kukkantsbeblogomba

Az élményt, hogy voltam fiatal is,
és menő sportoló, aztán hazátlan,
kibírtam - hisz, még ha erőtlen is,
de aztán sikeresen orvosoltam.

Az élményt a szerelemben, s egyéb
lelket boldogító szférákban - adtad
Uram, s adtad hogyha menekültként
óvóhelyem kerestem, Te megadtad,

Az élményt, mit ad munka és a hit;
fizetés örömét, csúfos kudarcát,
s a rászorultság tapasztalatát.

Adtad ama birtoklás örömét,
adtad hozzá hogy megértsem minden
 csak átélést ad, semmi nem a miénk.

Ködpárás emlék, szürke zimankó,

s a békés vigvamban melletted alszom;

Langyos álomba ringás, olvadó

valóságon átmenni jó alkalom.

A semminél egyebem egy álom

Találkoztam akkor  álomarcoddal,

s amikor átjöttél a homályon

láz járt át, kábított le bódulattal.

Olyan vagy tudatalattidban ott,

mint egy angyal, tökéletes tüzeshölgy;

s a szívem boldog időt jövendölt.

Most eme kis tanyán. Csak egy gondolat 

vagy, ki betöltött, aztán elrepült.

s vele szállt minden hideg télbe rezdült.

Bizony a por árt a portalanságnak
a póz pedig nép közti póztalan
szegény arcunak, mely gazdag arcoknak
elnéző fürkészője szótalan.

Porolt lágyság szimbóluma csapatsikk;
ti meg készüljetek rá ösztönös
szavakba vágó válaszokkal úgy, mint
ki bemászik a képbe - s nem vörös.

Ne csak a serpenyő nyelét kerülgesd.
mert megfélemlít a forró vas és
a kesztyű érintetlen, te bagolyfej.

Bagolyvárba várvédők begyűltek;
s a tarkóját védő ellenség kevés,
megoldja ezt egy újabb asszonycsel

Ami nem volt -, sosem ismétlődhet;
múlt ideje nincs a következőnek;
szemedből kigördül egy egy könnycsepp,
ó miért nem volt szebb léte e földnek!?

S ide jön pár metafora csomag;
múltidő sosem lesz, elfogy egészen;
szívest beállnék élő szobornak,
egy tölgyfa alá e kies vidéken

És békén hagynám ezt a poétikát,
elővenném sznob kedélyem megint;
tudva - fenség varázsa mily delikát

Jövőmet kisepri új elv - "igazság",
azzal vezényelnek "vezéreink";
rajtam fityeg már ez a miseing.

Megszökött a heves nyár Floridából;
leparkolt nálunk, szépre acéloz.
Edzd még a lelkem szépre heves Ámor -
csók osztásnál van ki, hátralékos.

Hideg szerelem gyógyulj szenvedéllyel,
Akit e nap tüze ma megfürdet -,
Feled minden hazug szót, nincs több kényszer;
idétlen önzés északra lécelt.


Töltődj fel érzelemmel, napelemre
kapcsoltam én is egy folyó partján
lemosta a víz a koszos csalódást.

A hatóság félve néz a mennyekbe.
kárba megy a sok fecskendő szerszám,
az isten vakcinája hoz megoldást.