kukkantsbeblogomba

kifulladt hullámzás az akarat
de egy kis tajték még feszül keményen
s hozza magával az új szavakat
jobb minőség kiválóbb szüleményem

és lesz diadal amint bekerül
ama fogaskerékbe egy homokszem
remény első sugara rám vetül
elakadt a csőd nem árthat sehol sem

nullpontból kezdhető a tágulás
erőtlen atomok ajtaja nyitva
átlépni teljességbe indulás

máris  önmagunkat gazdagítva
s mint a csillagoknak nekünk is lesz
egy biztos pontunk valahol a létben

egymagában játszik még a világ
belső rend hulláma húzd meg ereszd el
kényszer és szívtelen forráshiány
ember vagy ha másokért is törekszel

egy szolgáló akartál lenni? mondd
tartozol e annak akit kiszolgálsz
mert így rászedtek s bár nem vagy bolond
csak trükkökkel megkötözve "dilettáns"

- mind az, ki csalni lopni nem tanult
mind visszaeső "megérdemli sorsát"
eltűrte befogják az igába

hát akkor feszülj neki tépd a húrt
szakítsd el a hámot te csóri zsebrák
tesz   majd róla hogy maradj csicskása

mikor egy kőisten hátára vett
nagy nehéz teste kissé megkönnyebbült
boldognak érezte magát s rávett
imádjam mint lelket ki megtestesült

hallotta ezt a fa, legmagasabb
nógatva intőn - lehajolt s felemelt
imádj engem is mássz rám mindennap
s akkor meg fogod érteni lelkemet

akkor jött a szél onnan lekapott
s elvitt egy hegyre és észrevettem
a holdsugár csalfán reám mosolyog

vártam tudva - becsapós az égben
jött a reggel s te jöttél felém -  asszony
s rájöttem voltaképp te vagy isten

görbe görnyedés ha földre lapít 
vén derekam egyenesedni próbál 
vigyorgok bármily lassan kopaszít
engem már a sors is hiába dorgál

hisz halkabb már a gyerekgyári nesz
mint garázsban gerjedt ketyere zsongás
üresben járatja ki hálni kezd
s a reggeli puszi rá a viszonzás

éjjel hamarabb jön a holdszünet
minden elgörbül tikkadva lekókad
s népzenét hamisítnak bakszüzek

látom keresik már alteregómat
s vinnék rakni egy nagy tábortüzet
miután szépen gödörbe lógat

hogy is mondjam csak - versszerűen?
azt hiszem nem is mondani kell
csak írni , s majd olvassa el más :)
azt hogy kék az ég vagy azt hogy
nincs semmi baj csak egy ásítás :)
de felmerül a kétely - tud-e még olvasni
végül is - minek is olvasná el?
nagy kérdés ez és nagy dilemma
menekül az elme szőnyeg alá söpri
mint aki nem akar ezzel bíbelődni

aztán ksőbb mozog a semmi szóval
azt hiszem minden ami él - mozog
talán még a festményen az vonal is
nem az nem lehet, azt olajjal
rögzítették vászonra, de mégis?
lehet hogy kígyó és titokban
vonaglik, titokban összehúzza magát
spirálokat formál - vagy ellipszist

olvasni és nem olvasni annyi mint
a betű halála, egy nap a sok vers
fura jelek egymás alá biggyesztve
oszt jónapot