kukkantsbeblogomba

Leesik ami még le nem esett
s a boldogság szálldogál fel az égbe
rajong e játékért a szervezet.
s a zöldből éget át a hideg kékbe

Figyelj a mámor italára hisz
a pára kávé ám az angyaloknak
neked meg mi jár, talán egy fityisz?
mivel a vének felhőn andalognak :)

Ki ülsz  megint - ki a dombtetőre,
s onnan bámulsz szerteszét; újra itt van
az Ősz és aludni tér a vadon.

Szüksége lesz egy új pengetőre,
télen dalolni fogok álmaimban -
noha ezzel csak, magam áltatom...

Szerelem rendbe rakva - jön az Ősz;
s a szél ölelések fészkébe kukkant
falevelek alatt szép remegős
pirosló ajkad nyár fülébe kurjant

Rubin glosszárium sok falevél;
s a zöldek vöröslő kéjtüze tombol,
Ki maghéj belsejében éldegél
utólag, duzzadt kebleket, kigombol.

Ne villogj fény a ködben nincs hová
ragyogni álom kábulata csóknap
megint sarjadj, bimbóid ünnepén

Eleitől gyöngybe borítaná
közös kincsét pár életrevalónak;
tetőzd be csókvihar szép, könnyedén...

ha ábrázolom a nemlétet is
az boldog simazöld bűvészmutatvány
de káprázat nélküli fénygerinc
s a mindent hátrahagyónak - űrkaftán

ha ábrázolom a létem nehéz
beletörölni az ecsetet álnok
finomkodással mert ki szembenéz
a sorssal annak kincs szemén a hályog

tovább menni egyfolytában poén
ki hangyaként Herkules - mégse honvéd
ja mert itt győzni tabu ne parázz

s ami érdekes s talán fotogén
le lehet táncolni a jelrendszerét
s akkor mondd neki - soha ne magázz

a szálak elvékonyodnak de kötnek
valahogyan minket egymáshoz és
olyanok, mint a villanyvezetékek -
megy a rezgésköröket gerjesztés

egyiknek sincs kondenzálása - elvész
az éterben az egész pluszerő
kimerülnek erőforrások - nehéz
visszaszerezni nincs sok szerelő

hogyan sodorjuk újra s vastagabbra
hogy ne váljunk emberteleneké -
komoly betegség az aljas morálja

amely szétszakít közösséget romba
dönt hazát s folyton lehetetlené
teszi életbe maradásunkat - ja

be szép hangot ad minden bárhol élj
szerelmes galambok - élni tanítók
kerék csikorgástól ha zeng a tér
cipőm-talpa kopog ha gyalog járok

kezeket nyalogató kutyaként
loholnak utánam a reklámképek
s a mindenségben felrázva e tényt
zamatosnak tűnik ím a csalétek

ami minden abban vagy rejtve el
hiába tudod szálakon ki rángat
nem oldhatod el magad nevetve

egyet elvágtál kettőt majd rád teker
hibáztasd önmagad marjon bűnbánat
kezesként szökj általa vezetve