kukkantsbeblogomba

Zöng a döglégy - dögcédula lekerül;
Háború van, de ha nincs - majd lesz -
nem érdekes mikor. Lesz majd -, véletlenül
süljön el a kapanyél, (mikibá megdöglesz!)

Nah, rettegj világ, retten a nyúl is
vadász fegyvere sörétet hajigál,
Dünnyög a légy, rovar lagzi amúgyis
volt és lesz, féreg mancsában fakanál.

Hordozható háború közeledik
és távolodik, fuvarozható
az ellenség is, nagyon portabilis

megelőzendő előre temetik
el a katonát, s a bomba olcsó,
ára megmarad ., ez is rentábilis

Politika rostalika folyik a duma -
dumagépek turbózajjal berágva
kényszeredetten mosolyognak. Ólom-
katonák, viaszkatonák ellen, a polcon.

Akkor kezdődjen a háború! Hopp, egy
viaszvitéz lebukott, de nem sérült meg.
Csupáncsak elesett, dögcédulája
leadva, lekerül róla ruhája.

Amott egy libapásztor, feladni rája
hú de ez nem viasz, és jár a szája.
Agyonverni mielőtt hadititkot
fecsegne ki, ilyen a hadiállapot.

Rostalika politika, próbálj
ember maradni, lányok fiúk, a világ
nem kér katonát! Mozog a nád, szél fúj;
jön a bombázó naszád, tűz és felfordul.

Mihez kezdjünk rostalika nélkül?
Hm, nem szülnek ólomkatonákat, élénkül
a népharag - félénkül néprontó réteg,
ám de politizálni mindenkor vétek.

Selymesen estetésbe hajlik
renyhe civiltelenedés, hangcsík
kúszik a mennyezetre mint fénysáv
motoszkál hideg ágyak párnáján.

Sárga túlvilágban lila arcúak
révült sóhaja, mint lőtt vadludak;
nyakuknál fogva lógnak a zeniten.
Kettő meg itt úszkál - a krigliben.

Úgy visszatérnének -, földi kínok
térközét hiányolandó, szatírok
karjaiba - szektások zászlóját
testükre csavarva, néha elmondják.

Legsürgősebb az lenne, engedjetek
megírni valami eszméletlen szépet;
jaj fájdalmas önmagunkon kívül nektek
öntöttvaskályhát begyújtani, fehéret.

Legsürgősebb az lenne szívesen hallgatni
a jó szóra, bejárni a földkerekséget
kíváncsi természettel rá akadni
arra, ami eloszlatja a bolondság képzetét.

Kihajítani minden hazudozót, megúszni olcsón
efféle takarítást, mindennap seprűvel
védekezni a félelmet keltő csalóktól,
a katonának is van bátyja rokona ismerőse!

Nagyon sürgős, a béklyót levenni, táncra
perdülni szabadon, elég volt a háborús
riogatásból, én nem hiszek senkinek, ha
meghalok ti még éltek, s a befőttes üvegek...

Zuhog kedden- szerdán -, már nincs asszáj;
fásult felhő lecsattant, szele vizenyős.
Ázott fészkében búg egy gerle pár,
kapunk előtt szűk utcán valaki bicegős,
káromkodó szomszéd, felöntött a garatra,

Pár lelkes fiatal bicózni akar,
Mind tudja, sok vizet nem zavar?
Mit ér a sőr, kevés az utóhatás,
Hisz inni szükségszerű, de keserű.


Talán voltam én is fiatal, talán
Észre se vettem, kemény volt a fal!
Szivárvány csodája az idő, parány.
Mondd mit sem ér az ember,ha magyar?


Magyar földön felnőni kiváltság;
nem feledlek soha el, szülőhazám.
Jöhet globális túlerő, rabság.
Sok az emberevő, kevés a banán.