Mikijozsa blogja

Oly vidám e Nap, ki épp most mosakszik -,
bekormozta arcát éji homály;
sötét mezőket csutakolva habzik
a világ, megtisztulni vágyik, lám.

Szerelmem had mossam szemem világát
ragyoghasson rád, mint a rét zóldje
ujjongó kedvvel, friss illattiságát
széplány lelked sósé nélkülözze.

Fagy görbít ily téli rostokolásba,
tűz mellé láncolva ábrándozón;
Zöld szemed olvassza semmivé telem.

Éltet adó kebledre fekszem sírva
vallom, te vagy szerelmem, legnagyobb;
színevesztett hajad csókolom, becézem.

Oly szédítőn bódít -, langyos a tél;
beléd szeretett naptalan homálya.
Simogató prém a dér, gyertyabél
a fagynak, sercen gyors korcsolyája.

Kenyér morzsán nevelt hű szerelmem,
tüzek asszonya, öreg testem lángja,
cuki hógolyóm, mint fát, fedj engem
fehérségedbe fehérnépek bája.

Kékszem kulcslyukán a mennynek lelát
a sok angyal és irigyeli tölem
a zimankót, hogy veled majd megfagyok.


Leszökdelve szállnának le, magát
a fényt hagyva el, s megkostolják többen
az égiek mámor hideg csókod.

Sietős csókkal ébred a babám,
megállj, van idő szemed szépre mosni;
Mereng nap felé fordulva, s lazán
mosolyog. nem tudnék rá haragudni.

Eredj, mert vár a világ s kifacsar,
mint egy darabka mosogatórongyot,
legyen ki urat koszból kivakar,
s a mór mehet, elvégezte a dolgot.

Rideg a valóság, úgy kell szeretnem
a párom, ne fájjon neki e tény;
Kobakom olykor a falba veretnem,

vetüljön rája is  kevéske fény;
ne bántsa szép lelkét - másodrendűség,
hisz rajta, mindig fehér, a kötény.

Belefásul a szép mező; a fák!
Az ágakon gyümölcs; zamatos csókok
édes levét érlelik, Kóstolják
zöldfülű kezdők, s én veled kábulok.

Legszebb érzések nyara, nedves öl,
gözölgő befogadás a rengeteg,
Szarvasok habzsolják a fényt. Tömör
lovak lomha árnyékokat kergetnek.

Szivárvány nyitja boldogság égi
kapuját, félkör ívébe, ezüstbe
a lekünk, fényaranyba, csempészi.

Belesülyeszt, mint a szerelembe
a kívánatos vágy, szájnak zománca -,
rábeszél, megnyugtat, részegít bája.

A lélegzetem is elállt - mikor
felem fordultál, s halkan azt kérdezted
hány óra? S a számlapról valahogy
elillantak a számok, s nem értetted.

Miért hebegek? nagy zavaromban
korodról kezdtelek faggatni és Te
a személyidet nyomtad markomba;
de nem láttam betűket elvétve se.

Mi történt? Süketen bámultalak,
Ki voltál akkor? vajon,  az vagy, ma is?
Melyik szférába vitted lelkemet?

Bizony szerelem zónája volt az,
hogyan csináltad, avagy magadat is
kelepcébe csaltad? Nincs felelet.