kukkantsbeblogomba

visszanyúlik már kezed és csodás
de szörnyű kevés jut belőle annyi
mint hordó alján a bor félpohár
nem titok bele kéne ebbe halni

böjt meg húsvét valójában csekély
nagy halál szent szépsége áldoz érted
s értem ünnepet ülve üdvömért
sok bűn keresztje vezeklésre késztet

és feltámadt a Fiú visszatért
tanítványoknak megjelent mutatva
íme borzalom sebe tiszta-szép

s a Sátán ebe hiába ugatja
hiába kergeti az embert odébb
kitárult a mennyország ajtaja

kék égen sárga - mászik le a nap
kopik le  - lila felhők szomorkodnak
isten gombja estére leszakadt
imát hozzá a csillagok mormolnak

fekete árnyékból a Hold kilép
hol vagy, hol vagy te drága zöld szemű csaj?
oltsd a villanyt kábult a férfinép 
szerelmek ágyán összehoz a műfaj

nincs fény nincs semmi csak a szeretet 
rúgóra szerelt életkép - bakugrás
ne aludj előbb itass egeret

s emelkedj mert szép lesz a visszahullás
tervezgess mert reggelig teheted
ne félj álomba visz egy békaugrás

hidd el az árnyék maga a magány
a kozmosz találta fel s neked adta
hogy éhezd a fényt akkor is ha fáj
mikor éget a szükség tüze-hamva

s aki eltakar beárnyékol ám
noha védeni akar. mint az isten
rút sötétbe küld minden éjszakán
pedig én egy nagy fényességben hittem

s mit kaptam helyette árnyékokat
azt mondják pihenni itt kéne olykor
de hajszol a hideg feszt tapogat

mozogj már a fényt keresd hogyha fázol
igyál bort kreálj vígabb napokat
szerelem grundján nem tiéd a páholy

Jézus zsebkönyve ma így agitál
pofoztasd magad, ne rettegj azoktól
kik életed veszik el nincs halál
tudj a feltámasztási varázslatról

Jézus zsebkönyve másvilágba küld
mert ott aztán jó lesz - se könny se kényszer
s nem fanyar illatú a trágyafüst
s egy kis mézes pudinggal megelégszel

Jézust megölték - jóslata betelt
mondják három napra rá - fel is támadt
nem lett örök-életű mégse mert

nem Jézus írta - nevében irkáltak
hogy képzeljünk el egy olyan istent
aki fiát öli az bűnöst megtart

nappal se ismerné fel őt a nő
álombéli ködben jön el a herceg
nem láthatja, de elképzelhető
hogy kis kacsói engem ölelnek

fehér álom benne volnék nahát
másnap a teraszon ráleltem - ébren
aludt beléptem álmába saját
magam áldoztam fel szép gyönyörében

ne menj el súgta s elfutottam ám
féltem ha kinyitja szemét csalódik
azóta sötét álmos éjszakám

csupa köd csupa sejtelem  a lány
nem látom feketébe takarózik
nyögések csókja éget ajakán