kukkantsbeblogomba

Leesik ami még le nem esett
s a boldogság szálldogál fel az égbe
rajong e játékért a szervezet.
s a zöldből éget át a hideg kékbe

Figyelj a mámor italára hisz
a pára kávé ám az angyaloknak
neked meg mi jár, talán egy fityisz?
mivel a vének felhőn andalognak :)

Ki ülsz  megint - ki a dombtetőre,
s onnan bámulsz szerteszét; újra itt van
az Ősz és aludni tér a vadon.

Szüksége lesz egy új pengetőre,
télen dalolni fogok álmaimban -
noha ezzel csak, magam áltatom...

a nulla lemarad majd elgurul
ketyeg a büdzsét edző tornaóra
fekvőtámaszt nyomat le piszkosul
berreg a zsoldzsebek honfoglalója

a nulla lemarad ne törd agyad
bakancsba topog a shop kifelé már
bankpecsétes pénzzsákja szétszakadt
utána ürül egy egész törvénytár

tömegellátó rekeszben a tét
boríték se kell mégis fogy a bélyeg
rébuszokban fecsegnek a lükék

szeretni fogjátok ám az őszintét
ha ránk vetülnek a próbafények
betermeljük végre mind azt a fügét

fogát csikorgatva már harap az Ősz
de hiszen meg se jöttél én nyaram
szeretve visszatartlak szomjasan
fejembe új lámpacsőt csavar a bölcs.

s kereslek torz betonfák sűrűjében
motozlak, mint sovány csontú reményt
szerelmek hajnalát ne lopd el vén
ribizlibokrok piros köntösében.

napozva fázom, mint égő tökinda -
lebarnul megtört sárga virága
éhes nyű szilvák szemét kivájta.

hová sietsz tér-üres palinta?
kiperzselt szívek üdülve riadnak
belőled nektár így hogyan ihatnak?

szemed színe a pánik közepén
üres táv gödre omló - mini mentsvár
ne készülj közeledni tűnt remény
az észt egy úthenger taposta belénk

kopár domb szívtájéka merszhalott
beragadt rögök vérkép temetője
s az érzés belső tócsákban rotyog
tekints bensőmbe nyugtass delelőre

a poshadt víz párája tiszta füst
ha egybegyűl mint szétszórt nemzet újra
szeress mint régen s megbékülsz velem

ne gyógyszert és ne vakcinát nekünk
elég ha Lehel kürtjét újra fúja
s a nép egymásra lel az ünnepen

nézz körme alá, fekete szavak
ölébe vett és mint Delila ringat
Szórek völgyébe zsákmány a tudat
céda szerelme hamar elillant

most kéne torkon ragadni te hős
maszkban a kígyó s a fullánkja fedve
ez a talaj alatta billenős
itt áll a nép hányadszor kivérezve

látod a tudás fáján egy odú
onnan kúszik elő - tapos lábatlan
de a félelmetes méregfogú

nyakadra tekeredő agyatlan
miatta vakult meg - szenved a nemzet
mikor lesz végre leigázatlan