kukkantsbeblogomba

Hozzád ma féltéssel fordulva, halk
a hangja -, józanságra inspirál, ha
meghallanád; a világ hova tart.
ha felocsudnál földi valóságra -.

Örökké bárgyúnak akartak látni.
Gyanútlan jámbornak, bölcs ne legyél;
csak egy alattvaló, ki felett bárki
pálcát törhet, igazat ne beszélj!

Gyanútlan bíztál bennük, s mi a béred?
Haszon részese sose vagy; várd ki,
vagy álmodozz, s köszönd hogy éledtbe hagy.

Csikorog, mint kulcs a zárban, az ének
felült béresek lóvára - Facsar;
nincs annak zablája, feléd nyargal

ne hazudj lelkem, mikor verset írok.
csakis igaz beszéd legyen szavam;
még akkor ia ha magamba sírok;
büszkeségem letörve, nyugtalan;

hazug a világ, habár én közéjük
sose tartoztam, ne enged Uram,
kövessem azt, ami rossz, szenvedélyük
ne hasson rám, tettben, szavaimban;

szelídíts meg, a szív parancsa ez,
ember embernek kárát ne keresse
gonosz ötleteim most elijessze.

tudom ki bőlcs, haragból visszavesz,
feled sérelmeket -, mindent megbocsájt,
engem a sátán hiába provokált...

Az egyház aszongya, szeresd a saját istened.
miközben Jehova képét tolja orrom elé.
Na most mi legyen, Hagyjam el a jóistent?
Ó.azt nem tehetem, nekem nincs Mózesem,

Gyakorlatilag ki ki kell jelentenem
A magyarok istene alkotott engem.
Szeretem, imádom, Vele élek halok.
Prediktív programozók kíméljetek...

Ölelkező fákon, ha hervad a falevél,
botlaldozó uton karácsony visszatér;
Oly magas a kémények füstje, mind fel kanyarog,
csilingel már advent; kigyúlnak csillagok.
Szeretni karácsonyt, szeretni akarjuk.

Lehült a kalandvágy. belső tűz, családi láz -
fütse be kis szobánk, békés idill és románc;
Nyersfa sír kemencében, s az ablakon virág.
Cifrásan mintázta jégből a mi Atyánk.
Szeretem karácsonyt, Jézus születésnapját

Szendergő hosszú éjek évadja pihentett
Bámul a Hold le, ki nem henyél eleget?
Meg is bánja bizony. hisz holdkórossá válik,
Rosszul aludt éjjel - nappal is meglátszik.
Szeretnék felállítani egy kARÁCSONYFÁT.

Hazugok bajnoka vagyok - na ezt
kinek gyónjam meg? Hova lettek Jézus
követői, hol egy hívő ember,
kapitalisták közt egy nazarénus?

Kamatosan venné el bűneim -,
Fia Istennek, nem bünteti vétkem,
de meg kéne gyónni, testvéreim,
hiába vallanék tökésnek, érzem.

Hamisak közt, egy vaktába bolyongó;
mi lesz ennek vége? önbecsapás!
fonák álmokba vetett iparkodás.

Megállj hát, ide oda csapongó!
dobd el mind a pénzt, minek az? csak elront;
amit kapsz érte, csak nehány levecsont.