Mikijozsa blogja

Barátim, magyarul beszélő, író
hölgyek urak, hű követőim és
makacs ellenségeim, mondhatom, jó
helyen voltam, hol írogattam én...

Mit irtam mit nem? más nem irta mégse
helyettem, s hogy jól tettem vagy miként
a jövő majd megállapítja nézve
e termésre -,pártatlan, most kiszállnék.

De a világ nem áll meg, ritkul és
fogy, ugyanis az emberre aligha
lesz ezután szükség s ki fog olvasni

ne tőlem kérdezzétek abból még
kevesebb emberke lesz, palacsinta
legyen a többi telik - hát ennyi :)

Elég a szép szó, bár mellőzhetőbb,
mint a bók, te hogy látod? Vizekre fodroz
a szél is vékony csipke terítőt,
zarándokolj nőddel a Balatonhoz.

Iszapold magad parthoz, mert belül
világol szépséged, kívül az álca;
fölösleges horgonyra nem kerül
hajó, mint titkolt igazságra bárca.

Szavak virágos kertjéből ha lopsz
liliomot, vagy orgonát; Ne azt nézd,
melyik szebb; jobb, ha előbb rászagolsz!

Az illat is számít, teszteld szálanként;
ne tűzz mellé zöldet, sem bódító
levélkét, hisz az, eleve, hóditó.

Nem alhatok előre megfontoltan -,
csak úgy ledőlök, mint öregedő
kivágott fa, s a szerelem eső
behinti lelkem üdvös mélypontomban.

Igazak álmát se keresem -, ablak
odaátra ily korán ki ne nyílj!
ne nézzek abba, honnan vissza hív
szerelmem mosolya? itt kell maradjak!

Nem űz el vaksága világnak -; ékes
a lét míg velem vagy, addig egyéb
nem érdekel; vigyázlak eltökélten.

Időnként szunnyadnék, veled, egy édes
ölelkezésben; de ezt mégse kérd;
legyen perfekt szerelmi fejlődésem!

Ember lelkében zeng a sok dal,
titkos magányban ismétli folyton,
felcseréli fájdalmát, szóval
Grafika lesz szívügye, ponton -
gördülő betűgerezd - versszak
ha munkába kezd, süket a telefon.

Dadog, az élet, de hangja szép ;
Tolla dalból áll, csupa ének.
Szeresd mások lelki-csendjét,
bennünk a nóták soká élnek.
Ezért születtünk hát erősnek,
Ezért költőknek és vétkezőknek.

S ha nem leszünk minden kipusztul
félbeszakadnak a dalok, hej!
A világ némaságba fájdul...
Aludni fog mint bádogedényben a tej.
De amíg élünk, amíg van szívünk -
szülessen sok új dal, mibennünk...

Ölében  létednek mint gőz a füstben;

horizontig  gurigázva velünk.

Az idő csörtet ufók is figyelnek; 

alant a tenger hullámzik nekünk.

A part virtuális - nagy  tenyerében

a jó istennek  -,  altat halakat;

s amott a jövő képlet   lebenyében

búvárokként szerelmük  megmarad. 

Valótlan írhat egy költő, bizony -,

azokat is amik csak elképzeltek;

olyasmit amit nem is élt át sosem.

Beállítva a tükröket, viszony

van köztem s köztetek - fiktív személyek -,

akár, vagy  akár nem -, sőt  sehol sem.