TURIKARI68 blogja

Szerelem
TURIKARI68•  2020. május 23. 14:05

Pillanat.

Pillanat


Voltak a pillanatban,

Percenek, napokonak hitt évek.

Mikor a magány amúgy,

Mint egy nagy vagány, csak úgy idetévedt.


Jött mint az ingovány,

Mely kikuszva a lápos rétre.

Elkapta a boldogság szikráját bennem,

Már a kvantuumokban ahol érte.


Így szokott ez lenni?

Hogy ballagni kell folyton, de nem lehet menni! Hogy csak e helyen leszek szeretve.

S nem szólít a vasárnapi harangszó sem, nem adva meg a sanszot! Mikor éhes gyermek mancsok engem mint, akadékot kergetnek a levesbe.


De ahogy csillogna e felszín,

Úgy suttog a mély, e bolondnak, na ne félj! Majd én lott leszek s megeszlek bent sután.

Nagyon nyakon fogom  csípni a pillanatod, mint ásítás a macskát csuklás után.

TURIKARI68•  2020. május 23. 10:57

Álmok.

Álmok.



Mindenki fut az álmai után,

Van hogy azok egymás kergetik.

S e tombolán nyert életünk együtt züllenek! De a kalapból húzott ceklin

Az volt az üzenet, nem egymást keresik. 


Az enyém egy oltár, mely mögött,

Ott lapul az univerzum kútja.

Többször meghalok még te egyszer élsz! Nem félsz, csak játszol velem,

S én néha eléd szaladok ez anomáliából  mint egy csahos kutya. 


Lelkem szövetei már bomlanak,

De még így is sok ahhoz mi szintelen.

Komédiást kreál belőlem a dráma,

Hol a kalap alatt bohóc volt az isten hirtelen.

TURIKARI68•  2020. május 22. 12:38

Délibáb


Délibáb.



Mint a délibáb összerakott a pillanat,

E poros úton csak remegek.

Játszanak velem a valódi dolgok,

Belém rúgva mint a gyerekek.


Szél szabdalta köntösöm alatt,

Haladt mint vákuum hogy verembe tegyen. 

Hová leszakított bénán a láz,

De nem oly bátor a külvilág, ki ott legyen jelen.



Félek! Mert se itt, se ott nem létezek

Probállak összerakni magamnak honnét össze loptalak.

Itt dédelgetlek mint egy álmot,

Ki nálam szebbet, jobbat látott. 

TURIKARI68•  2020. május 22. 08:53

Május.


Május.



Ott ténfergek a teremtett világ végén,

E szörnyeteg május elvakit.

A bodza bokor hozza a nyíló csillagait

Faggatom az illatait hátha éreznek irántam  valamit.


A lombok között még valahol ott bóbiskol az éjszaka, ki aludni nem bír,

De már sorsom mint az alkonyat 

Batyút kötve jön felém.

Kalapja alatt gyepet pödörve sötét hideg sír,

Hol a rögökre ágyat vet a remény.


Karon fogva ballagunk, 

Mosolyod előtt mint két jó cimbora.

De mire kiteljesedik rajta is a kikelet,

Mögöttem bezárja tán kapuit ez iskola.


Csak a szavak hagynak nyomot utánam,

A betűk melyek mint gyűrött bárányfelhők 

Csordába legelésznek az égben.

Tán jó pásztorom lesz tekintheted,

Mely nedvesség nélkül terelget e légben. 

TURIKARI68•  2020. május 20. 18:24

Leteszem a tollat.

Kész vagyok eldobni mindet,

Álmaim körötted csak sodródnak. 

De magammal viszem a szemed színét 

Egyedül utolsónak.


Engedj úgy hogy ne fájjon,

S én konok leszek akár a felnőttek.

Ne is dugja ki virág a fejét többé,

Bár testem a földé, de elhagytam már a felhőket.


Haza megyek! S már félúton elkezdek pityeregni,

Mert e galaxisban bejártam mindent az utolsó csavarig.

S nem láttam szebbet nálad,

Így a bánat eljátszik velem még egy darabig.


Ott cseperedtem előtted, 

S mikor verset írtam hozzád, azt mondtad tévedek.

Azokban a sorokban lettem férfi,

Most hogy láttam a napot mosolyogni, S a tiédre visszarévedek. 






Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom