kukkantsbeblogomba

Te Géza - nem értem miért kék
és nem vajaskenyér színű az ég;
Te Géza,mi van, ha nem kedvelem
a hideg színt fázom a kékben...
Sőt már a zöld sem kedvemre váló,
viszont a fekete jól pulzáló.

Szóval, Géza fekete mennybolt alatt
egyre szürkébb minden hétköznap;
Szóval, te Géza, fekete, vagy kék
annyira mindegy, levegő tömörség.
esetleg léghiány, füst és a szmog,
ami magyarul - égipor, homok.

Mintha tél lenne, valahol bőszen teker
a szélkakas szeleket, s ne ijedj meg.

Hó sehol, hahó aggastyán November
nem havas a szakállad, kóckender.

Becsapott érzékeim átjárja puha fagy,
félig Ősz illatos forgácstüze langy.

Csizmaszárban, mint kés, kevés szó is csodás
trappolunk gellerrel, ez a tél szent sorscsapás.

Napfény ereje a csilláron át préselve a
a tejes pohárba kefirt erjeszt nemsokára.


Beleborzongott kupakkal tudatom, a bor
az önzés lemosója, megnyerő ha forr.

Disznó -nem érdekel a bölléres tál látványa
csábító szaga,csak a kollagén, az az kocsonya.


Jeges buborékom élő jelensége kémia
ismeretlen hűtőben gyártott léminta.

nem kell már a hó, a várakozást elengedem,
feldaraboltam a szánkót,tűzre tettem.

a reggeli zápor késett vagy 90 napot
de megérkezett mégis - élvezte
a festőállvány ezt a szárazságot -
de most neki annyi - felszentelte

kitekintek a kertbe s a friss képem
ázott rendesen, jót nevettem - hé
ez olaj- hiába áztatod mégsem
mosod le sőt annál szebb lesz ne félj

hamarabb kellett volna zuhé, nem most
de ne legyek ünneprontó - hálás
vagyok végre isten megelégelte

a terrort melyet aszály itt okozott
általa csak javul a tényállás
zuhogj mielőtt Sátán feleszmélne :)

Nincs iszony, jó a bánya viszony
fekete bélése a mélynek
sötét konokságát sem szidom,
egyirányú járása a szélnek
magány mellékhatása szünetel
ha ettől félsz ne menj soha fel

Nem létezik itt a harag se
még a patkány is testvér lehet
nem jelent tekintélyt a kalap se
mit sem ér önbecsülés keret
hisz sötétben mindenkit fény vezet
nem viszket az orra a szimatnak
csapat nélkül szemek leragadnak

Mi legyen az alap? hiszen csak úgy,
a semmire nem építhetek strófát.
Isten a tanúnk, legelső dolgunk
tanulva -, aplikálni a vers rajzát.

Mindennek van rajza, van vízrajz, és
van földrajz, vázrajz, s van biz ám, alaprajz,
mire jöhet házrajz. Bárhova nézz,
a formák vonalai összeállnak.

E  lábazatra  rakjuk, mint a téglát -  szavak,
kegyes érzemek, oly finomkötések,
le nem dőlhet, maga alá temet

Hány verselő l Köműves Kelemen lett;
hiányzott a malterből az agyag?
vagy a cement, noha asszonyt égetett.