kukkantsbeblogomba

A Göncöl tengelye tört el, s az ürben
szétszóródtak darabjai; de most,
hogy tud már szerelni az ember itten,
kezeslábasban visz fel szerzámost

de a hegesztő ott nem üzemel;
mit is lehet kitalálni? imája
betölti a nagy kozmoszt rezgéssel,
s akkor cinez már a forrasztópáka.

Azonban elvéti -, jobbra a balt
középre a végét, sehogy nem indul
az égi szekér, így kontárkodnak.

Szegecsekkel bütykölik - újra széthull;
Vakarja fejét a Teremtő, Ej
de nagy, bajkeverő, kontár az ember'

Korom hó, fergeteg, hol háború
tele takarja a tájat, haláli
a csend, ki itt fest képet, rosszmájú
emóciókkal kezd magába szállni.

S eldobja az ecsetet, félve fut
el innen, ez annyira embertelen;
nem is néz vissza, hagy várost, falut
lakatlan környéket, fekete vérben.

de nem tud megszabadulni sosem
e látványtól, iszonyat ez az emlék;
pokoli gépezet karcolta kép.

S az égen üstökös csóva mint modern
ikon jele, baljóslatú a vád,
Az ember öli az embert oly galád.