Mikijozsa blogja

Csodát mióta nem láttál? bizony
bizony mondja néked, csodák léteznek!
Nem feltételes módban, hogy kimond,
hiszel benne? Nem számít feltételnek.

Nem olyan az egy isten, nem zsarol,
nem mondja, hogy csak akkor ha..., a hűség
hittel párosul, mit sem igazol
ha ember vagy, és hiszel esendőként.

Csodái naponta lépten nyomon
észlelhetők, csak látni kell! mit ér az,
ha hiszel, de nem látod, hogy becsapnak?

Mit ér? ha tizedet adsz, s nem látod
hogy rossz helyre adod? hát ne támogass
hazugságot, néz körül, hogy láthass!

Szántóföldre tegnapom szél seperte
vidéki táj; termékeny - tiszta szűz.
s a traktor zaja is fűre tekerve,
Nem egy földműves akit ez elűz.

Poszáta csőrében egy rügyfaló,
volt fészkéért egy másikat kibérel.
Lesz ott tojás - pár költeni való,
ex libris hátlapra szignó betéttel

Nekem a holnap is kell hozza vissza
a békesség verőfényes szemét,
száját és emlőit; ó -anyaföldem,

Letűnni vagy maradni ez a titka
minden ébredőnek, most ez a tét,
és a madár boldogan tovaröppen.

vagyok fagytalan vízútkereső
nem gázolok mocsarak hínárjába
számomra a láp hasznos kerülő
tiszta vizet szűr vízesés számára

és aki merész alázuhan ott
hova nagy robajjal érkezik örvény
s ha szívéről leáztatta a koszt
most-már könnyen rá ismerhet egy őslény

mert visszatért a nagy körforgásba
vadonnal békét kötő kézfogásra
hidegre melegre nem reagál

jégen napozik és nyers füvekkel él
akit ma hegyi patakban mos át
időtlenségből a tudatébredés

amikor az oláhok elözönlötték országunkat
első dolguk az lett hogy éheztessék a bennszülöttet
édesanyám elküldött minket a kukoricaföldre
ahol azok a nagy traktorok kombájnok zörögtek

látta egy traktoros éhesen nézi őket a világ
ráment a törökbúzasorokra és taposta mindjárt
mi meg lestük mikor mennek odébb a masinák
aztán elővettük a zsákot és böngésztünk a javát

suttyómba a kertek alatt  cípeltük a zsákmányt
mert fegyverrel őrizte sok milicista a határt
otthon nekiállt mindenki kukoricát fejteni
s gyűltek a szemek, amit malomba lehetett vinni

nagy késsőre végül fazékba került a puliszkaliszt
kiborították a lapítóra s vártunk még egy kicsit
a padlásról előkerült félmarék száraz bab is
lett belőle fuszulykaleves, s mellé egy hagyma is

s akkor elé a kanalakat töltöttek a tányérba
belé a puliszkát és evett meghajszolték családja
annál jobbat sosem ettem az volt a boldogság maga
amikor lopni kellett - ki ne pusztuljon a magyar emberfia

Ma születnek a csodák, de miért?
hisz tegnap is nap volt - selymes bársonyos;
s lám, úgy látszik az égiek eszét
nem lehet követni -, korlátolt vagyok.

Sőt holnap is nap lesz, s tán csodátlan -
csövesnek szeretetéhsége -, balsors (?).
Ezért ragaszkodom a mához; nagy
és víg kacajtól a házam visszhangos.

S biztatlak téged, vedd észre tudsz még
amúgy igazán, szívből nevetni most!
És ha igen akkor ez nagy érték;

nagy mágia, mely képes adni boldog
feledést, mindent készpénznek vevő
gyermeki érzést, bölcs gyanútlanságot.