kukkantsbeblogomba

Istálló homályába jött a kisded;
Áldott születése reményt sugall,
Törődik velünk Isten -, letekintett
gyarló életünkre, de nem haraggal.
Szeret minket -, s elküldte hozzánk Fiát.
Mondjunk hálát érte, köszönő imát!

Mindahány szó egy forrásból fakadhat
Isten szólt, hogy legyen s lett aszerint;
Áldás az élet -, habár letagadnak
sokmindent az igaságból; te higgy
abban aki látta égi Atyánkat -,
s elmondta nekünk mindre van bocsánat!

Lélek és szellem tanulja a létben
Isten akarata szerint, miként
kell élni tiszta lelkiismeretben;
ne küldjenek utánad kárigényt
arra vigyázz ne tartozz senkinek se,
inkább alkoss, gyarapíts szeretve.

Mert egy őstől származik minden ember -,
egy forrásból a nyelvek, a beszéd;
Mind emberek vagyunk - ép értelemmel -,
egymásért vagyunk erős közösség.
Tiszteljük egymásban a különlegest.
Jézus tanított erre, s a mennybe ment.

Megint jó hír kutyagol erre - halld!
A szó elsöprő, de a fül - süket még;
Nem érti - fel se fogja eme zajt.
Mi ez? miféle újszerű szövetség?

Bekecsbe - vagy subába - ki lapul?
A hírmondó talán, ki ez a "gengszter,
Netán Trump, vagy egy szamuráj az úr?
Vajon miért hánykolódik a tenger?

Öreg már az idő - válla kopott
Hogyan cipeljen tovább sok valótlant?
ne félj ember a jót is megszokod

He eljön az igaság szava, Bonctant
fog írni ámítás kivégzésén.
Kinek nincs semmije se e földtekén.

dió a fenyőn alatta biobál

zene itt nincs tücskök ciripelnek

a nők báli ruhát nem viselnek

lovagjaik szintúgy nem frakkosak már

ni egy hangya - a szünetben felszolgál 

a tücskök is kapnak bőven zupát

de nem emelik a boros kupát

amíg nem hozzák a  második fogást 

a férjek mind elegáns  kimonóban 

a hölgyek pedig selyemszoknyásak

a padlón gubóznak a selyemhernyók 

keringnek táncközben rutinosan

mert ha csak  egyet is eltaposnának

megállítja  a biobált a gondnok

félig angyal félig rajzolt tünemény
koszos falra karcolt meszes vonal
körötte otthonosra szűrt moraj
az idő tölcsérén integet felém

újra lekopik mint halvány kaparás
a kamasz arcán nem múlt el amúgy
kiújult alakja jelzi a múlt
visszatért váratlan ismételt adás

volt nincs - szépség játéka anyagtalan
angyali árnyék - lábán nyúlcipő
előkotorták lezárt lerakatból

amely telep műfényes - ablaktalan
szabadban nagy-hamar tönkremenő
csakis nekem vetített film kockákból

időkapu? Képzelet szüleménye
múltnak árnya azon jár ki be
a mi az hogy - múlt? értéki csalódás
sok apró képkocka nyom, elmúlás
mozog a küszöb a tegnap még jó volt
meddig tartogass egy üveg óbort?


én mondom nincs is itt semmi és senki
az ember önön filmjét nézi neveti
ott ül és a nézőtér üres pedig
körötte székeken mocorgó szellemklikk
de benne keze lába s tán szíve is
érzelmek világa fényből genezis