Mikijozsa blogja

Neves előre, jön a szebb remény.
Sikerülni fog minden, hajts fejet, mert
simogatni készül szerencselény -,
hoz gerincet csiklabndozó hengert

Hagyatkozzunk rá, nevetésre késztet,
nem azért mert vicces, csakis azért,
mert érdeke, hogy vihogj mint bűvésznek
kijáró elismerés, semmiért.

Puffad a kedved ha elhiszed önként-
tömeges röhögés szent törekvés;
afféle verseny, röhögd hát magad szét.

Ne fájjon semmi, vonaglik a testrész
csiklandozzuk hát önmagunkat is,
így lesz boldogságunk teátrális

Nem ad enni e világ - szellememnek;
tapasztalom, rejtélybe bukoltan
mutatja be a tudását. Mutasd meg
azt, a bizonyos "Diplomát!" - hogyan?

Papírt kér tőlem; Olyant, mit ő adott?
amelyben igazolja éhségem,
elismervény, hogy agyamba harapott.
S én vigyorgok, erre nincs szükségem.

Merész voltam, oklevél nélkül élek;
hiányzik belőlem áltudomány.
Agyhártyám lobot vetett, szinte égett.

Elmondhatom, nincs titkom, kiskomám;
Amit tudok azt mondom s amit látok -,
s nem kell mindent elhinni, ezt állítom.

Mosolyod sárguló lombok alatt
az élet jelenléte, noha Ősz van;
Te csak maradj gondtalan mindennap!
Miket mondok, egy ilyen világban?

De mégis kimondom, ha felhős is
fent, az kérem, csak repülővel rajzolt
hamis függöny, de mögötte a friss
valóság; euforikus kék mennybolt.

No lám, új díszletet tákol nekünk
borongós háttereket -, háborúknak
kanócfüstös műbalhét, hogy vacogj

s cidriz gyanútlan, ha drágul kenyerünk -,
motyogd azt -, "háború van", s az Úrnak
béke imát mormolni bizakodj.

Barátim, magyarul beszélő, író
hölgyek urak, hű követőim és
makacs ellenségeim, mondhatom, jó
helyen voltam, hol írogattam én...

Mit irtam mit nem? más nem irta mégse
helyettem, s hogy jól tettem vagy miként
a jövő majd megállapítja nézve
e termésre -,pártatlan, most kiszállnék.

De a világ nem áll meg, ritkul és
fogy, ugyanis az emberre aligha
lesz ezután szükség s ki fog olvasni

ne tőlem kérdezzétek abból még
kevesebb emberke lesz, palacsinta
legyen a többi telik - hát ennyi :)

Elég a szép szó, bár mellőzhetőbb,
mint a bók, te hogy látod? Vizekre fodroz
a szél is vékony csipke terítőt,
zarándokolj nőddel a Balatonhoz.

Iszapold magad parthoz, mert belül
világol szépséged, kívül az álca;
fölösleges horgonyra nem kerül
hajó, mint titkolt igazságra bárca.

Szavak virágos kertjéből ha lopsz
liliomot, vagy orgonát; Ne azt nézd,
melyik szebb; jobb, ha előbb rászagolsz!

Az illat is számít, teszteld szálanként;
ne tűzz mellé zöldet, sem bódító
levélkét, hisz az, eleve, hóditó.