Mikijozsa blogja

amikor az oláhok elözönlötték országunkat
első dolguk az lett hogy éheztessék a bennszülöttet
édesanyám elküldött minket a kukoricaföldre
ahol azok a nagy traktorok kombájnok zörögtek

látta egy traktoros éhesen nézi őket a világ
ráment a törökbúzasorokra és taposta mindjárt
mi meg lestük mikor mennek odébb a masinák
aztán elővettük a zsákot és böngésztünk a javát

suttyómba a kertek alatt  cípeltük a zsákmányt
mert fegyverrel őrizte sok milicista a határt
otthon nekiállt mindenki kukoricát fejteni
s gyűltek a szemek, amit malomba lehetett vinni

nagy késsőre végül fazékba került a puliszkaliszt
kiborították a lapítóra s vártunk még egy kicsit
a padlásról előkerült félmarék száraz bab is
lett belőle fuszulykaleves, s mellé egy hagyma is

s akkor elé a kanalakat töltöttek a tányérba
belé a puliszkát és evett meghajszolték családja
annál jobbat sosem ettem az volt a boldogság maga
amikor lopni kellett - ki ne pusztuljon a magyar emberfia

Ma születnek a csodák, de miért?
hisz tegnap is nap volt - selymes bársonyos;
s lám, úgy látszik az égiek eszét
nem lehet követni -, korlátolt vagyok.

Sőt holnap is nap lesz, s tán csodátlan -
csövesnek szeretetéhsége -, balsors (?).
Ezért ragaszkodom a mához; nagy
és víg kacajtól a házam visszhangos.

S biztatlak téged, vedd észre tudsz még
amúgy igazán, szívből nevetni most!
És ha igen akkor ez nagy érték;

nagy mágia, mely képes adni boldog
feledést, mindent készpénznek vevő
gyermeki érzést, bölcs gyanútlanságot.

nincsen szépszó semmiről konduló
tények harangszájakból jönnek olybá
tűnik szóképekre hull tompuló
értelmük így tesznek futó bolonddá 

mégis milyen szép hazudni vakon
hogy nem lett belőlünk múltbéli árnyék
vagyunk még és visszük fiatalon
őszülő hajjal előbbre a kávét

igyátok meg és ne aludjatok
hátha akkor kitisztul az égbolt
és újra hallható lesz ami szép volt

ami igaz volt ami annyira jobb
mint ez a kifacsart arcú világ
hol beszélni tanulnak a gorillák

boldog a szeme a jövőnek
nézz bele s úgy leszel bölcsebb
csipás múlt hiába mosakszik
vissza nem vezet virághíd

pillangó ha lehetnék megint
játszva bezsongnám a felszínt 
felszín alatt meg a sok gyökér
burjánzana mint az öncél

kockázata van az időnek
kihasználtad vagy sem - pereg
mint a film nem számít hogy nézed
vagy alszol már... nem ébreszt!

boldog ki vágyak nélkül elvan
lükén dúdol egy fotelban
nem nézi este van vagy reggel
beéri egy mozijeggyel

én a székely te a néger ő a más
hárman leszünk egyszerre mind óriás
de ha törpének maradunk az se baj
hisz ez a világ csupa csupa hepaj

volt egy bögrém kávézgattam csendesen
ám egy napon elejtettem hirtelen
hármat hoztak ajándékba a törpék
másik hármat az óriások küldték

mondom akkor hatkávéval tartozom
el is indultam megadni szombaton
rá egy hétre értem haza pénteken
ezzel zárul vigadalmas énekem