kukkantsbeblogomba

Mikijozsa•  2024. május 24. 10:49

Sült galamb Petikésen

Ó, Petike nagy szakács, népnek süt
főz ki terveket, kopaszt meg galambot,
díszítve a tálca ígérve gyűjt
híveket, s átmenti a sok elnyomót

S ha elkelt a pecsenye s felébred
ki ráharapott csalira, ráismer
a régi népnyúzókra, és nézhet
maga elé, ez vezet? mégse tűnt el???

Bárcsak mindennap lenne sült galamb
bárcsak megújulna a világ, csakhogy
ilyen étek nem boldogít boldogtalant.

Addig tart, amig kikaprod valahogy
a gesztenyét nekik, aztán mehetsz
más országba koldulni, hogy megélhess.

Mikijozsa•  2024. május 18. 12:37

Szép az újjáéledés

Amikor kritikussá válik és
segítségre szorul végül a testem;
A múlt dönti el, kapok-e segélyt?
milyen voltam egykor, és kit szerettem?

Magányosnak ugyanis kevesebb
az esélye, nagyon bátor javára
mit írhatok? kinek is nehezebb
kimászni a csávából, mi az ábra?

Ne kérdezd tőlem kíváncsi facér;
ha talpára áll ki sérült, megújul
a fickó, a hitves, s az özvegy is.

Segítse isten, ha ember nem ér
reá másikkal bíbelődni, túl nyúl
önmagán az ember és szeret is.

Mikijozsa•  2024. május 11. 10:06

Lottó meg a milliárdok

Lottó meg a milliárdok -, csuhaj!
háborús fejek és a biliárdok -,
melyekre Billy segítő bombát rádob -,
s a géppuska nyomán száll hattyúraj.

Picit füstös a harcidal, dehát
az unió harcolni akar, illő
hogy rábólintson Stuttgart - ha senki lő,
neki muszáj -. iszunk rá gyógyteát.

Malacpecsenye Moszkva fegyvere,
ketyeg a riadalom, leng a dalom
kurtára sikerült ostrom, úgy halom.

Puha háborús bűnösök kenyere
milliárdokkal teli tenyere
istenhez emelve, vajon, remeg -e?

Mikijozsa•  2024. május 8. 05:04

baktat az idő

baktat az idő. de nem igaz
nincs lába annak, ám ravasz,
ereje van csupán - rettenetes;
tekerni kell - jobbmenetes.

kisétál a delikvens, fejet hajt
tapsol a közönség nem vastaps,
csak egy néző kiabál be még:
"huzzon innen, magából ennyi elég...!"

Mikijozsa•  2024. április 23. 19:49

Távol a csillag

Távol a csillag, de a szemed itt ég.
melegsége kelemes biztatás,
Sokan jönnek melegedni, varázsa
tekintetednek számomra büszkeség.

Forog a tudat nem látjuk, csupáncsak
követni szertnénk, angyali csodád;
magába mélyed aki nem így lát,

maga utján megy , kiséri búbánat.

Mogorvák vagyunk, gyakorta tétovák;
távol a csillag -, s nem érzek hiányt
helyette itt ragyogsz, mint egy virág.

Esős idő ha ver is, megyek tovább
csuromvizesen, itt vagy mellettem
nem botladozom sötétben sosem.