Mikijozsa blogja

Egyszer elindult az ember
tenni másokért valamit
nem volt nála bot, se fegyver
roskadva vitte álmait.

Ment ment, sátán már követte:
"Ugyan, mit akar a fickó?"
buzgalmán csak legyintve:
" Kétlem, hogy beszámítható ".

Ment a vándor, nem hőkölt meg
volt reménye, ment előre
sátán mögötte, csak "lézeng",
S furán galagyol köhögve.

Ekkor hátranéz e vándor
és ím ott a féreg
jól hallotta, patája csattog
"hogy a jó fene enné meg!

"Beletörik bicskája ennek"
gondolta, s megszólította:
"De jó, ha engem követnek,
számítottam ily fickóra".

"Dehogy követlek" -, tagadta
a megrontó, és így felelt:
"Belzebub a tanúm, hogy ma
véletlen kísértelek meg".

Kísértsél, ha ez a dolgod.
mondta a vándor s ásított,
Valahol ha megszállok,
ne tévessz meg háziasszonyt!

Úgy is lett, a vándor betért
és a menyecske elpirult.
S hová bujt a rontó, ne kérd
Az ágya alatt elaludt

az élet nem csak fájdalom itt
remény is kéne kukásra ing
kamasznak kenyér nődnek a pénz
idősöknek a megbecsülés

az élet szép ruha hogy a lány
vígan járjon az utcán korán
vagy este amikor menni kell
s utána néz kinek nézni kell

az élet nem csupán vágta táv
melyen némely bolond át trafált
hanem a percek csodájaként
néha öröm vagy a lelkesedés

Tanulj a rögtön hevében
felejts hisz galamb bögyében
emésztve mi egyszer elmúlt,
jövőbe nézz, nincs visszaút.

Repül az idő madárka,
utána tekints, vigyázva.
Ne nézz vissza soha, vége:
előtted a lét esélye.

Kéz emelkedik, arc sápad 

Bele lóg az időbajusza

és átváltoznak a dolgok,

Telesiker  az élet útja

mégis panaszokat hallok?

Szöges vas gondtalanság kapcsa,

minden rozsdás szög hasznos,

hogyha kell eszkábálni újra

újat nem gyárthat senki, ez kínos

csak isten teremthet, annyi bizonyos.

De a szeretet, emberek, hát nem?

mese lenne, hogy mindent kibír...

És én mégis hiszem, a szög nem,

a szeretet hozza helyre dolgaink