kukkantsbeblogomba

szenderegj éjjel illatos szerelemmel
felserkenve alkoss szépet de csak reggel
mert délben az eszed már máshol csámborog
estére meg rátok várnak a jó borok

kormányt elő - kissé ramaty a vezérpult
a szószékről dumálnak nem nézem amúgy
ez is csak egy videó nem élő ne hidd
hogy most találta ki amit épp ma elhint

játsszál sokat az egérrel sose kapd el
adj neki esélyt végül szaladjon csak el
majd visszajön holnap nem fog elfeledni
reggel majd megírod az eredmény mennyi :)

a tehetség inkább nyűg, mint egyéb
nyüstöl folyton de nem ismeri álmod
minden helyes meglátást összetép
miatta háztetőkre kell kimásznod

kis kezedbe nyom egy vén hegedűt
"nosza te holdkóros játssz már serényen"
s ha szép a dallam akkor égbe küld
hogy a felhőkbe kapaszkodj merészen

művészi hajlam lankadt szárnycsapás
de ha ellenállsz rabolja figyelmed
és mégis jóleső - a nagyzolás

felhabzsolta időd aztán leléphetsz
mögötted néhány morzsa töredék
bizarr csomagja lesz a feledésnek

ónba öntött arckép lemosdatás
kevés szappan síkos vízmolekulák
csak a szenvedés maradt semmi más
az egészség meg a büszkeség lemált.

neki ez maradt rideg valóság
érzem a pofa helyet a kellemest
de nekem ez egy elképzelt okság
s szürcsölni a felmelegített levest

vannak nyomok melyek korábbiak
például néhány ránc vagy az a sebhely
de aki volt az a fémben elillant

mily megfejthetetlen ez a tétel
szenvedte a kínt s most az ón veszi át
őrá már nincs szükség megtette dolgát

pihent agyamban nincs légcsavar
költői vitorlán suhanok
megkerültem a Holdat hamar
bölcs asszonyoknak alkotgatok

távolban lebegek tán vakon
kékes ködön át jönnek szavak
kimosott fellegekre írom
melyből Vénusznak bugyikat  varrtak

nincs szépség hölgyek bája nélkül
duzzadó keblet takar homály
s a szív ha vonzásába révül
bájitaltól csordul egy bokály

nincs jóság anya nélkül - ne mondd
világot teremtő ajka szent
dús hajába csillagokat font
ezért van oly nagy rend odafent

nincs szeretet szerető nélkül
szavak kuszasága ne ámíts
hol az igazság pénzre szédül
Erósz lámpása ott világíts 

isten hajléka haza nélkül
ó, ki merne ilyet zengeni
világnak hazugsága mért szül
rabokat, így kell teremteni?

értsd meg - míg szül az asszony embert
addig élsz s tudsz hazafi lenni
de ha meddő lesz és rút levert
neked is el kell bizony veszni...

ne ülj szabadosság szárnyára
börtönné válik az életed 
vigyázva tekints a hárfádra 
hadd pengjen magasztos éneket...

üres falakra terveztem
csupasz szívekre
üres agyakba hirtelen
beönteni 

vagy éppen a nappaliba
szekrények mögé
festményekkel dekorálva
töltse ki a szobát

tapéta legyen ez a vers
olcsó és modern
se füle se farka nyers
betonra tapadó