kukkantsbeblogomba

Nem szabadulhatsz, drágám!
pecsétem lelkeden, ezer szerelmes
csók csattanása a tálcán;
mindig benned maradtam,
mint adóst  egy bankszámla,
Fel vagy szólítva! Követelésem
bejelölt, mily bonyolult érzés.
Lelki szerződés a szerelem.

Húsomhoz és agyamhoz obszesziven
kötődnek érzelmeid, felejteni
már nem tudnálak, zárójelekben
keresnénk a kilépést, de kilépni
még azokból sem , meg bánhatjuk,
megbánhatom, hogy végül vissza-
sírjalak, sírasd te is a kezelhetetlen
szerelmet, hogy újra gyógyszer
után loholjunk, te dél felé, galambom,
én meg északfelé, örök tél
országába. Téged a hőguta, engem
pedig a jéggé fagyás súlytana
elemi erővel...

Mit mondjak, ingben
mit varázsoljak kabátban? ,
internetet ablaküvegen
hercegnőt keressek egy bazárban ?
Nem ám holmi elegáns helyen!

Olyant  lelni, kinek jó alakja van,
ki fennhéjázva  dicsszót  nem rebeg;
itthon lépegessen  lábujjhegyen s halkan
gyalogoljon át az idegeimen :)

Rájönni - Ö, mindent akar, s mer!
Irányításban  legfőképp mindig féktelen;
Nyilvánvaló, tűrnöm és hagynom kell,
Felsőbbrendű hadd legyen persze -
önfejűen mindent - "jó szóval" ellenem :)

Tilos Őt felidegesíteni, pszt, srácok!
Mielőtt még rám száll, kuss legyen;
Nem tudni mire képes ingben, ha konok,
sem kabátban, ha bármivel elégedetlen :)

Feltűnők vagyunk, küllemünk nézik
latens górcső alatt, feszeng kinek
lealacsonyító, s tán lelke vérzik
ergo? de hallgat s titokban sziszeg.

Ennélfogva -, bár magas ágyon alszom -
vulkánok törhetnek ki ágy alatt.
Utoljára még dúdolom fennhangon
reménység dalát, itt fekve, hanyatt.

Szemet szúró vagyok, fáj mosolygásom
a világnak, mintha beléjük jót
harapnék, nehogy már, elfordulok

Veszélyes vagyok, bizonyára vágom
a tegnapokat miszlikbe, s csömört
érzek, ha valaki rám könyökölt.

Mint fa alatt fényes nappal, árnyék -
telepszik rám -, sejtelem vetülete;
Utamba állt szinte minden, rút játék
lefékezne - titkon, irigykedve.

Megállok, míg napba nézek, s merengek.
Kit érdekel múltam, szépséghibám?
Milyen szerepbe csöppentem, ó egek!
miattam hol gyűl ily benzinhiány?


Köszönöm ragyogó napocska, ágak
között beszüremlő fényed elég
oltalom számomra, kész egészség.

Zsűrizők  könyökölve sárban másznak -
de a nézők tapsa feloldja mind,
amit ők elítélnek bennem itt.

Nekifog füstifecske nemsokára
fiókáknak kaját hoz vacsorára ;
Eresz alá suhog szárnya
kicsi szívét is felkínálja.

Még egy macska is elismeri
mily csoda mozgolódik odafent!
Előre látom - inkább kergeti
továbbra is az egereket.


Okos ám a macska: bajuszával
szélirányt tanulmányoz, orrával
olajfoltot szimatol. Nocsak!
valaki megint tojást zabbant


Nem én voltam, sajnálom cirmoska,
Fészekből pottyan ki tojáshéja.
abból születtek a kis fecskék,
tanuld meg végre ezt a leckét.