Mikijozsa blogja
Életmódhúsvét után május elseje
eltűnt máris mi még ünnepélyes
május hozza még újfent elsejéit
szűkre mért örömöm csökevényes
egyoldalúság s mondok ide mégist
mégis ragaszkodom mint a gyermek
kinek a vasárnap kis vakáció
mert ő egy térhódító kisherceg
míg nekem a világ kitaláció
jöjj hát május elseje el ne késs!
hívd vissza az ifjúság zöld bölcsőjét
zöldfülű szeretnék lenni megint
kopasz dombokon szétfutó vízesés
ólban malacka alóla ganét
kihordó gazda kisfia - szószerint
éjfél a világ
/versenyen kívül/
kendőbe kötve a világ, csak éjfélaludni vagy fenn maradni akarsz?
hamar dönts mert az idő drága ,mérték
bontogasd álmaid aztán szevasz!
kendőbe kötve álmaim se értem
hol ilyen hol olyan trutymó meg enyv
ragad minden noha jobbat reméltem
nem fekete bokszost mi így beken
kezetmosni is kell - fő az egészség
látom a szappan se maradhat el
kendőbe kötve innen mégse viszem
ha menni kell itt hagyom hátha érték
üres-kézzel jöttem úgy megyek el
nem marad szegény miattam senkisem
fűből -széna
fűből széna - testemből földpora
meglepő, ha nézem, semmi nem múlik
mindnek van hanyatlása - fénykora?
vagy csak úgy érzem miközben elúszik
valóság képsora - helyébe lép
a szomorú vég kifordít a jóból
s terel még jobb felé, ez hülyeség;
mért kell efféle utazás, ne bomolj!
ám a széna legalább haszon is
de az ember teste micsoda? komposzt -
talán a hamva ér annyit egy fának
hogy magába építi még azt is
talán a férgek öröme az aggkor?
nem érdekel - maradok butának :)
széna-szalma
széna-szalma a fejeden, mintha
isten kaszálta volna, ejha szépség
borzas itt valaki de jól állna
ha enyém lenne vennék egy gereblyét
széna-szalma nagy bálába való
köss hát kontyot te kis kazal fejű lány
á, csak viccelek, te mi a manó?
egy kopasz varjú károg a fűzfán
megbecsülném sörényem, de nem is baj
legalább spóroltam s a fésűt
otthagytam a boltban nagy rutinnal
megyek kaszálni nyírom a gyepűt
s rád gondolok kisbogaram, unokám
kopott már a határ gazt vág a kaszám
sétacipőben
széles szakadék pici mélyedéssel
mért tátongsz nagy-fene krokodilként
mi várhat alant, tán kincs? de ne hidd el
hogy nagy ugrással szerezhetsz dicsfényt
ideje átlépni a rést s a csorba
konyhakéssel kivágni az égbolt
papír hártyáját lássuk ki a gazda
ki ül mögötte, ki játssza télapót
mért szórakozik velünk ily trehányan
egyszer úgyis kiderül sok tévtan
nem is volt ez tény, azt hiszem, de lám-csak
hova küld - nincs nyoma igazságnak
én nem tudom, hogy ez mekkora út volt
de elértem valameddig azért...
így éltem hát - sétacipőben gyalog
megroggyantan miközben kicserélt
bennem szeszélyes álmokat a sorsom
mentem szétnézve s hagytam sodorjon
aztán végül mind eggyé vált a távol
és a honvágy a párnák közt maradt
le kellett mondani a napvilágról
önbecsem titkos fülkébe ragadt
ja, szép volt, ment a séta e cipőben
s mily nagy szerencse - nem vagyok cipőtlen :)