kukkantsbeblogomba

Közművész fák között alkot - s figyel Ő;
ágakat pucolgat táncolva...
csak azt szedi le ami zöldellő.
Gyűrt rügyek (a művészet botránya?),
Fahéj foszlányokkal művészi ám.
Fénybe fürdesse néhány ecsethúzás;
ajtófélfa a sznoboknak - megállj
csöpög a remekmű, méz az, nem dzsuvás.

"La art pour la art" serkentő permet,
pőre fűszálakból akt csókja,
valaki egy törlőrongyért ment.
és letörülte a művészi harmatot,
ezért a börtön számára megnyitatott.
zizzenő hanggal nyílik a cella ajtó
odabent frissül igazán az elme,
bódult-kócosan kóvályog benne a
felismerés . közművészet minden
ami a teret felosztja cellákra

Hamar láb szaladj velem - itt a nyár
rövid lesz és becsapós! nosza, öntsem
a torkomba a napfényt, megreparál,
mint suszter a lukas szandált, siessen!

Hamarszerelem erős még a vágy;
futóbolond minden bugyuta vénség
kinek már csak megunt nyughely az ágy!
nos, inkább feküdjek gyepre -. egy, csókért! :)

Hamaridő, lassíts, mert hova úgy
sietve? ráér holnap is lemenni
a mai napnak, nem hajt a tatár.

Ez baj, ez az őrület vágta, fuss
nyomorult emberiség vesztedbe, mind
buta, ki nem lassít - hisz itt a nyár! :)

Automataszerelem éltünk fája;
mohók csókjaid, adj, csak még annyit
Aphrodité, etruszkok szép Turánja,
hogy kiigyam teljesen nedűit.

Ölelkezések autópályáján
odaviszlek ókori tragacson
hol mindent tudsz hobbimról éj párnáján;
marasztalj holtomig kisangyalom.

Automata páros lét csoda szép
mióta veled járok szerteszét
kietlen utakon, bőröndöm könnyű.

Ki viszi?  erre már  nem emlékszem,
s hogy úgy mondjam, a csók örökérvényű.
Hihetetlen, mit veled elértem.

Egyszerse ér véget nem lehet, érzem
kivárnám, a végső percet, az ám -!
s leoltanám a villanyt, szép lazán;
megtehetném bármelyik hipertérben

De nyugalmam biztat, hogy ráérünk,
Nem számoljam az órát - nevetek;
a párhuzamok nem néptelenek -,
nyugi, majd ha elképedve rátérünk.

Mi van ha egyszerse születtem volna,
vagy egyszerse halnék meg? felérni
hideg ésszel ezt nem könnyű manapság.

Ezelőtt könnyeb volt, igen csókolna,
de homlokon ami nincs - a régi
világrend, a bolondos fiatalság.

az Anya isten teremté a világ
minden élőlényét, sőt, legkivált
az embert, s a nő lett a teremtés
koronája, okos rendeltetés

bölcsőt ringató, szeretet nyújtó
hatalmát férfi irigy és csaló
bandája fondorlattal "átvette"
s akkor lett isten Anya átfestve

azóta tagadjuk a teremtés
istenét, Uram Jézus - ez kegyvesztés
tisztítsd meg lelkünket, és segíts
helyreállitani gonosz tetteink