Mikijozsa blogja

Gyász
Mikijozsa•  2018. január 14. 11:02

a Don kanyarulata

véres napok hangulatát a szél
körbehordozza itt
olyan mint a sajgó hegyes acél
szívekbe szúr megint
és még hányszor kell halni? kérdezem
de nem felel nekem
és egy pillanatra az értelem
megtorpan vészesen
Ütni kell vágni a békételent
ki fegyvert hord ma is
de mint látjuk dölyfösök döntenek
sorsunkról s megölnek

mi volt olyannyira lényeges érv
hogy azért halni kell
hát nem volt elég hogy a védtelent
a gyengét megölik?
Az ember nemcsak erre született
hogy harcban essen el
mi az indíték melybe belefért
ennyi emberélet
Sok a kérdés a válasz zavaros
hideg orosz vidék
létünk ma is épp olyan tyúkszaros
hullnak a hópihék
és emlékezünk és az fáj nagyon
hogy nincs vége még...


Mikijozsa•  2017. november 1. 09:32

halottak napjára fehér virágot

Halottak napjára fehér virág;
elhagytak sokan tudom - akaratlan,
emlékszem rájuk mind értük kiált
a szó, melyet ma kimondok e gyászban.

Halottak napja van, deres fejjel
borzolja lelkünk a szél, de csitítgat -,
"így szép az élet - hogyha menni kell,
fehéren tisztán örömmel" -, így biztat:

Ne félj várnak ott fent a tieid -
szép-arcú anyukák, testvérek - lányok,
igazszívű barátok - véreink;

És a föld rejtélyesen illatozik
sok gyertya, ég kopott fejfák, álmok -
jaj, veletek tűntek el reményeink !

Mikijozsa•  2017. október 31. 16:42

mélyen alvó ember

ha mélyen alvó ember leszek úgy
két méter mélyen mondjuk a föld alatt
testemből kiszállva vár alagút
többé sosem térek vissza ott marad

sár agyag ami földdé ott a test
beutazom talán a nagy világűrt
kitudja miként-hogyan újrakezd
valami bennem ami egykor megszűnt

mélyen alvó emberként élem át
ezt a vidám elmúlást, mily nagy élmény
máshova fel unlak földi rabság

még egy hangyának is jobb e világ
még egy madárnak is jobb e körülmény
- kit lepuffant olykor örült vadász

Mikijozsa•  2013. október 26. 07:43

Halál fészke

Halálfészke, ligetpárnás lanka,
sárba préselt emberszagú edények
virággal kereszttel jelzet tára.
Fák alá utolsó nyughelynyi fészek
És az embermag ki nem kell mindaddig,
míg az ember fia nem jelenik meg.

Elhunytnak letétbe helyezése
ó, temető, hova ember látogat:
kinek bús emléket fel-felidézze,
szívében annyi fájdalom sajoghat,
elhunytnak járó tisztelet övezze.

Itt ér véget sok életút, itt a
halál fészke, itt e kegyetlen szigor
helyén tűnik el az élő arca ;
Félelmet áraszt, mely sötétbe tipor
És megjön Jézus, s felkölti halottját,
hogy letörölje arcáról fájdalmát.

Mikijozsa•  2013. október 6. 17:19

Képzelt ballada a forradalomról




tizenkét székely - kiknél sosem volt fegyver
sietett Bécsbe, küzdeni a némettel.
Kardot kell venni, jót, keresik forgatják
a vívást tanulják, ezt kéri az ország.
Kard által vész el aki kardot ragad, hej!
Csatában már a tizenkét harcos székely.

Jön az ellenség, jön taktikázik, bújik ;
hátán az utált mundér lyukaktól foszlik.
tizenkét székely fut, méghozzá legelöl
Ahun van van ni, Bécs, menjünk bé , s ott eldől
kié az ország, kié kárpátok öle!
De ím, eléjük áll a háttér embere:

Mit akartok? Nem elég, hogy lázadhattok,
rablánc helyett önként - vitézül halhattok?
Kard által vész el aki kardot ragad, hej!
Most meghalni kell jó, magyar becsülettel.
nem mehettek Bécsbe, a császár távozik,
mind zsivány, aki ellene ágaskodik.

Hogyne - néznek össze tizenketten, hogyne
halni kell, s azokat nem sértheti penge
akik elvették, el országunkat gazul
latrok minden bűne mindig megigazul?
Kard által vész el aki kardot ragad, hej
el is dobta tizenkét kardját a székely




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom