kukkantsbeblogomba

Konok eleven in - megmaradást nyújt,
vihar se tépheti ki, itt vagyunk
a szerelem kebelén, arcunk megfakult;
nincs megállás tovább kell játszanunk.

Lehúz mélybe évek súlya, mit számít,
nyomunkba lépkednek unokáink
Saláta hegyre izmos nyuszi mászik,
gyökér közt rágcsálja koponyáink.

E földön ki szerelmes, halhatatlan;
tetemben is lángol az örökfény,
a jó isten szentsége, szent remény.

Önmagam is százszor fölhasogattam,
viruló dugvány sarjadjon hazának,
Megülik tórát az elmúlásnak.

Kezdet nélküli az ember
Nem tudja ki körbe néz;
Közhely mi mindent ismer,
virágtól baromig beszél.
Feledni próbál tegnapot.

Mi készteti imára?
az elme, vagy a félelem;
sötét éjek borzongása,
szelíd vágya, hogy fény legyen.
Élte végéig lásson Napot.

Istenre bíz irányítást
legalábbis ezt vallja mind.
Tűz és víz veszélyforrást,
pusztítás rejt magába itt.
Isten óvjon mindenkit.

Könnyes szemünket Ő törli,
szárítja le? Hit nélkül
elvesznek remények, titkon őrzi
lelkek tisztaságát legbelül!
üdvözít, ha elfogy életünk?

Mért halt meg értünk a kereszten?
Töprengj s gondolkozz, mielőtt
kereszténynek vallod magad.
Csillagokat imádtak, égben
lakó szenteket, Jézus előtt


Sivatag lesz hazugságból
kiszárít szíveket, bűnbe visz.
Élőre árnyékot vet, vádol,
lelkiismeretünk keserű víz.
Jóakarat el ne hagyj - segíts.

Kevés tett bizonyítható, elmúlt, hát
el, hiába zeng róla videó,
sőt jegyzőkönyv, később kétségbe vonják;
jön az ellenérv, mindent fitymáló.


Ellapadnak az emlékek, átköltik,
cicomázzák saját ízlés szerint.
Saját verzióik füledbe töltik,
porhintésük valósnak tekintik.

Kereshetjük kétlábbal a megfejtést,
útvesztők visznek rázós tévútra,
fejét csóválgatja majd kényura.

Szappanos kéz dörzsölget szennyeződést,
agyonmosott lesz minden agyacska,
de fő, hogy tele legyen a hasacska!

Mint fa alatt fényes nappal, árnyék -
telepszik rám -, sejtelem vetülete;
Utamba állt szinte minden, rút játék
lefékezne - titkon, irigykedve.

Megállok, míg napba nézek, s merengek.
Kit érdekel múltam, szépséghibám?
Milyen szerepbe csöppentem, ó egek!
miattam hol gyűl ily benzinhiány?


Köszönöm ragyogó napocska, ágak
között beszüremlő fényed elég
oltalom számomra, kész egészség.

Zsűrizők  könyökölve sárban másznak -
de a nézők tapsa feloldja mind,
amit ők elítélnek bennem itt.

Rejtve, de  itt vagyok itt  e télbe

hideg szemek pillognak guvadtan

frontális érzelmek törnek előtérbe.

Érzést kötnék nyalábba -,  kimondatlan.

És mégis, felizzik hideg,  zajmentest

mint egy éjszakai csók a sötétben.

Pikkelyes lábú hasonlót gerjeszt,

mint halat tisztogat, kés nincs kezében.

Furfangos gyanú szigorít sávot;

eltérül régi megszokás, elánnal  

iramodhat a célfelé ki mást vall.  

Jég alatt szívek kopognak, hullámok

pátosza repeszti szét a káoszt.

Félelmek sült nyúlgerince  pácolt.