kukkantsbeblogomba

elvesztette az ember súlyérzékét
túl könnyű minden sőt hamis a pénz
hisz aranyfedezete nincs ne mérd
a papírt az aranyhoz pénznek kékjét

rég elfelejtettük hogy - mi mennyit ér
felváltva életünk papírosra
ráfogtunk mindent a kutyasorsra
végül már a bacik foga se kímél

de nem ennyire rossz ám a helyzet
égbolton lóg nemesfém nem látod
ezüstös a hold az lesz a fedezet

s aranyszívű minden jó barátod
kulcsold hát tüstént imára kezedet
szeretet védi meg kis családod

szentkép cukros szürkéből kikecmergő
csöpögős de a bokája tiéd
elnéztem volna napestig bizsergő
felhők közt mint medúza evickélt

valami belőled belé költözött
s már nélkülözöm azt a tejszagú
szimpla szüzességet mely hozzád kötött
mint rabot a lánc csábos vonzatú

de románc mosolyod dacos délibáb
és jársz kőtéltáncot káprázatost
szédítő vagy mégis megnyugtató

imádom ötletes rafinériád
bár hiányzik bájos fruskaságod
hideg tájra festett vagy elragadó

szépszemű a csend - elnyel protezsál -
falra festene ha volnánk fotogén
s mi szakállat eresztünk ugyebár
hisz aki csendben van még nem bohém

sosem könnyezhet mert a zokogás
se zajtalan s a dobhártya törékeny
zsírtalan hanggal végzett csendlopás
pillangó szárnycsattogása sötétben

szépszemű nagy pillákkal lécezett
nem igazol hűen lelki vallomást
azt képzelem belelátunk hiszen

nagyon szeretne látni kékeket
s hallani valami duruzsolást
de mert szép hát szépen néz azt hiszem

Erőt egészséget kívánok

és imádkozom hogy ne

veszítsétek el reménységeteket

míg tart a járvány,

szép napot mára is

bele néz a tengerszembe a szent
aprópénz csörög rongyzacskóba kötve
képes holtáig adományra költse
követi tehénszarvas sziluett

félelem irányítja ezt a földet
nézd a betűket miként görnyednek
s az istenek ott fent elszörnyednek
mert az igazság földig hajol - görbed

a múltkor még kinevették de most
ő a megmentő misekönyves elvtárs
kémiakönyve a farzsebében

ámenre lóbál füstölőt s ragyog
s irigykedve nézi a sok dilettáns
s a kereszt felcsillan a kezében