Mikijozsa blogja

Gyáva hangyaboly mint kínzó vijjogás
Hiába nyammog keserű költészeted
Fejed fölött a vékony lep,celofán
Fent a vak űrben elhalkul síró éneked.

Mily szépen kezdted, mikor még bátran
Rendreutasítottad az irigy angyalokat.
De most letörve tűröd, hogy megalázzanak?
Hát így tett volna Heraklesz is? mondd.
A végzet dörömből ajtóitokon, hol a büszke ember
Városaidban túl táplált nyulakat találok

Az öszinteség talán népbetegség?
- tanulj hízelegni, légy simulékony -, kitől félj
megírni, ha kell, hogy ki a fafej!?
Vagy ki a jó,de rosszra csábító pernahajder,
na, mert a trehányság, nem fizeti ki a számlát :)
Ugye. Felvetted előre harminc év járandóságát,
aztán eltapsoltad két nap alatt. Eszednél voltál?

Más kárán gazdagodik a szerény, közlemény,
vonják vissza a harmincévet, s elfogy életed.
Sajnálunk, bizony visszaüthet a hiszékenység ;
Ezért is mondom, ne higy, mert elhitettek,
mert mások is hisznek, de vajon jobb nekik?
Na erről senki nem dicsekszik, hát ennyire szeret,
engedi, hogy a csalit te is lenyeld, de kegyetlen
sőt durva, vak viszi világtalant az ostobaságba.

A pidzsinizálódás serpenyője csak egy elv:
"Ne tanulj semmit, bátran mindent belekeverj!"
Fejedben két-három angol szó, ha rémlik, mondd ki,
aztán hátha megjegyzi valaki, ó, dear bárki

Lassan megtelik a serpenyő és összesül az,
had utánozzon máris néhány sznob, mamlasz
Szabad bármit, a pidzsin nyelveknek nincs szabálya,
kezdődhet kiáramlása, majd gyors apálya.

Képzeljünk el egy akkora balinagy serpenyőt,
mintha egy Kárpátmedence lenne, kerek föld.
Dobjunk bele, játszunk a szavakkal, hisz azt szabad,
ne vegyünk komolyan, ne húzzunk válaszfalat.

És a serpenyő pezsegni kezd, aztán sistereg -
rázzák ide-oda forrón a transzmutterek.
S megszületik a borzalmasan szép új mesternyelv
mellyel mindenkit simán könnyen lehengerelsz

hol a számok uralkodnak
huncut nullák rosszalkodnak
Nincs félelem, minden egész
ezerben a nulla nagy ész

hol a számok uralkodnak
víg egyesek sorakoznak
görbe kettesek juhnyája
lesz a hármasok bundája

hol a számok uralkodnak
négyes fogatok iramodnak
ötös csillag asszony felett
hat-alomra rá se nevet

hol a számok uralkodnak
hét vezérek mind meghalnak
nyolcas van a kerekedben
kilenc kő az ékszerükben

hol a számok uralkodnak
tízen húszan szórakoznak
elszórják a milliókat
éhséget okozva milliárdnak

Fakó lett az arcunk, rejtegetni
eltakarni próbáljuk, de miért?
fehér még a lelkünk, bűntelen
születtünk, szép álmokért.
Minden nap elvérzünk másokért.

Fogy a magyar, fogy az erőnk, merszünk
mégis állni kell a sarat önként
Elfogytak mind Európa szájhősei,
s nem pártolt elvből senki mellénk ;
Ezer év óta tart a tűtkeresztség