kukkantsbeblogomba

csöndben születik az álom
nem terem minden szalmaszálon
álmokról soha ne lódíts
kitervelt boldogság sehol nincs

bátorság nélkül lefekve
burjánzik félelem gyökere
senki nem azt veszi észre
rózsaszín vágy  száll az elmére

hanem azt nem tud ellenállni
rossz irány - le kéne szállni
tévedések ködében várj
és megtudod nincs is halál

nem e világból jöttem
visszamennék összetörten
pokol van itt lent - börtön
mi még hátravan letöltöm
aztán viszlát

talán sikerült a vizsgám
vagy fennmaradok a listán
hagyjuk ezt a végére
s ne gondoljunk lelépésre
majd kialakul

köröscsoma-falván a csobogónál
megálltam szétnézni, hogy s mint székelyek?
Körösi Csoma Sándor szelleme mindjárt
oda is jött, s üdvözölt mint vendéget

S mondá nékem románul, maj bádé, maj
de unde esti dumneata? s akkor
keserűen felsóhajtott, - mi a baj?
kérdeztem szerényen, mért románul Sándor?

tudod te azt, felelte és elsietett,
én meg csak álltam ott, hallgatag néztem
hogy a fenyők miként hajladoznak fent
s a hegyről szikla gurult alá sebesen

- ki nem térek előle, mondám hangosan
s akkor egy vándor rám kiáltott - hé!
Lépj már odébb, ne állj útjába konokan
hadd szaladjon helyére a patak mellé

Bánatok égbe fel ugranak
várjatok érjem el ágyamat
fénytelen éjeken alszom el
hűlt szerelemre dobok tüzet
harmonikám zokog...

úgyse tudom mi folyik ma
tegnapom azt hiszem ejtem
holnapom otthagyom újra
böjtje lesz annak is á, nem
harmonikám zokog..

mért szeretek lekötődni
asszony után elutazni
mágnesezett az egész mű
angyalom hol van a fésű
harmonikám zokog

mérni lehet kezek üres
vagy teli hívogatását
általa készül a testes
vissza-találka valóság
harmonikám zokogj

többé soha nem lázadok, minek?