kukkantsbeblogomba

Jézus zsebkönyve ma így agitál
pofoztasd magad, ne rettegj azoktól
kik életed veszik el nincs halál
tudj a feltámasztási varázslatról

Jézus zsebkönyve másvilágba küld
mert ott aztán jó lesz - se könny se kényszer
s nem fanyar illatú a trágyafüst
s egy kis mézes pudinggal megelégszel

Jézust megölték - jóslata betelt
mondják három napra rá - fel is támadt
nem lett örök-életű mégse mert

nem Jézus írta - nevében irkáltak
hogy képzeljünk el egy olyan istent
aki fiát öli az bűnöst megtart

forró szavak a küldönc lázadó ,
pincsi nyaldossa aranybika talpát,
haragos arcvonás sok a házadó
s a nép félénk szemöldöke tapad rád

tombolán nyert anyanyelv a raped,
sötétség törli ki szemed s effélék
festett erény pofára-ecsetelt
bronzvályúban keverték ki a színét

kis kezed fázik nyújtsd ide talán
kivágtad térden a farmert - hideg van
ez nem Afrika zord az éjszakám 

tudom meredek tantárgy az élettan
figurális a divatmajmolás 
mindezek fölött élősdi elvan

kilométer átmérőjű szavak
versbe kívánkoznak tengerek árja
hol kényelmek hajóján egy alak
az önkínzás lelkületét cibálja 

mint hangya az üdvösség morzsáit 
tombol alant a fekete mágia 
most még nincs igazság hadováig
sodorva visz hullámzás patália

szerelmet csencsel egy feslett kufár 
szabadszájú és hülyítő a reklám
érzem gondok arcán a könny lefolyt

pirkad a világ ásít a hazugság
múlt és jelenből filmet összetold
két-színre nevel hátha megtanulják

Félre bátor képzelgés, merj szeretni
puhány izmokkal - magyar vagy s komor,
noha minden szobrod arcán mosoly,
hát ne hagyd múltad könnyekbe temetni!

Szörnyűség, vagy lenézett birkahűség
hol szalma röppen, s légben kavarog;
lándzsa nélkül durva viadalod
védőbeszéd homokszemei - dűnék.

Mért mond viccet ki poklokba járva
grimaszt vág, ha meglopták is- egyre megy!
Elúszik a ház, adósság sem csökken

rájöttem, sokkal mélyebb a tárna,
nem hoz ki onnan pár szó, a hiszekegy;
kincset bányász ki váj a sötétben

görbe görnyedés ha földre lapít 
vén derekam egyenesedni próbál 
vigyorgok bármily lassan kopaszít
engem már a sors is hiába dorgál

hisz halkabb már a gyerekgyári nesz
mint garázsban gerjedt ketyere zsongás
üresben járatja ki hálni kezd
s a reggeli puszi rá a viszonzás

éjjel hamarabb jön a holdszünet
minden elgörbül tikkadva lekókad
s népzenét hamisítnak bakszüzek

látom keresik már alteregómat
s vinnék rakni egy nagy tábortüzet
miután szépen gödörbe lógat