Mikijozsa blogja

A fákra gémkapoccsal tűzte fel
szeretet küldeményét, éden Atyja;
fejembe meg költeményt szegecsel -
oly édes a leve is, iszogatva.

Íratlan melódia - csak zsibongj -!
dobogó szívem édes vére sláger
talán, halálig ringató viszony;
paradicsomba döcögő fiáker.

A nulla gurul mint az alma és
harapni nem lehet belé de könnyen
rálehet csókolgatni a szádra;

Gurul az én szekerem, szerencsés
szerelmem itt a saroglya ülésen;
esőben kopog a kocsi sátra...

Ha növény lehetnék, mondjuk csalán .
melyet felbolygattak -, s nélküled árva;
se csípni, se szúrni nem tudnék -, ám
teát főzhetnél belőlem te, drága.

Csönd markában perceket morzsol szét
a nyár, rézmozsarában nyoma vész sok
örömnek -, így vesztegetve a fényt;
szerelmünk tüze is csökken naponként.

Vagyok félig állat - félig gizgaz,
növekedve rokonszenv gyökeréből,
itt, ni! isten bajsza mögött grimasz;

Egalizálom a rútat a szépből
hogy bevállaljam erdők homályát,
hogy láthassam e virágzás csodáját.

feltekeri a beszéd hangjait
kövekbe fákba menti el az isten
s ha írok az éterbe valamit
arra külön pendrive nála nincsen

szonettpillangók s néhány butaság
ezért is írok mert minden az övé
nem légből kapott nem is kitalált
még a hang is vízből lesz érthetővé

szerelmes rejtély csókja az enyém
abból adok asszonyomnak hiszen én
annyira senki vagyok - hót szegény

agyagból gyúrt délibáb aki fél
másik felem az éjszaka közepén
jön rá - belőlem képzett hölgyemény

isten léte e testben - ösztönöm
semmi nem enyém mindent tőle kaptam
lelkem temploma mégse börtönöm
használtan s tisztán kell vissza adjam

s mikor ha nem májusban ha nem egy
nyári alkonyatban de ha nem hát nem
van idő annyira nem sietek
hogy még ma kimondd uram rám az áment

végül-is bárhol istenből vagyok
mint egy letört tükördarab - kinek szép
párja van - és világ nem hányhat el

nem várom gyártson kicsiből nagyot
arányokban a boldogság ellaknék
egy kis virágkehelyben is veled.

Naphiányos ne légy nékem szombatom
se vasárnapom, mert a hétfő és a többi
éltető napocskám takargatja folyton
mondd szerelmem énreám tudsz e sütni

mint az isten forró tükre fentről
fehér szívbe világíts túljutva
erek hálózatán szép zsigerekből
űzve bánatot hevesen hazudva
 
békéltess ki e tavaszi  csöndben
átölel fényed elbódít szerelmesen,
én meg csak hallgatok legyőzötten
fényt-hozó öledben, körülölelten.

hideg nagy betűk pici szívemen
alvad rá S Z E R E L E M vésete - kék-vér
s mint egy kazánban a belső égéstér
évek hamvadnak el füstmentesen

mennyi titok egy érzésben - jeges
testborítás mely belső lázra pólya
csókláng sietség veszett régiója
arany doboz könnyűszerkezetes

ma már nem kapkodnék had múljon el
mézédes perce egy egy tűz-víz táncnak
ameddig zene szól addig mulass

virtussal állnék meg ha menni kell
s intenék egy kialvó gyufaszálnak
aztán kalap kész lett a kamurajz