kukkantsbeblogomba

Nem hallok már semmit se a szépről,
gondolatban érzem, kellene azért.
Nem látni lehullt szobrot szekérről:
gyanítom, a ló máshová betért -
hátam mögé festenek madarakat.
Szívemből minden szépet kihordok,
majd kioldom ami bele ragadt
és kint az utcán csak úgy, kiállítom .
ígéretet a sors ne szállítson.

Egy kevés kovász az élet, semmi más
benne alig pessed  vélt logikánk,
felhevült főben - kelesztő vágyódás;
Dagad szívünk mikor nevet a szánk -
Tagadva, de legyőzzük akaratát.
Ölelj, csókolj, érezd, hogy keleszt a vágy -
ölelj gyakran ne halogass vallomást
ez  csak meséken gördülő csapágy.


Egy kevés élesztő kell az agynak
mellyel szétjárva vígan élcelődhet
s mint tésztába a mák, s felbuzdulhat.
Máris vallomást szerkeszt minden nőnek,
célozgat szépre mert ez a nőnem -
s megrendelést ad a legjobb kerítőnek;
de én csak hallgatok, ha élesztős fejem;
Fogalmam nincs róla, hogy ez szerelem! 
Fogalmam nincs róla - mért szép a szépnem.

Lehetne énekelni fennhangon,
de bolond ki dalra fakadna mégis -
noha, még a bánat is felhangol -
fojtsd el magadba nem kell az extázis!

Lehetne kecsketejet árulni,
vagy vendéget kínálni vele sokszor;
de ne tedd, jó neki a szalámi -
itt minden jó szokás eltűnt e korból.

Lehetne hallgatni, de nem lehet -
hogyan is lehetne? hol annyi zokszó
gyötri naponta becses füledet.

Lehetne szép dolgokat keresned-
nagylelkű tetteket, lehetne olcsó
hússal megfőzni a drága levest.

Ó, izé...magyar vagy? Önrendelkezz!

- azt gondolom ez nem vicc -
Hogy van ez, mondta neked valaki?
gyakorlatilag aki tudja azt, 
hogy mi az az igazság, az szólt valakinek? 
másik dolog valamennyien nézünk,
- Mi van még amit izé...
valamit nem tudunk
Önrendelkezz! ez mi?
Honnan tudjam, mondta nelem valaki?
Önrendelekzzünk akkor együtt
Hát lehet? Hagyják? 
Mondja már meg valaki,
vagy ne is mondja
Rá kéne jönni egyed-egyenként

Ima


hazát árultak a jóisten fiai
jöttek a testvérek 
kérlelték őket
Ne áruld el ne áruld szép hazám
ne add idegen kézre
amit isten e népnek adott
de hiába isten gyermekei
mégis bűnbe estek
Tudsz-e arról, hogy mit
szól erre az isten
Biony nem hallott senki semmit 
igen csak van egy olyan kifejezés
hogy idő, és isten nem ismeri az időt
akkor meg miről beszélünk
mondd testvérem, ó miről?

épp csak egy hajszálon lebbent a vágy
ingázott, mint a szeredás-tarisznya
gond elöl pucolva vállon ugrált
az ország sunyi szétdarabolása

nem volt öröm s a rét szögesdrótos
akadálya utalt rá ám hiába
a nép azt hitte a határ nem fontos
s bekényszerült európai igába

s a világ csirkelábbal etetve
az embert mint a kutyakölyköt persze
elkapatta hadd szédüljön feledve
hogy a szabadság lánctalan eszme

hajszálra csomózva hordaléka
e kornak eme tétova ítélet
hogy nincs ki rászóljon a csalókra
nincs aki visszavegye amit elcsent

körbelengenek kacagós keservek
porcelán tegnapok bilijéből
mint csöpp mákszemet korpába kevernek
kezd elég lenni a pihizésből
ki se látszik a földből s lám holnapig
kúszó szép jövőm időből származik

megyek vissza az idő elejére
kacagó kínoknak útja már fogy
sérült emlékekkel kezelésre
visznek vihogva és nem akárhogy
még látom a partot aztán a ködbe
érve bársonyon beraknak a csöndbe