kukkantsbeblogomba

Eső csepp tavaszt kerget, kergejuh
nem a borjú, inna még, de kiszáradt
a patak - kristályvíz majd ide hull;
azt mondják, minden felleg. neki fárad.

Faromlás, sok fekete fog, hegyes
fenyők tövét kirágja s dől a törzse
szikár robot öltönye fémlemez
odébb vonszolja, ám nem ül e tönkre


Töltsék fel akkunak a diófákat,
kell kondenzálni az energiát;
rezegtessük meg a bokrok gerincét.

Szerelj kis kapcsolót a hagymaszárnak,
kapcsold kvantumra az emberfiát;
tekintsd meg, hogy a vén öszvér nyerít még?

erénytelen idők gyermekeként - ?
mintha csak félvállról szülnének embert
tankviharban - anyák ellen, miért?
s a média piacolja a fegyvert

nehogy azt hidd hogy te vagy ki szabad
minek az kinek jó szabadon élni?
közösségben boldogság még akad
de ha szétverik, bajt s kínt kell átélni

lekuporodva tető nélkül az
idegenség útjain adj a kóbor
elesetnek egy pokrócot, te adj

amit kér, hová üldözik? vigasz
és emberség mentse életét . sokszor
esik ez meg emberrel - majd mindennap.

Bolond költő csak azt, ami kevés,
csak azt énekeld el, ami csipetnyi.
amitől kacag a léha merész -,
kinek nincs agya - nadrágját kifesli.

Ledöbbensz mennyi igazság van itt,
de a hazug szó szinte elenyésző;
egy jó álhírnek már- már nevesincs,
titokszámba megy egy kacsa tenyésztő.

Valótlant százat, ezret írjatok
Ti bátor költők, betű citerások!
Kamuzzatok éjt nappá téve, rajt!

Be kell palizni a tré zsarnokot -,
elegünk van - igazmondó júdások -,
- hiszünk nektek-, hazudjuk mindennap!

Mostanában még a füst is szürke,
szerencsére nem kormos füst, gázolaj
származék, szelíd fa árva tüze
embert hőkezel - ne fázz békés magyar.

Hogyha bárki ölni akar -, vérre
menő játékot választ épp hobbinak,
Észre se vedd keressen kedvére
való partnert, de szólj: ne gyilkoljanak

életrevaló barátot; társa,
az ember az embernek - mind mind rokon.
Ádám, leszármazottjai vagyunk.

Tedd ki a fehér zászlót, tedd sírva
és engedj nekik -, ne halj meg romokon!
Értelme nincs - árva lények vagyunk.

Duzzad cerkákban a koptatás vágya
tépné ki a művészet tyúkbelét;
Celofán mögül les kéz kétujjára
csend fityegője -, rója ütemét.

Fogok egy ragot s ráteszem, amig
fogom, - egy alanyra, s tudom előre -,
pótlás keletkezik; szinte alig
másítja lényegét át -, eszelősre.

Ha még eddig nem jött össze, eztán
tölti fel dallal lelkem fény fürösztve.
lesz majd idő, kuporogni deszkán.

Ha még eddig nem kopott el a penge -
újra hegyezem a jelzőket s meglásd
kiengesztel dalom egy hideglázt