Hátam mögé

Nem hallok már semmit se a szépről,
gondolatban érzem, kellene azért.
Nem látni lehullt szobrot szekérről:
gyanítom, a ló máshová betért -
hátam mögé festenek madarakat.
Szívemből minden szépet kihordok,
majd kioldom ami bele ragadt
és kint az utcán csak úgy, kiállítom .
ígéretet a sors ne szállítson.

Egy kevés kovász az élet, semmi más
benne alig pessed  vélt logikánk,
felhevült főben - kelesztő vágyódás;
Dagad szívünk mikor nevet a szánk -
Tagadva, de legyőzzük akaratát.
Ölelj, csókolj, érezd, hogy keleszt a vágy -
ölelj gyakran ne halogass vallomást
ez  csak meséken gördülő csapágy.


Egy kevés élesztő kell az agynak
mellyel szétjárva vígan élcelődhet
s mint tésztába a mák, s felbuzdulhat.
Máris vallomást szerkeszt minden nőnek,
célozgat szépre mert ez a nőnem -
s megrendelést ad a legjobb kerítőnek;
de én csak hallgatok, ha élesztős fejem;
Fogalmam nincs róla, hogy ez szerelem! 
Fogalmam nincs róla - mért szép a szépnem.