kukkantsbeblogomba

bent a szívben béke és öröm
égi fennvalómnak köszönöm
Hidd el - egyre több a dopamin
lelassít -, tétóvák lábaim

több küzdelem kellene, bizony
mi ölembe hull - sikert kivon;
hiányzik némi elismerés
ha veríték nélkül nyer az ész

Uram, ne legyek más robotja
tegye ember ami a dolga
küzdeni a létért engedj még
mert utána édes a pihenés

Az ismerős falak lestoppolnak
ilyenkor lassul belül, mellkasomban
az örök zakatolás - megtanultam
pihenni . Az alvást mindig holnap.


Nem merném lecsukni bámész szemekkel
a plafont is jól körbe szalajtom,
magára húzz takarót a párom
Sebaj, de meg ne fázzon fűteni kell.

Zöld homályban rongyba tekert árnyak
segédkezni készek de elzavarok
minden betolakodót - fantazma

Méta flórákból bújtak elé, látnak
de nem beszélnek, oly vén szivarok,
talán itt feledték magukat ejha!

A zene nem szól, de esteledik;
Setét teljes lendülete rádöl
lakomra, s bemárt tetőtől talpig
fekete anyagtalanságba s átköt.

Akit nem látnak az nem létezik;
bepréselik felejtés rekeszébe;
de védekezni nem lehet. pedig
a lámpagyújtás okot ad reményre.

Hiteget csupán, noha jön a regg;
kifehérít vértelen kődarabbá;
ekként leszünk a múlt foszlányai,

S ha egy nap az est árnya se lel meg,
Hatalmukba veszik majd a fakóvá
kopott viskót, s kezdődnek romlásai

Kis ajtón át kerülj beljebb te lány
cimbalomra írva rugózva pattan
dalom acélos húrján zeneszám
fapriccsemen nem hálsz avatatlan

Dalban a cím és címben az igény
hogy boldogságban teljenek a percek
ne minden szusszanásom lesd szirén
hanem azt ne hagyd hiába epedjek

Nekem se jó ha te boldogtalan
csatolod hozzám ily rövidke léted
lesem óhajod mint vén rabszolga
sose légy örömökben hiánytalan

A lélek rejtelme virulva véd
két fél szereleme révén lesz egység

Lehasalt árnyék lopva mászni kezd -,
mintha jobblétet keresne, kimászik
a világból; hagyja hogy azt híhesd
világos, mint a vak ablak idáig.

A domb régvolt kunhalom, most magány
kerülgeti, kis birtoknak beválna;
kalibám oda feltaszítanám,
Öreg napjaim töltsem pipázva.

Ej, de pipám sincs, Petőfi se él!
pedig ha élne, egyet kérnék tőle,
s befordulnék a konyhába simán.

Égő pipám kialudna hogy vigyél
puha ágyamba szerelmes éjbe;
az lenne a legcsókosabb éjszakám!