kukkantsbeblogomba

házon kívül a természet bizarr
pet palackba fagyasztotta ruháját
hajából valahány tetű kihall
s ekkor a nap alá tartotta gyufáját.

erőtlen a láng halat sütne épp
ámde a jég alatt aligha moccan
per pillanat kilátástalan ebéd
éhes állatok várnak rá a sorban

hóba esnek fekete csillagok
kásás lavina betemeti őket
kilapulnak girhesen a dombok

mintha hátukra vennék a felhőket
itt-ott növendék fenyőcsemeték
meleg házakba menekülnek innét

(erőltetett humor)

aki nevetett az nevet evett
ezért nem nevetek, s nevem se vész el;
aki zabált az zabot hegyezett,
s aki majszolt az majommal ebédelt.

de mit csinált aki csipegetett
talán épp burgonyachipset abrakolt?
degeszre tömni azzal se lehet
bár ízlelgetett még mellé spenótot.

kérődzik a marha rágcsál az is
pedig nem is rágcsáló - csámcsog mégis
hisz újra csócsálja amit betermelt.

duzzasztja hasát az összes szamár
kórót legel gazból vígan bekajált
kecskével versengve mindent elnyelt :)

Angyali seregből küldj most nekem
ó, mennyei fenség, kísérőt e dalban -
fennkölt figyelemjelt -, olyan legyen,
mint lelkes kórus, mely hamisítatlan;
földre szállt hangszínű égi kar; kezem
irányítsa lejegyezni  e sorokban
eme történetet, rendre, amint volt,,
ekképpen semmi nem lészen eltitkolt.


 Fel is zendült mennyezet magasán:
körbevett pihentető dalbetéttel;
s én elkezdtem, sorba egymásután.
Olvasd, ahogy következik - ne késs el,
angyalok hangja fülem pulzusán; 

 pici membránom kényeztetve el,
táplálván a ritmust meg a cselekményt;
(én azt veszem alapul érzelemként).

Midőn az történt hogy a Mikulás
kezdte ósdinak tartani ruháját,
s megunt vörös mentéje. csuhás
kellékét áztatta mosodában, hát
mi tagadás betmeni katonás
cuccokra kezdett sandítani, s közben
híres zsákját is kidobta, hirtelen.


Fura de megkért egy köpcös asztalost -
valahogy segítsen neki faládát
pár szöggel összeütni... a farost
tök nehéz,  miből doboz lett, ha látnád,
sok cukorkát , csokit belepakolt;
ám nehéz is lett, s feltűnő leginkább
azon agyalt egész nap, nézegetve,
mégis milyen ruhamodellt szeretne.

Legyen acélosan hideg a szín,
de sima, mint a selyem, úgy suhanjon,
mint egy batmanfigura, rózsaszín
szemüveggel az orrán, csak ne tudjon
senki erről, mert majd ha valakin
esetleg lesz régi cucc szokott módon
beöltözve, mondom, akkor tudd meg,
az nem igazi Mikulás, az téved.

És izgult apóka lám, s az idő
szép lassan hozza nagy ünnepe napját.
El is indult este - settenkedő
körútjára, s ím, elkezdte a próbát,
jó közel várta az első tető,
jött a ládával és máris porul járt,
mert cserepeken ládája meg nem állt.

Majdnem lepottyant, (hűha, ezt azért
még többet kéne neki gyakorolni),
Na, de most lássuk a füstös kéményt;
be is ugrott, hát jelmeze - holmi
erős anyag -, szuper lett, ámde mért
nincs nála semmi? Előbb be kell dobni
a dobozomat, hajtogatta s ámult
nem fért be, jaj elakadt s ő beszorult.

A reggel ott érte, úgy beszorult,
de rájött; célszerűtlen ládikója;
mégiscsak jobb a zsák -, s itt elpirult,
nem lesz hát, az év nagy feltalálója,
pedig annyira igyekezett izgult,
csakhogy terve füstbe ment,szánja- bánja,
de valahogy a kéményből kimászna.

S az angyalkórus, halld, itt lép elő,
fel is csendül a dal, angyali ének;
"Mikulás, Mikulás, eltévedő -
mit tettél? rendes ruhád lecserélted,
ciki kalandot kerestél, de jő
a megmentő sereg, s Te szabad lehetsz"
Ekkor az apóka belátta nincs más
cucc számára, hisz ő igazi Mikulás.

Ki is kászálódott onnan hamar,
csoda hogy ezt így - ennyivel megúszta;
lépteit kísérte legott égi kar -,hárfa is pengett, de ő nem hallgatta,
régi jelmezét előkapta majd 

belebújt,  a másikat meg eldobta;
a tükör elé állt - magát bámulta.
Nemsokára indul, ahogy Ő szokta...

Isten történelemkönyve talány
és békesség, melynek tüze is éget;
ott fény leszek, gyertyafény - halovány ;
isten szájában füstölő - enyészet.

Ablakán át e földi lét bonyolult,
de megérti a tökéletlen embert,
aki idelent bitang - nyomorult;
ám belőlünk ott, mégis angyalt teremt.

Nagy terv ez, kézjegyén piros pecsét,
szerződése meg szent firtatókönyv;
s a Föld elviselhetetlen börtön.

Szavát Bibliának nevezi a nép;
régi meg új szövetsége - titok,
általa ég és föld népe élni fog.

Nem nevet az ember szívből csak úgy -,
főleg, ha - átérzi a világ baját;
egyébként bármire legyinthet - fujj!
ne lássa az igazság túloldalát.

Vattakabátba bújik az öröm,
nem tér be hozzánk ha elvből nem fűtünk.
Nem spórolhatok - érzem bőrömön;
Házikabátban is fázik a fülünk :).

Egyetlen mosollyal elül vihar
s lesz békesség, csak törődj álmaiddal;
kérdezősködj, és kapsz szabadteret,

hogy kirepülj a tettek mezejére;
onnan aztán landolhatsz nevetve,
mondván, "mégis befejeztem művemet!"