kukkantsbeblogomba

Egy énekes a közönség embere;
szilárdan elszánt -, meg nem vehető lény!
Gitárharcot vív, nincs más fegyvere.
A síkon vagányhangú, lelkes bölény.

Nem a csend mossa ki a rab fülét,
nem a paraszt-vakító, monológ dal;
mert aki igaz szóval színrelép,
dalával pucol ki rest   fülkagylókat.

Füveshere lábam alatt, tinó
sehol -, babám, ki legel a környéken?
Az a marha, drágám, nem kötélvégen.

Hej pedig a  két ökör pirinyó,
szekeret elhúznak,megéheznek ám,
de szól a zene,  mndig azt hallanám.

Azért szeretlek Nóra
mert keveset adsz a szóra
Habár a Sára mindig mondta
aki hallgat magának való fajta
nem is hallgatok én - ety pety Klárival
máris a világ zsákja megtelik mázlival
na de az a szikra Ilonka
az igaság kulcsát nálam megtalálta
azóta füllenteni nem tudok, sajna
várhat eztán énrám szegény édes Anna
na meg a másik - dehát Valentin van
úgyhogy hazaballagok van a lajbimban
egy jó negyedliternyi vodka
felhajtom az összes asszonyságra
isten veletek örökszép léányok
miattatok néhány csapdába még bésétálok

köpcös jópofáján Hamlet-vigyor
s a kaszás hőköl, kit rémítesz ármány?
önfeledt mámor a lét - nem szigor
álarcába bujt rém az uborkafán

vaskos lúdtalpú tömzsi derékkal
sekély sörbe fürdőt venne de képzeld
nincs kanala birkózik fazékkal
pedig nyárára lábvizet igényelt

csakhogy kiszáradt a meder ugrik
medencébe s már lila horgasina
s a szomjúságtól pirulva csuklik

tölts neki vinkót hadd vigasztalja
őkelmét hogy kihalnak a sörívók
és nem telnek a korsók habosra

kukulj kakasfióka, kikelt a csillag
égen a Fiastyúk újévre virrad
széna-szalma új évre vadalma
sodor tovább a szokás hatalma

földi hírnökök furulyája zendül
ez az év is lassan elszenderül
széna-szalma új évre vadalma
fut az idő velünk sebes galoppba

fut az idő s a magyar kimarad
Mátyás király élt komcsi meg bedöglött
labanchadakat űz a pillanat
most kell hazaárulót szembeköpnöd

meséből ébred ez a század is
reggeli brosúrán vékony vasabroncs
ily sok blöfftől lemegy a lázad is
jön a kobakon szétpüfölt kalaproncs 

azonnali utasítás - karó
minden kiplántált csemetefa mellé -
kezét érte még ma tűzbe tenné

legideálisabb várost lelakó
kívülről  szerzett élmények jogán
álljon ki tótágast fent egy kupolán