kukkantsbeblogomba

 Alapelv a macskanyelv - konzervdobozban

Akkora biznisz, akkora üzlet -, macskával,

tudod, nyalatni a szószt, kétharmad ez valóban?

nincs biztosítása, félreértés lila karikával

nyakában; naponta nyúz a rendszer hanyatlóban.



Ha nyúz, pontosan emlékszel, kivette zsebedből

nyugodtan vágta zsebre, s most csak nézel,

ugrik -e a picus - gyermekek védelmében?

vagy a vízbe inkább? Adj esélyt a kiskorúnak;

hisz a szívmotortechnikus nincs most elemében


Nincs könyörület mégis kapard ki a fazékból,

adj a fiatalnak, ne csak azért mert neki is jár,

á, dehogy, üzlet itt minden, adj emberséget önmagadból!

Vigan él abból , amit bajként hozott másokra, kár,

ő az álvezér ővé a cica fasirtja, bekebelez mindent.

Such a business, such a trade - with a cat,
You know, licking the sauce, is two-thirds really?
No insurance, misunderstanding with a purple circle
around its neck; daily the system wears you down in decline.

If it wears you down, you remember exactly, it took it from your pocket
calmly pocketed it, and now you just watch,
Will the little one jump - to protect the children?
Or rather into the water? Give the minor a chance;
because the heart mechanic isn’t in his element right now.

No mercy yet still dig it out of the pot,
give to the young, not just because they deserve it too,
oh no, here everything is business, give humanity from yourself!
He lives cheerfully on what he brought as trouble to others, a shame,
he is the false leader, the cat’s meatball is his, consumes everything.

Például a macska körme, ha pontozó
kesztyűt húz egy idő után a gondozó.
vagy a kisegér fogacskája, nem böszme
cipóba harapott, nos, ki veszi észre?

Ellenpélda is van, mondjuk, ha felbomlik
egy izé , diktatórikus szerv, megbukik;
akkor a végén a pontocska igencsak
rabsors alakító, jobb lesz fiainknak!

Van rá esély, kit reménytelen szerettél
elkezd mégis érdeklődni, s tán észheztér  -,
nyilván pontot tesz a múlt végére, hiszen
magától rájön, mennyire érzéketlen.

Letiltom magam, ezekután egy
aranyköpést sem írhatok a blogom
alá,de még magyarázatot sem.
Közönséges leszek, gőzlila proton.

Futóárokban írok csendimázst.
Hüm a fűn, porfogom kis lepke lába.
Véka alá rejtek szenilítást -
velem utazik már csigaháza.

Leendő lantzaj, irrealítás
halogatás, és ki ahogyakarja;
ahol viszket, csakis ott vakarja.

Mondd vihar, ha nincs szél, mivel fújsz csipás
szemekbe frisítő gutaütést?
Hozz reánk ihletet, beteljesülést.

Ha porba aláz idegen szeme korunknak
nem ríva kesergek akárha merő
mosolytalan, unva, sziszegve e kultusznak
bálványa előtt, hanem ejtem  illő
jóindulat éktelen álnoki erényét.
Hát szóval, ez úgyse mehetne sokáig...
Itt senkinek egyhamar, emberi lénynek
értéke lecsökken ezért nem is írom tovább...

A sors szeme hunyorogva követ,
vizes fényben árnyék vesz most körbe.
Ragyás hegyre terítene felhőket,
kapát élez ki új mezsgyét vág nyőgve.

Kukucsál rám a magvető, sandít;
keserv arcán elszánt nüansz bevillan.
Akit hajkurász s megvet a profit.
fejetlenség zűrzavarába nyikkan.

Sunyi semlegesek hidján halad
a propaganda, homlokán a vakszem
torkában tekét játszik egy zabszem.

Kenetteljes pofa, jámbor, dagadt;
közös mezsgyét tapos lába s nagyot mond;
aki hiszi szavait az mind bolond.