kukkantsbeblogomba

a költészet megtestesítője egy nő, mindenki Múzsának nevezi. miatta fakadunk dalra, de még mennyire :)
nos, még nem mondtam semmi újat, azonban van itt néhány hozzáfűzni valóm, néhány attitűd, meg ilynek...
1 szám, az az -, viszonyulás a Múzsához;
mint irtam a Múzsa bizony csak nő lehet és ez nem mindegy, hogy milyen, mert lehet kislányos, szűzike, s lehet érett-asszonyság, de lehet hervadó szépség is; természetesen, van ebben a kategóriában jó néhány különleges vagy ennek az ellenkezője is, mindenkiről nem beszélhet az ember, mert az elterelné az olvasó figyelmét, miözben már amúgy sem figyel :)
2.szám a költő magatartása -, eme kettes szám a legkritikusabb és fájó pontja az egésznek, de nem tudatosan fájó, ezért nagyon részletezni ezt a fájdalmat nem érdemes, viszont az okokat azért érdemes megemlíteni. az első ok, az hogy a Múzsa még szűzies. Nos aki ilyenhez ír és lovag, az olyan egyén lehet, aki nem nagyon jártas szerelemben; ezért dalai nagyon álszentesek, ezek ám a prűd hipokriták -, szó nincs himnuszaikban arról hogy hálát éreznének a nő iránt, nem ők nagy dobra verik hogy izé, szóval csak izé, de nem valami nagy az az izé, akkor hagyjuk, példaként említsük meg pl. Göncz Árpád, stb
másodiknak jönnek az érett női Múzsához író kötőfélék; előre bocsájtom nem tartom jobbnak őket, csak hitelesebbnek, ők tudnak igazán szerelmes verseket írni, ilyen pl, Ady Endre; noha élete vége felé Csinszkánál már kanyarodik az egész; aztán még ott van Kisfaludy Károly, Áprily Lajos, Székely János, Szőcs Kálmán és Szilágyi Domokos na még ki tud többet ? :)
- a harmadik kategóriába tartoznak azok a költők, akiknek a Múzsája egy hervadó nő, vagy édesanya esetleg nagymami, ilyen volt AranyJános, aki ugye a Toldiban nem akarta Toldi szerelmét megörökíteni, mert ugye, azt irta, hogy -

 "Így szerette anyját a daliás gyermek,
Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek;
Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,
Azután sem lépett soha házasságra."

dióhéjba foglalva ez lenne amit elmondani szerettem volna a Múzsákról, de ezt még lehetne részletezni - ami ugye -, sokkal nagyobb dokumentációt igényelne, üdv mindenkinek és üdv a Múzsáknak is.

Aki költ, az gazdag de nem szegény
az olvasó sem, hisz elolvashatja,
a számlát, felszólítást könnyedén,
s ha lesz holnapra betevő falatja;

Ő is tud költeni pénz nélkül is;
például egy verset ír bárki legyen;
Hiszen kétféle költő létezik!
Részt vehet benne mint egy lóversenyen.

Ezért nevezik Pegazusnak - lásd
a költő lovát, hisz elragad a hév
minden versírót, hajtja szamarát.

Sarkantyúzza ám, legyen csodaszép
ez a vers, az a vers! gyí na! Költészet!
mondjátok el szívem összetörtétek...

nehéz a kéz meg a szív fájdalom
de könnyű a szó, ha pereg a dalba
mint a homok nyúzott csontvázakon
remek üresség strófába futtatva

nehéz verseket vár ma ez a kor
de könnyű rímesen ömlengni rémest
magasztos vagy költészeti porond
cifra lanton rázott rongyaink égesd

tea mellett a szavalás be szép
mint venyigével kötözött kéjsóvár
azonképp hallgatja sznob s félreért

kezet lábat persze büszkén szét lóbál
hiszen a szó ékesen körbe járt
menten agymosott lett akit megtalált 

nincs témája a költőnek nem is kell
szavakból szövi gyalult képeit
üvegből formált nők öntvényeit
sima testűk simogatva alszik el

ez volt az első szeretőm amorf
de szeretni úgy tudott mint anyám
s fektetem emlékszobák matracán
s nézek a semmibe szívem ríva forr

s rám mosolyognak kacéran a szüzek
vágy-tiszta szemérmes pillantással
s nem fogy a szó cérnája nagy a cséve

asszonyok hajából sodrom és csüngnek
alá dús dróthajú fürtök által
csábítás idegszálai a légbe

kefével kézben íratsz igazán jót
portalanítani kell mindenütt
igeragokat kukákban találod
sok szép melléknévről töröld a bűnt

vissza mindent az asztalra ha szép
ha rút feljavítani szavak alját
és tetejét kötözd be a sebét
úgy szedd össze mint a zsidók a mannát

ez a táplálékod meg az enyém
nem csak kenyérrel él az ember - enyhén
szólva kard ez lelkek harcmezején

tudjuk feledékeny az agytekervény
de a szív a hűség a kitartás
még mindig áldásos cselekmény