Mikijozsa blogja

Oly piros az ajkad, mintha paradicsomba
harapnék, mikor csókkal kóstollak, kedvesem.
Harapni, nagy hiba nálam,  de csak egérke
fogakkal. S a te szemeddel látom mohoságom
fordítva ; ezt már nevetnem kell, mert oly édes,
oly  édeni nedv, nem hagyhatom abba.

Másodperceek, percek s órák telnek
tán meg is áll, nem ketyeg hisz nekünk dolgozik.
El ne vonja hétbarázdás eszem - mégis zsarol
hogy befejezzem,  mint széles folyóvíz,  vissza
nem vihet, sodor  vén  idő lassan hömpölygőn.

Nem étel, nem ital - csókkal él
akinek a, kedves, szép orcája - Nap;
Aki gyönge válláról ruhát letép,
gyönyörködve simogatja, mindennap.

Akit ölébe ültet, haját kézzel
sokáig fésüli, s minden kecses
porcikáját gyönyörrel tekinti meg,
Ki iránt legtisztább vágyakat érez.

Akivel egybeforr, extázisba es,
sosem unja meg, bármennyit pilled,
öregedhet - érzelme rendületlen,
Ilyen a szerelem, nem kell elhinned.

Újabb év porondján állok, van tovább?
indul a fény, világítja utam -,
fel is húzok egy hétmérföldes csizmát.
Muszáj sietni - véges a futam.

Vívódások pástja, kezemben drótkard,
ám riválisom elszaladt, kopog
a talpa, ö volt az Óév, nem maradt
emléke se már, nem oly nagy dolog! :)

Aranyszájú szerelemem szép csókja
vigasztalj, most add kezed, e kardot
letenni, holtig kerülni a harcot.

Értelmetlen minden, mi nem oldja
a feszültséget, s megfoszt egy boldog
együttléttől, ily utat nem akarok.

A lelkem tette mérlegre az Ősz;
tud-e lebegni anyagi világban?
falevelét szédítő szellő, pörgetős,
másik szférába küld, de nem álmomban.


Ugyanaz a látvány, lágyuló fény
simogatja arcunk, és szívárogja
belénk mollekuláit, térszegély;
közös mint szerelmes csók. adagolva.


Mindenhol ott vagyunk kis adagokban -,
elterjesztve az egész világon.
viszlát szellő, a csapdát már utálom.

Kifestett gőz, mintha köd gomolyokban
kellene ma, fákat vetköztetni...
bukást válaltunk, hogy tudjunk szeretni.

Három lépés távolság csók előtt,
csak semmi jel, mint a vihar, mi zúgva
lecsap, mert szép szemed szívembe lőtt;
villám volt ez, s egy zivatar lemossa.

Le ha le, míg szelíden tűr aszályt,
de ha cserepesre kiszáradt ajkad
begyűjti felhős lelkem záporát,
nem állok ellen újra megkívánlak.

Leszek csendes eső, de önfejű,
kitartón paskolom lila posztóját
a létnek veled , hisz időnk limitált.

aki szerelmes. legyen bőkezű,
naponta úgy halmozza el kedvesét.
észre se vegye a naplementét-