Mikijozsa blogja

Bele lóg az időbajusza

és átváltoznak a dolgok,

Telesiker  az élet útja

mégis panaszokat hallok?

Szöges vas gondtalanság kapcsa,

minden rozsdás szög hasznos,

hogyha kell eszkábálni újra

újat nem gyárthat senki, ez kínos

csak isten teremthet, annyi bizonyos.

De a szeretet, emberek, hát nem?

mese lenne, hogy mindent kibír...

És én mégis hiszem, a szög nem,

a szeretet hozza helyre dolgaink

végidő, ha vészes, az ember is érzi:

átdöfték jövőét részeg remény hiszti

csütörtököt mondok minden felhívásra

hadd rúgjak egy nagyot a futball labdába 

mert kimegyek a virágos rétre

úgy berúgok, elszédülök végre.

Volt néha barátom, féltékeny lett sajna

azt hitte a balfék,elvész a melója.

be is köpött rögvest  a séfnek, s azóta

kerül engem ha lát, tele lesz gatyája

de kimegyek a virágos rétre

úgy berúgok elszédülök végre

tüdőnlőtt öregkor, 

Félig pohár, félig patak az érzés.

Amikor felgyűlik a bánat, kiönt.

Fut, mintha hegyről öntenék

lefelé, fehér sziklát habokkal föd.

Félig jó, félig félelem és bosszú,

Bántsanak, csak ne töled kapjam,

mert komisz és idegen arcú

leszel attól öntudatlan...

Félig emlék, félig feledés kelyhe.

Amikor már elfeledtem mindent,

te még ott leszel velem öregedve,

hogy bambán bámuljuk a végtelent.

most kék vagyok. máskor lila
most sírhatok, máskor ima,
maholnap sárgulok zöldesen ;
piros szívem a földbe menny.
Mennyországom tüzes piros,
édes párom jaj, de csinos.
Mégis az utolsó táncra
ő kérjen fel utoljára
ezért hát nincs vége soha
szerelmét ember folytatja
ama másik,szebb világban
és itt hagy mindent a pácban .
Főzni még fincsi  jó levest
azért még számomra lehet.