kukkantsbeblogomba

Szikra verset előregyártott
elemekből kaptok, bemártott,
csillagszóróként; konténerből
kezelt csillag tüzét -, szívekből
kihallatszó biztatást -, lobbant
mint fáklya! Fokot mér, mint higany;
lángra mégse kapjon. Minden perc
egy egy hullócsillag, nem kinyert,
kukából csont; olvaszt fridzsidert
is, esti előzmény, csókra hív,
mind ki kapcsolatban él, natív
jókedvvel, most születni újjá,
mielőtt késő lenne, gyújts rá
világ egy békedalra, mind élni
akar aki él, engedd örülni...
Boldog új évet ninden poet.hu tagnak :)

Forrófejjel lézer szemekkel állok
vízesés mossa alattam ágyát;
bércekbe fúrom pillantásom - álmok
belsejébe, mint sajtban lukacskát
képezek derékaljat gondolataimnak

többek között sötétség elől vágyom
vérmes közvetlenséggel rojtozni
kátrányos bazalt belsejit, szombaton
Kárpátok misztikus katlanját lakni
már nem lehet csak belefalaztatni köbe

mint Kőműves Kelemen nejét, engem
komcsi új latinok temetnek naponta
ontják rám a bányát, pár gramm aranyért
gyilkolják egyéniségem, latolgatva
kihasználtak-e maximálisan? Hát nem

Nagy Hal az anyuka, kis halai
vígan úsznak amott, s ni jön a Cápa;
menekülnek a kisdedek -, élni
akaró minik, anyuka szájába.

Minden kis halat nem enged be, lám,
Anyuka ismeri minden gyerekét,
s a Cápa is jóllakhat. E világ
egyensúlya ekként lesz látszólag szép.

Sose légy barátom olyan kishal,
kiről A nagy hal -, mami, semmit sem tud,
uzsona leszel végidőd előtt.

Szerencsés kis hal, kit véd a nagyHal,
a többit üldözi, és folyton vadul
csemegézi a cet, fogy mint a befőtt.

A széltörte fa beheged, virul;
vonagló váz, vad viharban töretlen.
A sors minket zúz, tépdes, latinul,
Hodie mihi, cras tibi! a létben.

A világmindenség tüdője gyűjt
nagyobb levegő mennyiséget, aztán
kifújva támaszt vákumot, szörnyűt,
mely után már egy fa sem áll a pusztán.

Beszippantott mindent a hatalom
mohó pofája, vértelen halandók
imára gyülnek majd karácsonyra.

Ott lesznek az elnyomók is - vakon
tekintenek a rongyosokra, s boldog
 szívvel köszönik istennek, hogy ezt hagyta.

Olykor betéved hozzám is
Tina Turner hangja és újra
keringeni kezd bennem a vér
Kél a hiúság bennem, bolond, mint
egy ifjú, újra szerelemre gyújtja
pókhálóban vergődő szívem
nézd az arcát mily erő
lakik e nőben, bevallhatom
sokszor azt mondtam magamban
ha ilyen nők léteznek
érdemes volt élni, nem vagyok olyan
ostoba, hogy azt higgyem,
csak ő az igazi nő, de tudnotok kell
milyen forró a szerelem, ha
ennyire lelkes egy nő....sten nyugosztalja