Mikijozsa blogja

Szerelem
Mikijozsa•  2020. október 9. 06:53

mint libák a kék tavon

memóriák hegyéról messze látni
puha felhők pihennek mint libák
a kék tavon benne hal milliárdnyi
aláugrom s elkapok egyet - ki mást?

a nap nagy szavak tengerében süllyed
meredek partok közt hullám dobál
palack leveleket - sokat írtál
örökre várom - szerelmem te küldted

vihar is segít tán ma veti partra
sirályok remek halász madarak
ha láttok vajegyet ott ne hagyjátok

a távol nem számít csak a szív szava
hiszen a gondolat szabad marad
néhány sor és én a szívedbe látok

Mikijozsa•  2020. szeptember 26. 21:35

rögtönzés klapanciám

kettesben gyalogol a szerelem
ezért igézlek én téged ma kedves
s osztom meg élethalál végzetem
ne félj lelkünk arca patinamentes

ahogy a rozsda bevonja a kést
s alatta porladozik a bosszúvágy
ölelgetve hárítunk rettegést
mintha isten tenyerében aludnánk

szeretlek számolatlan évekig
lebegni kell örökké noha minden
zuhanva súlytalan múltba esik

szeretlek s ennek vége soha nincsen
az ablak bukóra időtlen itt
derűs szemed ezen át reám tekint


Mikijozsa•  2020. augusztus 22. 16:20

Gumibeton

Gumibeton kong a lábam alatt -
ez a járda abroncsa -, recés mint rég;
ruganyos feszültség beleragadt,
ha visszatérnék, talán bediliznék.

Nehéz hazudni, de űz a kényszer -
elégszer visszahulltam-e, s szeretlek?
Ölelgettelek, de nem elégszer -
csak, egy vendég vagyok -, átmenetileg.

Gumiaszfalt, mint a radír, töröl
mielőtt leföldelném vezetékem,
maszatfoltos nyomokban szenvedésem.

Szép voltál, szép vagy, szép lesz a jövőd
ez az út vitt - tested lelked felé
az újrakezdés csöpp csillaga mellé....



Mikijozsa•  2020. augusztus 16. 12:42

a víz piros likőr

a víz libegése ez az élet veled
vigyen hullámok hátán lelki lótusz
virága - reszkető leveleket
heverni le - mit nem a víziló húz

a víz nyarak mennyországa nekünk
libegést szerető szerelmes álom
ne ébresszd fel édes ölelésünk
ereszd végig ringatni e világon

bugyogj rajtunk keresztül jó likőrt
piros az igyekvések vize - vérem
szeretet lapátkerekén meséljen

mi véré vált bennem s beléd csöpög
az vízzé vissza soha nem válhat
lapulevélen visz neki a mának

Mikijozsa•  2020. augusztus 3. 20:06

Gémkapocs és alma

A fákra gémkapoccsal tűzte fel
szeretet küldeményét, éden Atyja;
fejembe meg költeményt szegecsel -
oly édes a leve is, iszogatva.

Íratlan melódia - csak zsibongj -!
dobogó szívem édes vére sláger
talán, halálig ringató viszony;
paradicsomba döcögő fiáker.

A nulla gurul mint az alma és
harapni nem lehet belé de könnyen
rálehet csókolgatni a szádra;

Gurul az én szekerem, szerencsés
szerelmem itt a saroglya ülésen;
esőben kopog a kocsi sátra...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom