Mikijozsa blogja

Kivétel vagy, mert őrülten szeretlek ,
ez nem indok, hanem történet -, mi
veled vette kezdetét - egy életnek
meredekén együtt megmaradni.

Vén frázisok önmagukat frissítik,
de az ember nem érti, miért is?
Valami újat szeretne, s a régit
kidobná, vagy elfeledné máris.

Ám a szó nem enged! agyakba vésett
erő, és ereklye; szerelmesen
ragaszkodik hozzánk; fazonja tépett.
visszasírja magát zengzetesen.

Csak az ember hűtlen, bús amnéziás.
Ha egy szó kimenti, mert bajban van,
később tagadja. Gyáva komédiás.
S ha imádkozik, kimondja, halkan.

Hangosan kéne, üvölteni, sokszor!
Szeretni szavak erejét, fukar
terjedelmét, csattan, mint az ostor,
szelíden ösztökél, vág és zavar.

A keret nem üres
levegős tárhely
Úgy vár képekre,
mint egy vőlegényre
a mennyasszony.

Képek kallódnak,
nincs idő keretezni.
Pragmatikus vonalnak
kezdenek összeszűkülni;
elvéreznek üveglapon.

Keretnélküli festmény
az árvaság szimbóluma,
mint aki szereti testén
a vonzást habzsolva,
de nem köt vele házasságot.

Csak kihasználja, ekként
értéktelenedik el
a festő munkája, nem ért
hozzá senki, koszos kezekkel
kukába utasítja, ennyi.

Olykor hallgatom, mit locsog manapság
a világ? - s nem izgat, bármennyire
kacagtató, mindegy! meg se ragadják
figyelmem, sétálok a ligetbe.

Bocsátsátok meg szent égiek, böszme
dumák statisztikája hagyomány;
amelyben valódi probléma mégse
fedezhető fel, pletyka tartomány.

Eközben illatozik a patakrét,
Bűbáj a Nyár egy legény se kaszál.
Falusi nép zöldért városba jár

Kenyérillat se kemencéből illan
Nem csinos leány sütötte, süsük
sütödéje keleszt, s mi azt esszük.

Például egy költőkkel megspékelt oldalon, olyan
hogy blog, kissé visszás attitűd - hiszen
arról, hogy folyton frissülő versféleség, valóban
senki sem hallott :). Pl. teszem azt, minden
alkalommal azonos címet használnék, ilyent, hogy
"Reggeli maszatolás", vagy "Ébrednek a hormonok"...

Nem is tudom, kezd feledésbe menni, a blog igazi
jelentése, igazi szellemisége,
egy költőkkel megspékelt oldalon bizony nyálazni
kell a plajbászt, avagy jelen esetben -
a klaviatúrát, és ami ennek tetejében különösen
gáz, bökkenő: a személyes beállítottság szinte
elillan. mert az hogy kognitív, vagy affektív
bizony az olvasó nem nagyon veszi figyelembe.

Jó, tegyük fel, lelkesen vers-szerű a blog, nahát,
kinek pozitív és kinek negatív? Szerintem semleges.
honnan veszem ezt hát a kommentekből. na mindegy.
Csak blogot akartam írni és ez lett belőle,
bocsi hogy többre nem futotta, talán majd holnap :).

A szélnek is engednéd játsszon
hajaddal, húzkodja kíméletlen...
Lágyan és selymesen csodálom;
gémberedett ujjakkal fésülgettem.
Vállad párkányán szellők hancúroznak
s hagyod, rátegye a kezét bolond
kedvében, rángatja már szép szoknyádnak
alját; forgószél, buzgón nekifog
mint öregember vágya úgy tolong.
Mérhetetlen kívánság - remegj szakál!
Nekem hagyd, hogy szádat így csókoljam
- könnyekkel küszködöm lemondóan.
Hideg vér nem pezseg, hűs szél tova száll;
erősebb mint csontjaim ölelése,
- ez csak illúzió, nincs kőbe vésve.


D