
vagy zsepije, ettől van ma sírhatnékja
hiszent tudjuk olvasóknak az a célja
ne karcoljon a tollhegyem acélja

Elárulom ez a céklarím fortélya
répát is kisüthet a forró rostélya
sajna dülledezik bizony a kastélya
ezért van mindig töltve a karabélya
Vége :)