kukkantsbeblogomba

Zokszó mentes teherkocsi ütköző
a térdem. Sorsom hitrongy-szőnyegén,
hullasápadt arccal, hever a idő;
le ne maradjatok kicsinyjeim.

Lélegzek bádog szívemnek harapni
való oxigént, és nylon tüdőmnek
darabos fényt, megállva haladni
mint Mohamed. Kihez eljönnek hegyek.

Öregszik a patak is már, nem mossa
a mohás köveket, mind rátapad
a békanyál, forgat szalma szálakat.

Ehhez jön felhők nyákos szipogása.
Meder sárga iszapja beleim
hurkája, rák csámcsog zsigerein.

Nézd, lángra gyúlt az esti szél, piros
csókkal borítja be a fellegeket;
Szalad felénk az éj, keze síkos,
kicsúszik minden, bármit sötétbe ejt.

Didergőn libabőrös háttal álltan
rohan ránk sok szomjazó szenvedély.
Keserű a tea, vörös, mint borban
a bodzalé, kotródj fekete tél!

Anyátlan gyermek minden ember éjjel,
szép szempilláit nem zárja le más,
csak a félelem s az angyali nász.

Jeges bánatokat bundával bélel
az álom, tűnik lámpa kialvó
fénye, szentsége lassan szétporladó.

Ki tudja mit miért szeretünk, ki tudja kit miért kedvelünk, végülis belső érzelem hajt, keresi a jót, de jobbat a jónál még ki látott?
Ki érti miért kerek az alma, mert ha kocka lenne nem gurulna? Ki tudja, hogy mi lesz ha el van vetve a kocka? Vagy, ha elvetik a magot, akkor abból isten mit ALKOTOTT, vagy ha elvetjük az elveket, ki hoz megint megújító érveket?
Ki látta a háta közepét, s ki hallotta a bolhák köhögését, s kinek fontos hogy a virusbiznisz mennyire erőszakos?
Az én verseim is vírusok, nem pejoratív értelemben fogni fel -, mert ami terjed annak teret adni kell :)
Véget ért a 2024-es év, 

 sok sikert kívánok mindenkinek

Nem sok a jó, csak véletlen, s ritka;
kevés mámort sem adagol, pedig mind
a boldogság előszobájába'
csoszogunk réveteg, s hiába -, mintha

azért ücsörögnénk, hogy kis előnyt
szerezzünk, s némi jogot? birtokolni
a jót, drágábbat aranynál. Előnyt
az első fogáshoz, éhünk elnyomni.

Kevés jót - könnyel mosott érdemet
valamivel könnyebb kinyerni, gyémánt
szemű biztató s féltő pillantást.

Hiszen, ha nem féltés a szeretet,
mi egyéb? Ha nem mámort fokozó -,
akkor jókedv nélküli illúzió...?

Szikra verset előregyártott
elemekből kaptok, bemártott,
csillagszóróként; konténerből
kezelt csillag tüzét -, szívekből
kihallatszó biztatást -, lobbant
mint fáklya! Fokot mér, mint higany;
lángra mégse kapjon. Minden perc
egy egy hullócsillag, nem kinyert,
kukából csont; olvaszt fridzsidert
is, esti előzmény, csókra hív,
mind ki kapcsolatban él, natív
jókedvvel, most születni újjá,
mielőtt késő lenne, gyújts rá
világ egy békedalra, mind élni
akar aki él, engedd örülni...
Boldog új évet ninden poet.hu tagnak :)