kukkantsbeblogomba

görbe görnyedés ha földre lapít 
vén derekam egyenesedni próbál 
vigyorgok bármily lassan kopaszít
engem már a sors is hiába dorgál

hisz halkabb már a gyerekgyári nesz
mint garázsban gerjedt ketyere zsongás
üresben járatja ki hálni kezd
s a reggeli puszi rá a viszonzás

éjjel hamarabb jön a holdszünet
minden elgörbül tikkadva lekókad
s népzenét hamisítnak bakszüzek

látom keresik már alteregómat
s vinnék rakni egy nagy tábortüzet
miután szépen gödörbe lógat

édesgetlek olvasóm - egy cukor
mely nem hizlal lesz itt legelső rímem 
igézgetlek műértő utókor
kecsegtetlek gyöngyszavas verseimmel

minden vers, mint csábító férfi báj 
neked vázolja szépnek a világot
téged keresve úgy fantáziál
mint akinek fáj pár perces hiányod

voltak s lesznek még nagynevű fiúk
meg édes-ajkú lányok - én más vagyok
én csak neked írok egy lelki-bluest

noha emberek vagyunk, nem angyalok
mégis szeretjük jóakaróink
hisz aki szeret magával törődik

engem néz minden élő mégse lát
jóllehet felétek gyakorta intek
és járok veletek odisszeát
s rátok a tükörből is én tekintek

ernyedt izmok zsámolya agyonült 
ronggyá vásik lepedőből a zászló
mint elesett mellett a malacsült
lelkes tervek  gazdája eltanyáló

derék merengőknek már nyoma sincs 
ám lesz új dagály új eszme-hordalék
s a tegnapok fájdalma tovaring

viharosra bőszíti tenger vizét
égből lecsapó villámok lesznek
új életre dobbanó szívjelzések

Eljöttél fehér jövő, te sovány
és agyonhajszolt lótestű kentaur;
beérkeztél a célba ily sután,
fejed nem ékíti mirtusz, mely natúr.

De te fehér vagy, nem lehetsz silány,
te jó fajtából való, kitartottál.
És most rajtunk a sor, mi mindahány
vagyunk felelősek hogy talpra álljál.

Látom a riadt szemeket, mi lesz,
ha ?...de nincs ha, nincs többé, nincs kibúvó!
Inkább ne nyúljatok ma semmihez.

Magától is talpra áll, elcsituló
révületben tér magához, ne hidd
hogy újabb remény vérzik el ugyanitt.

Kezében kard - szívében hit - így él a síkon,
nem Maraton a világ csak egy kis ketrec az;
s azt hiszi hogy megvédi az a kétélű kard?
még a gyóntató előtt se vallná be hogy nem bizony...

Szembe bánat - agyba kétely befészkeli magát
Élezni a nagy kést, s nézni a felebarátod torkát,
aki ne mondja meg neked, nem lehet így élni!
hol van a hiba? erre egy nap rá kellene jönni.....

Kocsány a dohányban - vad szenvedély a templomban
s dühöng a kisegér az oltár alatt mert ennyire szegény;
kapd el a serleget és verd ki a kufár szenteket;
na jó, elszívom ezt a mahorkát izgalmamban.

Nem lesz forradalom, s a szentmise egyre rövidebb,
mert elfogytak a hívek, üres padok közt az egér
kevéske vajas kiflimorsát keresgél.
csak jönnének az első áldozók, hozzanak kekszet.

S a csúha alatt a kard, melyben oly jó belebotlani,
hiszen ha eljönne Ivanhoe, akkor lehetne levágni
minden hitetlent, de mi van ha a hitetlen is kezd elfogyni?
nem tudom a választ végülis kéne már harcolni.