kukkantsbeblogomba

törékeny az élet kit a világ
nem alkalmas befogadni mind rossz hely
kínzó kamra város kéj-latrinák
sehol egy menedék csöpp zarándokhely

mégis van egy buborék s benne lásd
a szerelem égbe emel oly izgi
ne késs soha, mondd el a vallomást
vigyázz e téren nem lehet bakizni

közöltem én is béke szállt reám
légbe hullámzó hajó üde mámor
azóta még a út is porcelán

azon még a sárkány is suta jámbor
megváltoznak izzó ölelésben
az emberek mint méhkasban a méhek

Jézus nem egy bankigazgató
mégis visznek hozzá tartozást
sosem voltam istentagadó
de nem értem ezt az adakozást

mi köze a pénznek a hithez?
miközben mind szegények vagyunk
halmozódik a kétshillinges
mi mégis szegények maradunk

Jézus nem ezt akarta - olvass
evangéliumot s megérted
ahhoz hogy embernek maradhass
szabadon kell éld az életed

és mi tesz szabaddá, mint mondta -
igazság tesz azzá - nem a hit
nem a bűnvallás - mendemonda
ismerd hát meg Jézus szavait

egy parancs van - ez a szeretet
vannak ám akik vámot szednek
de tovább most-már nem tűrheted
pénzzel nem tartozol senkinek

Jézus mindenkiért megfizetett
így hirdess evangéliumot
mert minden ember testvéred lett
de a sötétség megvakított

gyújts világosságot szívekbe
isten nem azért küldte el Őt
hogy te zuhanj mély szegénységbe
hanem azért gazdagodj - fejlődj

én ki nem vagyok szavak őre
víg önkritikám - higgyük el
nem írtam meg soha előre
kapja meg - amit érdemel
ha van olykor benne tanulság
s kihull minden életuntság
nem töprengek át sok éjt napot
inkább szeretném hagyni ott
mintsem tollam agyon becézni
s felavatni tökfejem korán
heverve mirtuszok vánkosán
tükröt se kell folyton nézni
s aztán félóránként nyögni fel
hogy közel a vész - ma visz el


mindeddig Anyegin rímekben
ezt kezem ritkán írta le
nem mintha így zengene szebben
mert ami lázzal volt tele
azt ezután is csak poéta
írhatja le... mégse séta
innen Odesszáig noha lát
bárki Puskin cvikkerén át
hozzá méltón úgy se dicséri
világa zegzugát - nem is baj
nem reng emiatt a talaj
maradjon helyben s nem éri
meglepi ha rózsát telepít
hisz így senkit nem kényszerít

unalomra... hogy szertefutna
sok olvasó hisz írtam én
annyit amennyit nem hazudna
egyvégtében maga helyén
egy politikus egész évben
hóbortok heveny dühében
nívóm is górcső alá kerül
s had fürödjön ki elmerül
jobb lenne róni házfalakra
s leszűrni olcsó löttyön át
az epilógust önmagát
senki nem látja ott ragadva
önteltség sarában magát
ki még a Dunát se úszta át

Fórumjáték




képkockákba zsúfolt asszony álma
mint vásott vésőkarcolta márvány
mihelyst ébred szép szemét kitárván 
könny-mosta boldogságát megtalálja
  
és az sosem olybá mihaszna bálvány 
mint az kinek pár kicsinyes vágya 
miatt a kánya szemét kivájja 
annak mámorát még én se  kívánnám

bármily vékony szálakból
szőjünk hálót míg itt vagyunk
kapcsolat nélkül jajból
nem áll össze egy-akaratunk

föltámadhat a tenger
de vakhulláma szétszakaszt
ha köztünk nincs egy rendszer
ami elszántan egybetart

készítsünk hát egy hálót
csomózzuk egybe lelkeink
ne legyünk bosszúállók
csak védjük meg gyermekeink