kukkantsbeblogomba

Nem nevet az ember szívből csak úgy -,
főleg, ha - átérzi a világ baját;
egyébként bármire legyinthet - fujj!
ne lássa az igazság túloldalát.

Vattakabátba bújik az öröm,
nem tér be hozzánk ha elvből nem fűtünk.
Nem spórolhatok - érzem bőrömön;
Házikabátban is fázik a fülünk :).

Egyetlen mosollyal elül vihar
s lesz békesség, csak törődj álmaiddal;
kérdezősködj, és kapsz szabadteret,

hogy kirepülj a tettek mezejére;
onnan aztán landolhatsz nevetve,
mondván, "mégis befejeztem művemet!"

leng az ajtó jó neki ezt szabad
lóbálnám én is magam ifjabbak közt
lófrálnék s végig ölelném nyakad
de már lemaradtam mint ki sárba dőlt

alagút végén imbolyog a fény
lámpás vár-e rám ott - vagy gyertya csonkon
füstölgő végzet vérvesszös sövény
nem izgat átesem én árkon-bokron

lötyög a föld tengelye - rozsdamart
kitudja azt mióta meg se kenték
rázkódik hegy-völgy lapos Tiszapart

egyre őrültebb már ez a sebesség
nem szédül itt senki? nézek körbe
s látom a tó vize a holdat összetörte

át ad az Ősz a Télnek mintha én
portéka lennék évszakok piacán
alkudhat rám Nap és Hold küldte lény
fényt tompítva adhat el zord éjszakán

csókok böjtje ebből mégse lesz itt
kit elhagyott az ifjúság nem felejt
mert jóllehet már öreges a szív
de lelke nem téli nem nyári selejt

olyan mint az elrepülő galamb
kire hiába alkudtak kufárok
egyszer csak előlük - huss - elillant

s az évszakok egymást cserélik látod
sosem ugyanolyan a kínálat
ezek csak vastagítják az irhánkat

persze más ha nem kék az ég hanem
rózsaszín s az emberek úgy nevetnek
mint akik újjászülettek hiszen
feleslegesen szót nem vesztegetnek

mert kiderült többé nincs kétkedés
akit szeretnek oly stabil mint egy fa
ki nem döntheti szél se földrengés
mert hűség nélkül nem nő ám családfa

fesd hát Uram át az eget-földet
piros legyen a fű és zöld a virág
kék levegőn lila gyümölcsfák

fesd át arcunkat is fényesre fesd
hogy lássuk a jószívűeket este
mielőtt a nap tengerbe esne

kacagó arcok képmezőben ott
ahol a versenypálya a célba-visz
most látom szemüket mely összevont
és mert égiek egy sem lehet hamis

kacagok én is amíg csak tudok
erről ismerik fel hogy székely vagyok
letérdeltem futás előtt tudod
s felemelik a keresztet a papok

fekete piros ruhámban s a zsír
bürgeli csizmámon csillog feketén
kezemben imakönyv - név az elején

s kinyitják az életkönyvét de szép
amikor a nevem abban meglelik
de jó, hogy össze nem dől fenn az ég