kukkantsbeblogomba

Nekifog füstifecske nemsokára
fiókáknak kaját hoz vacsorára ;
Eresz alá suhog szárnya
kicsi szívét is felkínálja.

Még egy macska is elismeri
mily csoda mozgolódik odafent!
Előre látom - inkább kergeti
továbbra is az egereket.


Okos ám a macska: bajuszával
szélirányt tanulmányoz, orrával
olajfoltot szimatol. Nocsak!
valaki megint tojást zabbant


Nem én voltam, sajnálom cirmoska,
Fészekből pottyan ki tojáshéja.
abból születtek a kis fecskék,
tanuld meg végre ezt a leckét.

Egy kisfiúcska az apját faggatta:
ki a magyar, a szomszédja vagy a barátja?

Édesfiam, akinek az édesanyja
szerető szavait adta a szájába
akit szoptatás etetés közben
jó magyarnak nevelt Akit már a méhében
magyarként szólított meg...
Attól senki el ne vegye magyarságát
nem fogja elkerülni a jóisten haragját

válaszolta az apa és keresztet vetett.
Ámen.

karácsonyfa magassága nem számít
sem a sok szép díszlet a tetején
csodás szépsége mindenkor elámít
mindig ott áll a világ közepén

körülálló gyermekek örömét
felissza a mindenség a tejútig
megremeg a gonoszság csürhe fél
baj lenne ha mindig örülnének így 

de a magyarok istene alá néz
szeretetétől még az álnok is
könnyezni kezd - neki is kell ajándék

e napon senki nem sír bánkódik
e napon bárki gyerek lehet ismét
karácsony fehérsége megjobbít