kukkantsbeblogomba

A sodrás, mint vén köveket a víz;
tologat, s lesz éltek felforgatója,
mely nyomásra végül befelé nyílsz,
keresve lelked pajzsát -, felocsúdva.

Nem egy külső erő, belülről lök -
akár egy illat, vagy balga tudásszomj,
keresnéd italát, hogy kihörpöld,
de becsapós, hajókat tör e zátony.

A titok soha nem tárul fel és
ha fel is tárulna, nem érthetem meg,
nézem világom mint egy idegen.

ki sosem találja helyét; nehéz
a tudatlanság -, de mindent a szemnek,
semmit az észnek, nincs több kérdésem!

a bukfenc, vagy kecskebuka de jó
a végére kell hagyni - bagatellként
falaknak szent füle lekódoló
galamb pedáloz, ha kap manna jelvényt

Güri elvtárs maga csókot csak úgy,
a bolsik köldökére? ne csinálja;
füldugósan kiképzett fültanúk
fejadagjuk egy szerelem pogácsa

az aknamunkát kalózkodva kell
de inkognitóban, áperté titkos
jőj ölelni szét -látszatra szívvel

Aztán banán mellé káposzta kell;
hangszóróban aludni csendbiztos;
kisebbítsd bűnöd néha 5 centivel

De szép a kacsintás meg a kacsintás
szépsége, ah, mily biztató a szem,
s a nógató szemgolyó - nagy szempillás
megnyerő szemöldök, nem bánt sosem

Csinosak, soványak -, karcsú menyecskék
meg karcsúbbnál karcsúbb lányaikkal
karcsúsított a versem is szeressék
hozzá pászít 'ni mosolyainkkal.

Meg kell törni a jeget, s ne nevessen
hisz mi mindent kinevethet az úr,
Ma elképesztő a hangulat erre.

Szemmel látható sőt -függőlegesen -
Nem hideg ilyenkor a jég, a nyúl
is meg élne rajta, ha nem olvad el!

Ez a kis színpad kissé kényelmetlen.
Földnek hívjuk, mert lapos is, de gömb.
Nos ez szűkös, kérem, és borsnyi ebben
a szerelem; az mi tüzes - szerfölött.

Pici lakásban szék, parányi fekhely,
sovány az asszony - fogy a hangulat,
testén báján mind vastagabb a pendely.
lelkünket egyengeti gyalupad...

Isten a mester, s az ácsceruzája
kalendáriumba jegyez -; ölelj
asszony! nő az adóság másvilágra
gyűl a számlára, akkor hát - ölelj!

Ma még vagyunk egymásnak, de holnap
az is megeshet, simán kipakolnak.

Krétavázlat az élet, letörlés
hozzátevés, sok radírozás;
Nincs reményvonal, mert az egy érzés,
nem ábrázolhatja rajzolás.
Ezenkívül még van szívdobogás
meg az életet adó szuszogás.

Hát a szeretet, s a boldogító
szerelem -, hova kerülne fel?
Madár szárnycsattogása, szorító
csőrében virággal; énekel
néha az ember is. dala korhol,
vagy hiteget; fájó sebet horzsol.

Bánat és hűség, hazafias bú;
hol igazságtalan seb a múlt,
ott a jövő is fékezve lassú.
Hol a gyermekem hazudni tanult
Trianon, nincs irgalom vörösbűn,
sárga kréta álcája fölöttünk.