kukkantsbeblogomba

kukulj kakasfióka, kikelt a csillag
égen a Fiastyúk újévre virrad
széna-szalma új évre vadalma
sodor tovább a szokás hatalma

földi hírnökök furulyája zendül
ez az év is lassan elszenderül
széna-szalma új évre vadalma
fut az idő velünk sebes galoppba

fut az idő s a magyar kimarad
Mátyás király élt komcsi meg bedöglött
labanchadakat űz a pillanat
most kell hazaárulót szembeköpnöd

meséből ébred ez a század is
reggeli brosúrán vékony vasabroncs
ily sok blöfftől lemegy a lázad is
jön a kobakon szétpüfölt kalaproncs 

azonnali utasítás - karó
minden kiplántált csemetefa mellé -
kezét érte még ma tűzbe tenné

legideálisabb várost lelakó
kívülről  szerzett élmények jogán
álljon ki tótágast fent egy kupolán

na,rezeg már a lantom nem tudom
minek másoknak megfelelni nem tom
talán akkor szebb lesz a hajnalom
s délig alhatok este meg  charleston

rezeg fent a hold, a nap meg tejút
mindnek hangja nagy én meg csak dudolok
s tündérlányoknak adok randevút
nevessetek megfelelni nem tudok

nevessetek ki s akkor sem fogok
majomkodni vagy karót nyelni sznobként
inkább addig iszok gyümölcskoktélt

s elő a mandolint s dalom bár dadog
magamnak éneklek meg azoknak
akik ezért engem mégse utálnak

- combsütés előtt éhség kujtorog 
szép könnyűvé tesz képzelt kocogás 
Fekete bikapata kopog
kockás nyomok csirkecombokon 

asztalon tányéron pepita
lábnyomok - kis tenyérre ráfér
bébikappan zúzamájcsika
jöhet az átsült vasalt gácsér

rézcsatos ócska cipzár siklik
fel a hasra kis vasárnap volt
kockalábú sörhasú csetlik-
botlik malactokányt elhappol

mindhiába nyílt ha már
lábon állva hervad
fogy a tarka szénaszál
sárgul egyre kornyad
mindhiába fésülök
homlokomra hajszált
kopaszodom - szürkülök
nem kell már a hajpánt

kevesebb egy gonddal, ó
őszben őszen érzem
forr már a vigasztaló
szőlő leve szépen
inni kell míg van barát
zengjen nóta halkan
de ne sirassunk nyarát
senkinek se abban