kukkantsbeblogomba
Gondolatokmár mióta
Ó, már mióta kerülöm a hosszas
és léha töprengést úgy meguntam
okoskodni - képzelt bánat ne bosszants
önvád-bűntudat - szívem becsuktam
lelkem önálló hisz tud még galambként
szárnyalni itt bent nem érint defekt
szép szürkeállományom! küzdj apránként
nem fáj semmi - ez a pohár betelt...
befelé fordulok s zárom előbb
az agyalás ajtaját nagy lépésben
máris - uralom a lelki mezőnyt
túlélésre magam így kiképeztem
bútorozott arcok mögött
poétika örvényében az arc
jól bútorzott alázat, politúrhab -
holnap pofonjait kendőzi - kvarc
sápadt vitrinszemű kis tükröt villant
sosem a tegnap csap arcul - a frász
mindig másnap jön - előre érzed már
jön a difi - ráncokkal kicifráz -
szépíted mégis feszül az idegszál
de itt van a tűrés hatalma is
kezd ébredni dacos szeretet óhaj
ekképp szippant fel kékes galaxis
minden csattanás után jön a sóhaj
nem fáj - nem . belenyugszol magad is
pompás lesz ez a nagy metamorfózis
szalmába bújik az állat
már behúzódik a hideg elől
szalmába bújik az állat s a tél jön
vén dombok teste álmodni ledől
késes szelek futnak át a völgyön
teli bőrönddel odébb áll az Ősz
marasztalnám vérvörös napocskával
de az is bújik el és a felhős
ég alatt piros bogyó színpompával
meggyújtja szívem egy csipkebokor
égnek álmaim hűvös rengetegben
egyszer kialszanak valamikor
ki a vadonba sétálni jöttem
nincs sehol gomba de nem is kerestem
jön egy tündér hogy belém szeressen
A boldogság nyúlcipője
Édesanyám kis cipőket hozott,
hej, de rég volt -, nem kellett volna lábam
abba beledugni, nyúlcipő volt -
így szaladt velem - lassú elmúlásban;
Édesanyám akkor már tudta jól -
kisfia megöregszik, elfut árván
mint madár boldogság elől trappol
lóhalálában rohangál a pályán.
Édesanyám rövid volt ez az út
túl gyors a cipőcske rohant-repített
volt nincs ifjúság, mondj neki búcsút
Édesanyám, minden pezsgés odalett;
bűvös lábbeli, ha tudtam volna,
mily csalóka, az ember boldogsága.
kimosták agyam szépen
kimosták agyam szakszerű-szépen
tisztafej s vigyor köszöni bambán
az erkölcs meg a jólét bűzében
hogy itt van demo... itt honol balkán
ezelőtt ugye csak voltam ember
de ma már az se ám fő a tudat
melyet vén trottyok - saláta kender
módosítanak s dugják apjukat
oly könnyű vagyok agy nélkül remek
vadnyugat felé tekintek vágyón
nem fájnak múltak nem fájnak sebek
ki fogok menni élvezni láncom