Mikijozsa blogja

eltűnt máris mi még ünnepélyes
május hozza még újfent elsejéit
szűkre mért örömöm csökevényes
egyoldalúság s mondok ide mégist 

mégis ragaszkodom mint a gyermek
kinek a vasárnap kis vakáció
mert ő egy térhódító kisherceg
míg nekem a világ kitaláció 

jöjj hát május elseje el ne késs!
hívd vissza az ifjúság zöld bölcsőjét
zöldfülű szeretnék lenni megint

kopasz dombokon szétfutó vízesés
ólban malacka alóla ganét
kihordó gazda kisfia - szószerint

/versenyen kívül/

fűből széna - testemből földpora
meglepő, ha nézem, semmi nem múlik
mindnek van hanyatlása - fénykora?
vagy csak úgy érzem miközben elúszik

valóság képsora - helyébe lép
a szomorú vég kifordít a jóból
s terel még jobb felé, ez hülyeség;
mért kell efféle utazás, ne bomolj!

ám a széna legalább haszon is
de az ember teste micsoda? komposzt -
talán a hamva ér annyit egy fának

hogy magába építi még azt is
talán a férgek öröme az aggkor?
nem érdekel - maradok butának :)

széna-szalma a fejeden, mintha
isten kaszálta volna, ejha szépség
borzas itt valaki de jól állna
ha enyém lenne vennék egy gereblyét

széna-szalma nagy bálába való
köss hát kontyot te kis kazal fejű lány
á, csak viccelek, te mi a manó?
egy kopasz varjú károg a fűzfán

megbecsülném sörényem, de nem is baj
legalább spóroltam s a fésűt
otthagytam a boltban nagy rutinnal

megyek kaszálni nyírom a gyepűt
s rád gondolok kisbogaram, unokám
kopott már a határ gazt vág a kaszám

széles szakadék pici mélyedéssel
mért tátongsz nagy-fene krokodilként
mi várhat alant, tán kincs? de ne hidd el
hogy nagy ugrással szerezhetsz dicsfényt
ideje átlépni a rést s a csorba
konyhakéssel kivágni az égbolt
papír hártyáját lássuk ki a gazda
ki ül mögötte, ki játssza télapót
mért szórakozik velünk ily trehányan
egyszer úgyis kiderül sok tévtan
nem is volt ez tény, azt hiszem, de lám-csak
hova küld - nincs nyoma igazságnak



én nem tudom, hogy ez mekkora út volt
de elértem valameddig azért...
így éltem hát - sétacipőben gyalog
megroggyantan miközben kicserélt
bennem szeszélyes álmokat a sorsom
mentem szétnézve s hagytam sodorjon
aztán végül mind eggyé vált a távol
és a honvágy a párnák közt maradt
le kellett mondani a napvilágról
önbecsem titkos fülkébe ragadt
ja, szép volt, ment a séta e cipőben
s mily nagy szerencse - nem vagyok cipőtlen :)