kukkantsbeblogomba

Ilyen még nem esett, noha ma hó esett
az almafám ruhája még zöld, ez csoda?
nem is tudom; Tél a nyarat ölelte meg
Zöld levélen a hó, kis angyal paplanka;

Pedig Ősz járt erre felé, nem szedte le;
Jött a hó, fehér takaró, almát is lelt;
Piros fehér zöld, már értem -, nemzet színe;
jelenség-reménység, hidegben is oly szent.

Ne aggodj, a Tél nem akar meggyötörni!
Eddig sem akart nekünk rosszat; Ünnepek
Mózeskosara, jég és tisztaság, semmi
sömör; csakis ezüst színű béke, ünnep.

Üres a füzet de rég nem írok
nem rajzolgatok belé, vár a cerka -.
marokra fogn. Egy szelíd szurony!
Jelenlét lap, felejtésre eszterga.

De szép a kusza, olvashatatlan
parasztos betű, elszokik az ember.
Valamikor hetykén, szabályosan
vetettük papírra biztos kezekkel.

Remegni nem tudott csak ez a szív,
ha szerelmem nem leltem, nem mosolygott
sok ideje rám, cudar évek, ej!

Hogyha lehetne visszamenni, mily
serénységgel szaladnék, néma, boldog
mezítlábasan, alázatos szívvel....

A tudomány képtelen, rá se jőn;
de nékünk te mutatsz utat, nagy Isten
Aki értünk halt, egy nap viszajön!
vajon lámpásom eddig megőriztem?

Van ruhám, bár kopott, mit az erény
sovárgó ünnepélye tart ma tisztán;
Nem vallási várakozás e tény!
tudom jól, el nem bukhatok e vizsgán.

Kegyelem idő ablakára nincs
Karácsonyig függöny, hogy a gyertya,
s a napfény ölelkezve várja, mint
ahogy illik, erős hittel megáldva.

Az első gyertyafényt követi még
sok lángocska, élő hit, testvériség.

Csobog a hazai patak, körmözik a jege
nyár óta még benne kering néhány buborék;
eltűnt halak emléke körözi a Duna,
valahol ha megkerülne egy köimárna;
paducokat is keres, halász lesi partról,
valami göbbenőbe bujkál veszélyes
nagyhalak elől......................

.....sok nagyhal a szárazra is kitolta
hatalmát; meneküljetek keszegek;
egyébként jól mondja - "Kesze küszöbig,
kása kapuig", hogy ne legyen keszekusza
a napja - kend meg a tenyerét, elveszed
az eszét, feltéve, ha van neki olyan :)

Ilyeneket pusmorog, fecseg, cseveg a patak;
és a békák két hete nem kurutyolnak...

Bogár a szalmában, mint albérlő;
fizeti a számlákat, a rezsit, sőt
a csökkentést átadja illő
becsülettel szalmakazalnak - előbb.

Utána szieszta és hódolat;
Zenesablont helyez kivájt fülébe
mikor nyergeli az árnyéklovat;
lehet induló, lehet szalmaszékbe.

Akármi lehet, ebédre gyümölcs;
vagy fakanállal kevert paszuly étek;
vagy a kantár rántása, csak te dönts.
Kemence is kell szerelem tüzének.

Meg a vasvilla, pelyvát rázni el,
meg a zsúpfedél zuhogó esővel.