kukkantsbeblogomba

egynegyed nyárvég, avagy mi ez?
most szabódva fürödhetek
kis kopott kádamban idebent
mivelhogy fázik e haltermet
ki csobbanni szeretett volna
ugrani az életbe fejest

ámde a lét fellegekkel
búsítja gyors-vízét a vágynak
felhőszakadást reggeleknek
s a percek egymásra hágnak
de fürdik az ember azért is
álló vízi kaland aszkézis

lemondtak rólam a strandok
nem napozik már a hátam
elnyelnek borszagú barlangok
pohárfenekét mégse láttam
csak a füst gyógyít már engem
bennem füstre tett szerelem

be benyúl hosszan tartó álmaimba
ébren fogó kezed festegeti színét
aranyképű angyaloknak fényarca
istennek napként mosolyog szerteszét
míg álmodom halálig véled e mesét
szürke-utakon a felhőarcú öreg
égivándor most nem igazán remélt
megújulást tartogat számunkra főleg
vagy nem főleg, valamilyen módon
valós látóként vibrálja mindkettőnk
mágnesvasát, s ezeken el sem gondol-
kodunk már, csak rezgünk, mint a csengő
ha megnyomják a kapcsolót

lelkek útján vár reám a szükség
kit inkább elkerülnék, ösvényre
térve fogom kezed, szeretve rég
mindenféle tobzódást mellőzve
okos talpakkal kergetem a mát

nem lehet folyton feléd billegni
óriási józanság szab gátat
böjt kövén Rodin szobrot lihegni
lépésbe rejtett színlelt alázat
mikor minden szándék kudarcot vall

most jöttment holnap tán szent de téged
nem a szentek kapnak ölbe sokszor
véled nem mint egy kópé beszélget
szerető társad vélem te se olykor
egy-szívvel dobogjunk kobalt kékben

piros a csók után
túl ciánszép lesz mosolya
kihúzza a gyufám
ha ráragad a szotyola

alig hárman falhoz
szétvizelni korlátait
nem ver pénzt fogakhoz
ragacsos ajakkal lazít

hol van térde lábnak?
forduljunk jobbra és látszik
ciánszép arany pofának
micsoda feneke fázik

kérésre lesz nyájas
méregmentes szimpi szemű
haja üvegszálas
királykék mezben nőnemű

mint sok évgyűrű - vastagodik múltam
már nem kerget balszerencse, belefáradt;
lehullók falevélként - elszáradtan
és károgni fog utánam pár madárhang

maradnak gyökereim, szerelmek tüze
füst nélkül éghet majd tovább ki voltam,
sorsok rengetegében egy fülemüle
kísérje dallal pihenésem e vadonban.