kukkantsbeblogomba

Hazugok bajnoka vagyok - na ezt
kinek gyónjam meg? Hova lettek Jézus
követői, hol egy hívő ember,
kapitalisták közt egy nazarénus?

Kamatosan venné el bűneim -,
Fia Istennek, nem bünteti vétkem,
de meg kéne gyónni, testvéreim,
hiába vallanék tökésnek, érzem.

Hamisak közt, egy vaktába bolyongó;
mi lesz ennek vége? önbecsapás!
fonák álmokba vetett iparkodás.

Megállj hát, ide oda csapongó!
dobd el mind a pénzt, minek az? csak elront;
amit kapsz érte, csak nehány levecsont.

Nagy mellű elhatározásban
kocog a vendég, cipősarkát
elhagyta valahol a tócsában?

Nem kéne írjak ilyen verset,
akarni kéne a büszkeséget
ki lehetek én -kicsoda szerzet?

Mellvendég a lélekbúvár
belenéz a mellizomba
imitt amott szívem bezár.

mindekit szeretek, nincs harag bennem
nem érzem magam megbántva, kérem Istent
áldja meg őket - segítse és vigye sikerre
alkotói képességeiket, találják meg
önmagukban azt az erőt, intuiciót - ami öket
szívük vágya szerint teheti boldogá
Biztosak lehetnek abban hogy én soha
senki útjába nem állok, terveim nem
korlátozzák mások terveit, helyesen cselekedtek
hogy letiltottak, hisz ezáltal semmit nem veszítettem
Legyenek mind áldva, Ámen.

lelkes arcok, halkan motyogó ajkak
időtlenségből cípelt testvéri viszáj
befolyással tanusítom, aranynak
súlya lészen minden beismerő vallomás.

Nagytekintéjű a szerelmes ki
egyetlen egy szót respektál csak
Pap előtt bolondos igennek mondatik.
Csodákat művel; tudod, édes, kisgalamb.
koralpiros arcod szívem győgyítgatja;
hiszen oly szép vagy , mint egy angyal.
Úgy érzem nagyon hozzád kötödött lelkem
Szerelmi lánc el nem szakítható,

S az emberiség nem szeret rég
pökhendire melózta magát, s kéri - adj egy cigit
nem adok, nem szoktam rá, mert
a bányában tilos volt szipantani efélét.

Utálnak, ha nincsenek bogaraim
utálnak, ha vannak bogaraim
egykutya - s aki keres talál hibát
mindenhogyan megítélnek mintha
mind törvénybírók lennének
Nocsak, majd csak lesz üresedés
a törvényszéken ...

s akkor kiélhetik vágyaikat,
Adja isten úgy legyen

Leszületni eme földre
oly merészség tudom én
lakni hol az élet zöldje
hamar fonnyad, s nincs remény;
mégis ,mégis el vagyok én
és kibírom ezt veletek :)

Egymás nélkül semmik vagyunk
mint homok a viharban,
oly ritka, hogy összetartunk -
nincs bizalom egymásban
mégis ,mégis el vagyok én
és kibírom ezt veletek :)

Leszülettem s akkor mi van?!
nem érzem hogy ijesztőbb
mint fent lenni a káoszban ;
Hisz, ha isten a, megsegítőnk
Jézusban bízva, el vagyok én
és kibírom ezt, veletek' ?