Mikijozsa blogja

Rohanj velem könnyedén, ne siess!
amott kalandok fergetege -, régvolt
idők szabadsága, ha neki mersz
ismét vágni, többé el ne pocsékold!

Mi mindenre megtanított a múlt,
vedd hasznát a szenvedésnek, hisz annyi
galibát élsz át, nem vagy elvakult;
ne várj! így mi fog öledbe pottyanni?

Rohanj velem - biztat a józan-ész;
romokban heverjen minden utánunk.
Dőljön a rendszer, elvek s a világ;

csak egy független egyén a jó zenész,
ki élte húrjain játszva, ráunt
a szolgaságra s eltűnt - toronyiránt...

a szerető szó szentsége tiéd
ó magyar - ne hidd hogy éle kicsorbult
hegyes a világ nyelve döf feléd
de te szépen szólsz noha épp szíven szúrt

elfolyik a vér e földre de lásd
új sarjat teremve ki nem halunk mi
szeretet szava unszol hogy kiálts:
IGAZSÁGOT akarunk! s megmaradni...

Isten szent lelke kicsordul ma is
és megtalálja az igaz beszédet
megújít és új harcra megtanít

mert nem lehet hagyni hogy a hamis
pusztítsa ki ezt a gyönyörű földet
ha meg halunk is valaki marad itt

most akkor korrekt mosoly mégse kincs
fél a szem látni egy boldog megértést
de én ragaszkodom hogy rám tekints
nincs aki nem csömörli a lenézést

fölösleges a vers vaknak avagy
süketnek és mégis bizonyos okból
legalább arra jó, biztasd magad
ha néha visszaolvasod a blogból

sokan úgy gondoljuk még él a kedv
dolgozik bennünk emberi merészség
s megfigyeljük szép-e a jelenség

de ha nem szép - szépítjük - hogy törekedj
ember egységben az etikával
csiszold gondolatod a logikával

tulajdonképpen a jövő nem egyéb
mint a múltba való visszatérés
hisz aki meghal az csupán visszatért
s a jelen nem létező jelenség

éltemben hányszor elindultam igen
mint aki sosem tér vissza és lám
valahogy mindig visszakeveredtem
mert minden út efféle célirány

ne hagyd elvenni múltad ez nagy veszély
nem lesz hova visszatérned ha majd
szeretetteid keresed hová mégy?

hol várnak rád az űrben ha vissza hajt
az idő kereke el ne tévedj
tudnod kell honnan jöttél ne hülyéskedj

miértünk lengetnek ágakat nem szél
s nem madár tépi - rázza odafent
boldog aki nagy erdőben keresgél
és csodás tisztáson kunyhóra lelt

maradj vándor a hűs természet ölén
ne jöjj felénk itt nincs már menedék
nem oltalmaz meg templomban se tömjén
se utcán sehol hamis istenség

fatönkre ülve énekelj s imádkozz
s ha ránk gondolsz úgy mondj értünk fohászt
hogy közben neves és sose siránkozz

ne kövesd az elavult hagyományt
elődök ősvényét keresd meg - aztán
bújj át, mint a teve a tűfokán