Mikijozsa blogja

Bodzafurulyáját szólaltatva meg
szemléli a szöveget, s hopp - ez mi?
Rímrag! Még rám ragad, hiszen irtva szebb!
Ragnyesők kardját elő, s kiölni!

Ragtalanság farkasának falkabál,
cimborái a ragebek zöme
többsége jogán vén ragokat zabál,
s az ifjabbakat meghagyja persze.

Én is  s,őkapám tilinkómat -
érted, s őrzőm kincsem még ragozva bár,
énekét szerelmünknek - hódolat -

meghittség muzsikája mely szinte fáj
nem dalolni, annyira létrészem,
s máris elhozza újra születésem.

Lejjebb hajlik az ág . szépen hajol
az ablakpárkányra, míg te, babám, most
gyűröd a vánkost - hozzám tartozol;
fogadj engem bé mint egy szobatáltost.

Papucsban táncol az éj bajnoka
visszaszeretve szemedből a fényt is;
rajzolnám kezed csend ágát fogva.
Becézve válladra folyt hajad - szép tincs!

Minden alá siet, zuhan a kéz
de isten felfogja, s képeket firkál
azt hiszem ez álom, pedig dehogy.

Bennem arcod ébredve ide néz,
mosolyog - retinámon reggelit vár;
mint frissítő csikizés - körbezsong.

Vasutánzat a szó mit rozsda nem
esz, hiszen   - plazmatűz ég a betűkben -,
színacélgén   olvasztja egybe lenn
a torok mélyén, s  piám utána küldtem.

Nehéz ólom mondatim súlya -, még
a tegnapból valók, könnyen kihagynám
egyébként, de terhük nagy hátralék
közönséges ötvözet, légizzadmány;

Nyelvtannal képezett  - tegnapi elv;
Vajon kinek szánt gondolat  -, szerelmes
vagyok még? Nehogy átverjen a nyelv!

Szavakba foglalt dal, cifra-mentes,
nyakas zöngék dúdolják, - hogy szeretlek -.
eléggé kopnak az ige receptek...

A csók vágymáza nem aranyozott
szájakra festett angyali bizsergés,
hanem szerelemi páros viszonyt
váró borzongás előtti, színjelzés.

A csók párnája szép finom ajak
piros testű pipacs szirom utánzat,
mit a nyelvek hegye fényesre nyalt
mit e képlet selymesre strukturáltat.

A csók íze nem túl édes zamat
csupán csak langyos eszencia párlat
mit a nyelv kanálként fogra kavart,

s lőn édesre sósra reszelt banánmag
utóízét sejtető  kívánat,
egyéni bája - varázsa,   felajzhat.

memóriák hegyéról messze látni
puha felhők pihennek mint libák
a kék tavon benne hal milliárdnyi
aláugrom s elkapok egyet - ki mást?

a nap nagy szavak tengerében süllyed
meredek partok közt hullám dobál
palack leveleket - sokat írtál
örökre várom - szerelmem te küldted

vihar is segít tán ma veti partra
sirályok remek halász madarak
ha láttok vajegyet ott ne hagyjátok

a távol nem számít csak a szív szava
hiszen a gondolat szabad marad
néhány sor és én a szívedbe látok