kukkantsbeblogomba

Égi kékségek süllyednek földbe;
lila lett a hajnal - sárga bogárkák
díszlete. Itt zsongtak szét röpködve
kis, cserebogárból készült pogácsák.

Ki lennél te, kínokban születő?
Szeretet méhében fogant embrió!
Mért jössz nemlétből utakat építő,
zömök gátakat is földig romboló?

Vaksi kétkedés - emel torlaszokat -
és szemüveg helyet szürkeséget.
Lassan megszokod émelygésed,

Ki nem lehet önmaga, csak riogat,
Lélegezz, ne lélegezz, mondogatja.
jámbor köszönésem nem fogadja.

Feltűnők vagyunk, küllemünk nézik
latens górcső alatt, feszeng kinek
lealacsonyító, s tán lelke vérzik
ergo? de hallgat s titokban sziszeg.

Ennélfogva -, bár magas ágyon alszom -
vulkánok törhetnek ki ágy alatt.
Utoljára még dúdolom fennhangon
reménység dalát, itt fekve, hanyatt.

Szemet szúró vagyok, fáj mosolygásom
a világnak, mintha beléjük jót
harapnék, nehogy már, elfordulok

Veszélyes vagyok, bizonyára vágom
a tegnapokat miszlikbe, s csömört
érzek, ha valaki rám könyökölt.

Nincs vagyon, se picula -,
zsebemben nem hordok bukszát,
Személyimmel utazok néha.
Testemen a ruha használt.

Az enyém az idő töredéke.
Amelyből egy perc is aranyat ér.
Lelkemnek erre sincs igénye;
Enyém a szerelem, megharcoltam azért.

Ami nem az enyém, az a tiétek.
Ti akik órára néztek, tetszik nektek
bolond számok rohanása, Percek
örült futása, később megelégelítek.

Mert mit mér ama kis szerkezet?
Csakis azt, ami nincs, mégis elfogy.
Innen tudjuk, hogy a nincs végtelen,
de minket rág, megbúsít - kattog.

Igen, a nincs nagy hangot ad -
kristályokra emlékeztet, hisz pereg,
mint a homokszemek. Hallod? Tiktak -
kalitkába zárja életed...

Törött tükör ketté választ egy borsószemet;
ketten nyúlnának utána, vaskos kezek.
A remény is kettétört, egyik fele re -
másik fele mény; Re mindenkit szétszedne,
mény hiába várja, nem gyógyul ki sohase.

Zöng a döglégy - dögcédula lekerül;
Háború van, de ha nincs - majd lesz -
nem érdekes mikor. Lesz majd -, véletlenül
süljön el a kapanyél, (mikibá megdöglesz!)

Nah, rettegj világ, retten a nyúl is
vadász fegyvere sörétet hajigál,
Dünnyög a légy, rovar lagzi amúgyis
volt és lesz, féreg mancsában fakanál.

Hordozható háború közeledik
és távolodik, fuvarozható
az ellenség is, nagyon portabilis

megelőzendő előre temetik
el a katonát, s a bomba olcsó,
ára megmarad ., ez is rentábilis