Mikijozsa blogja

Bejön nekem a műanyag, lehet ez vélt
optikai hibából ered. Mosolygok reá
bizarr körülmények között. Mondd, miért
tartsam szem előtt, mi tesz boldoggá?

Ismerek pár utat otthonról a bárba,
olykor mégis fordítva, onnan hogyan
térnék haza? semmi gond, a szívnek baja
kiköpött szó, cseng, mint dal a cirkuszban.

Nem rendelek rímeket, ha nem férek bőrömben
Megtiszteltetés meggyújtani, egy gyertyát -
Legyen világítótorony koponyám tetején :)
napraforgónak látnátok így engem éjszaka.

Nincs okos kiskocsim, se benzintartályom
Szükségtelen hasznossá tenni négy kereket.
Olyan akartam lenni aki útközben tanul lábon
maradni műanyag cipővel minden akadályon át.

Kosza szél szalad, s felbukkan a Hold;
sodorja  a felhőket, mint vetett
ágyát a nyugatlan alvó bolond -.
szíve szürke dalokat énekelget.
Mintha friss  éneke ragadna égre
fürgén olvas belőle a szél -, dünnyögve


A kegyes idő még halogatja 
de azért főzöget feketelevest
csókkal bódít s lassan megitatja
vélem is szeretettel elveszejt-
Érzékicsalódásra, csillagokat
ír fel a főorvos, kék sebtapaszt.


Kosza hahota kíséri a  jót,
elégedetlen hangulatot, mégse,
sehogy se okozhat, csak nevetni valót:)
Jöjj nevess az ördög arcába, térdre
parancsold, nem tehet semmit, vége!
az ember úr lett örökre felette

Tűzben illatos, fenyőtű
lobogó, üde láng, kissé zöldszínű.
Fűts be, mint mozdonyt a tözeg mohája.
Ne fagyjon csonttá szívek bús magánya.
Még a legkisseb szálka is hevít.
Főleg ha abból most sok van itt.
Tűz és hamu - tavaszig összegyűl;
egyikből napfény lesz, másikból dal zendül.

Szomorú, vagy vidám az ihlet szabja meg;
s a mindenség virágot, zengőmadárkát ad ezekhez.

Égető a szeretet sorsom fészke,
azokért virrasztok, igéket suttogva,
akik most fáznak, tűz helyett jégre
fagy a kályha, vénhedjünk imára.

Kihűlve a világ ereszd be a kutyát
ne ugassa láncon a Hold udvarát.
Öltöztesd tündérnek, pirosba a, Tavaszt.
Röptesse a Telet jéghegyek fölé...

A költő kisbetűs, szerény;
természethűen ábrázol -
általa terjed az erény.
Rosszat sosem tanácsol

A költő egykor körmönfont,
alapos szemlélő lévén,
tolla bármit lemásolt,
e világról, vers ürügyén.

Sokat írt, sok csodaszépet;
lelkét átjárta gáláns hév,
embersége növekedett.
kereste művészet lényegét.

S rájött a vers nem egy tükör
mely pontosan mutatja be,
apró részletekig a kör
közepét, szélét, részletezve.


Az írott művészet bizony
lelki ábra, bölcs sejtelem;
színes csodálat vagy iszony,
minden, mi elképzelhetetlen.

Karácsonyi gitár, ha szól, elnémul
a hazug hatalom, úgy kitisztul
az emberi agy, mint derült ég, széthull
a ketrec, lelki rab felszabadul.

Betege volt a elnyomásnak, kit félre
vezettek, rájön, átverték csúnyán.
Karácsonyi gitár, éjfél szent zenéje,
szabadító, üdvadó hanghullám.

Jézus születése hozz nekünk újra.
hoz igazságot, nincs itt jobb, se bal,
csak magyar, megszűnik erőszakkal
létezni egy kormány, elzavarja.

Karácsonyi gitár kíséri a kórust,
s mi önfeledten dúdoljuk Jézus szavait
,,Az Úr Lelke van énrajtam, mivel
felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek
a szegényeknek; Azért küldött el, hogy a
szabadulást hirdessem a foglyoknak,
és a vakoknak szemük megnyílását;
hogy szabadon bocsájtsam a megkínozottakat,
és hirdessem az Úr kedves esztendejét.
Ámen Ámen Ámen