Vizes szakáll története :)

Mikijozsa•  2024. január 6. 04:52  •  olvasva: 61

Mikor legény voltam, ahajt rég, azt hiszem,
van ám pár éve annak is, na akkor mentem
én egyenesen, mint mindig, előre felé;
s mondom jó anyámnak, hogyha megengedné
Dehát, ha engedte ha nem, csavarogtam
a csordással; csordakürtjét fúvogattam;

S bémenyek, le azon a bodzásba; egy nagy,
hatalmas búgócsiga úgy befalt, klapp, klapp,
azt se mondtam á, vagy bé, s elvittek tüstént.
Ki látott mégis ennyi szárnyas töndért?
Vittek biza, fura helyre, bámultam, kik
és mifélék lehetnek? Hát mai napig -,

Sem jöttem rá, rabul ejve elbűvöltek,
s mikor felébredtem, épp, esteledett.
Szembenéztem a lenyugvó nappal, ámbár
a távolban vonult haza a csorda már,
mégse akartam elhinni, hogy lehet ez?
reggel valék a bodzásban, hű! ábelesz-

Kóbelesz, mit mondok most édesanyámnak?
azt hazudtam, horgászni voltam, egésznap.
- Hol a hal? néztek rám, s apám azt vágta rá,
"Halász, vadász madarász, üres tarisznyát
kotorász", másnap tényleg mind a Marosra
mentük, lássunk sok halat ki fogdoss  ma?

Vajon mért nem lehet megfogni egyet sem?!
Törengtem, s máris gondtalan  feredőztem.
Jóanyám bétette padját bokáig
érő vízbe, s rongygpokrócait sokáig
dörgölte, súrlókefézte, hát egyszer csak
lehajolt, s kézzel fogott egy nagy halat.

Volt vagy négy kilós; kopoltyúját kapta el,
s kezdtük nyárson sütögetni, fáért mentem.
amoda, a berekbe. Kit látok ott -, kit
nem, egy szakállas vén hullatta könnyeit;
s ahogy ott ücsörög, mondom neki, Hallja
magával valami baj van, mért nem mondja?

Mi lenne fiam, régóta ülök én itt,
de haza sosem mehetek... a mindenit!
mondom, magának mindkét lába csámpás, vagy
oda láncolta valaki? Eltaláltad -,
felelte búsan, ide biza, rabságnak
köteléki fognak, évek óta várlak.

Engem vár?, de miért, dejszen nem is ismer?!
Ez igaz, mégis te jöttél, s ez jó, hidd el,
egykor szerelmi csalódás ért, s leültem
ide a fák alá, sokáig kesergve,
egyszercsak érzem egyik nap, megijedve,
a kinött szakállam vízbe csüng, s elnehezült.
Csak roskadok, nem tom kihúzni egyedül.

Segíts rajtam fiam, nagy szakállam elér
Budapestig, nagyon nehéz, ajaj, elér...
dehogy, nevettem, a Maros a Tiszába
ömlik. Mártélyig esetleg néhány szála.
Hol lehet az mert , én csak Erdéyt ismerem.
Hol, hol? Ne vartyogjon, kapjuk ki hírtelen!

(Folytatás következik)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2024. január 7. 18:08

@PuZsu: nagyon szépen köszönöm, mindenjót kívánok neked is

PuZsu2024. január 7. 17:31

Öletes remekedhez szívből gratulálok! ❤️

Mikijozsa2024. január 6. 23:21

@liketorn: köszönöm szépen racionális vagyok ezért mindig mesélni akarok :) energiám szintjén

Mikijozsa2024. január 6. 23:19

@skary: ígen, ez igaz de minden ember lúát wgy utat, s mindenik jó kell hogy legyen, köszönöm szépen

liketorn2024. január 6. 22:41

Szia, csatlakozom az előttem szólókhoz, nagyon jó, nem kell a szomszédba menni Benedek Elekért, ováció, gratula...!

Mikijozsa2024. január 6. 21:46

@Csinaj: köszönöm szépen minden ami nálam ballada -teljesen mesterkéletlen ez szisztematikám na persze ez nem matematika csak egy kis nomenklatura amiben csöppen némi architektúra:)

Csinaj2024. január 6. 19:33

Ez egy egy lírai ballada részlete, amely egy fiatal fiú emlékeit idézi fel, amikor gyermekként elkalandozott és különböző kalandokba keveredett. A szereplők között szerepel a fiú, az anyja, az apja, valamint egy szakállas vén, aki a Maros partján ülve elmeséli saját történetét.

Mikijozsa2024. január 6. 12:30

@skary: van ebben valami, köszi hogy olvastad

skary2024. január 6. 11:33

mondjuk ehhez egy olyan születés és látásmód kell

Mikijozsa2024. január 6. 11:20

@kevelin: neked is köszönöm, remélem, tudom folytatni, - szép napot :)

Mikijozsa2024. január 6. 11:19

@Animanongrata_: köszönöm akkor folytatom
szép napot :)

kevelin2024. január 6. 07:22

Nagyon jó kösz az élményt

Animanongrata_2024. január 6. 05:10

Tetszett :)