kukkantsbeblogomba

Fortyog bent a költői agyfazék,
olaj a tűzre, só a nyelvre - fincsi
lenyelve, no! így kell szerelmesként
dalba fogni, mint hős lovag, szárnyalni.

Gyönyörlevest kanalazva erő
gyűl a szavakba, kigyúl lelki arca
a lánynak, jólesően szenvedő
a szája, szomjúsága fellobbantja.

Szép vagy gondolat, ha érted a nőt,
de ha nem, rekedj be! inkább ne bosszantsd
a szépnem kis fülét, kontárkodva.

Mocsár a tétovaság, mind meddő
félhalál, ostromlásod ne halasztgasd,
mássz a falra, létrát a balkonra.

A sodrás, mint vén köveket a víz;
tologat, s lesz éltek felforgatója,
mely nyomásra végül befelé nyílsz,
keresve lelked pajzsát -, felocsúdva.

Nem egy külső erő, belülről lök -
akár egy illat, vagy balga tudásszomj,
keresnéd italát, hogy kihörpöld,
de becsapós, hajókat tör e zátony.

A titok soha nem tárul fel és
ha fel is tárulna, nem érthetem meg,
nézem világom mint egy idegen.

ki sosem találja helyét; nehéz
a tudatlanság -, de mindent a szemnek,
semmit az észnek, nincs több kérdésem!

Gyönge a kéz de oly eltökélt a szív,
szerelem kertedbe tévedt vagyok;
Körbe járom ösvényeid s hagyom
virágaid, nem tépem le szírmait.

Zöldséges ágyásokba jókor fekszem -
mielőtt még, kikelne a paszuly,
hajaddal takaródzom, mint rabul
ejtett kakasmadár - legyűrhetetlen.

Rendezett kertedben a szép gyümölcsfák
létrákról álmodoznak - melyeken
le és fel lépkedve szedem az almát.

Harapnál a legelsőbe hiszen
Éva ősanya is szerette egykor,
persze, akkor még nem is volt megybor!

a bukfenc, vagy kecskebuka de jó
a végére kell hagyni - bagatellként
falaknak szent füle lekódoló
galamb pedáloz, ha kap manna jelvényt

Güri elvtárs maga csókot csak úgy,
a bolsik köldökére? ne csinálja;
füldugósan kiképzett fültanúk
fejadagjuk egy szerelem pogácsa

az aknamunkát kalózkodva kell
de inkognitóban, áperté titkos
jőj ölelni szét -látszatra szívvel

Aztán banán mellé káposzta kell;
hangszóróban aludni csendbiztos;
kisebbítsd bűnöd néha 5 centivel

Kezemben tartom a fény gyenge kulcsát -
s a mindenség létezésének, oly
nagy, kulcslyukába egyszer még bedugnám;
könnyűnek nem mondható, ez komoly -,

Mint a vakbélgyulladás, suvadásos
a fény, nem kinyílik, hanem - belé
visz a forrásba, mely persze határos
ez elmúlással, mert időrelé.

Bonyolítani lehet, szavakkal,
előszóval, s előre kijelenti
előrebocsájtólag is azzal...

Kis eszköz de az élet nagy súllyal
ruházta fel; és lehet nem szeretni
sötétben káoszban is mellőzni.