kukkantsbeblogomba

Egzaltáltan kéne létezni, jó szívvel
kávéra hívni a magányt
vagy rózsákat osztogatni két kézzel
írni nekik giccses ódát
szólni paranoia nélkül gyerekésszel
osztogatni minden morzsát
siratni bánatukat hüppögéssel
gyorsan kiönteni a hiányt


minden magánélet egy kontárság csakis
másnak kell élni nem titok
ámbár-mindezt jól tudtam egykor magam is
látványosan begubózok
hülyeségre költöm amim van s mind hamis
amit mutatok magamból
égóra épülő programom hova visz?
már a szomszéd is hanyagol

kellemes képeket - falra szögelve durván
ennyi lenne a múlt? Kalapban ámuló
nézőre pózoló - szobákban bennszülött lány
asszonyarcokat csodálva vén indigó

észre se venni mint vénül kezemre omlón
gesztenye barna hajfonata.. nem a hang
nem a szín bársonya - nem ily apróságoktól
foszt meg az idő ha képbe fagyva maradsz 

bűvös pillanatok megállj csak büszke fortély
te le nem kaparhatóan kacér mosoly
s a fénykép fakul ám, de mint aki feleszmél
úgy bámul kifelé, mint nyúl a bokorból

kellemes képeket füstös falon felejtő
kapaszkodás csupán kisstílű jelenbe
és a halál se érti minek képtemető
kinek hagyni örökbe ennyi hazug szemet?

nagy kirándulás asztalon a versbe
varjúkárogás kamu kapukat keresne
gyűjtés limlomok, száz bogár tejéből
mit kívánsz ma még, mi jöhet tehénből?
a bölcs nemtudás rámosolyog önre
sosem reagál holmi kárörömre

nincs göncöm vagány s nem csúszom a padlón
nem tölt zsiradék zsákszerű bambára
néha ledűlnék avarba hanyatlón
ráírni csillagnevem a baltára
s ahogy figyelek a rengetegbe épp
veszem észre, hogy száll felém egy veréb

nagy kirándulás az ajtóig ingyen
magamba halkulás zörög az erdő
kérdések susognak vékony szendvicsben
szép asztalt terít - persze a pincérnőm
s a tegnap felejt (csendesen lepörgött)
visszatérek én, székem alám pöfög

este, ha rád nézek
felénk simul az éj
csillagos szövet az égbolt
betakar minket s lenéz a hold
előcammog s kísért szenvedély

már halkul a világ
csitulnak heves viták
kicsit pancsol isten kádjában
aztán elalszik szobájában
semmivé torzul a valóság

még mocorog bennünk
s már egyesül lelkünk
álmok hazájába andalog
szerelmes csókokba gyors vagyok
és alszom, mint aki sosem volt

alulról nőttem fel cseperedett lábam
térdig sem értem el kinőtt egyik ágam
családfa vesszeje oltottam is véle
s a vegyészkonyhában testé lett az énje

megtörtem a diót ennyi sok kobakot
terem egy fa nézem s agyába harapok
szeretet a fában megeteti vélem
értelem emészti abból kell megélnem

bénázva szeretem feleségnek hívom
ő meg azt mondja jó uram én úgy látom
mi minden sejtünkben egyesülni vágyunk
- nem egyszerű de legalább megpróbáljuk :)