Mikijozsa blogja

Életmód
Mikijozsa•  2017. augusztus 13. 20:54

sétacipőben

széles szakadék pici mélyedéssel
mért tátongsz nagy-fene krokodilként
mi várhat alant, tán kincs? de ne hidd el
hogy nagy ugrással szerezhetsz dicsfényt
ideje átlépni a rést s a csorba
konyhakéssel kivágni az égbolt
papír hártyáját lássuk ki a gazda
ki ül mögötte, ki játssza télapót
mért szórakozik velünk ily trehányan
egyszer úgyis kiderül sok tévtan
nem is volt ez tény, azt hiszem, de lám-csak
hova küld - nincs nyoma igazságnak



én nem tudom, hogy ez mekkora út volt
de elértem valameddig azért...
így éltem hát - sétacipőben gyalog
megroggyantan miközben kicserélt
bennem szeszélyes álmokat a sorsom
mentem szétnézve s hagytam sodorjon
aztán végül mind eggyé vált a távol
és a honvágy a párnák közt maradt
le kellett mondani a napvilágról
önbecsem titkos fülkébe ragadt
ja, szép volt, ment a séta e cipőben
s mily nagy szerencse - nem vagyok cipőtlen :)

Mikijozsa•  2017. május 23. 06:22

mosolyok várnak

lemerült napok fürdetése
hideg habokban lehűtött sárga fény
elkékült halak nevetése
melegségét szép szíveknek vártam én
és nincs a múltnak feledése
kallódik örömöm, mint a bicskanyél
növekszik szépek feszengése
s a virág hiányolja a nap hevét

Mikijozsa•  2017. április 30. 23:26

széles mosollyal

széles mosollyal fájnak az évek
képes lapokkal csillapítom a véget
ez még Prága, de már elkopott rég
s a mesterutcában is borús az ég

ez meg Bukarest emitt egy betonfal
mögötte cigány-falu putrikkal
itt kértek fel rajzokat készíteni
s megakarta venni egy brailai

amaz Marosvásárhely főtere
árvíz idején fényképeztek ott le
hol a virágóra Metró-dalokat zeng
körötte fiatalok beszélgetnek

lejjebb itt Temesvár egy szerb integet
s a vonatok Hunyad felé pöfögnek
hamar odaérnek Petrozsénybe
és rám ismer egy köpcös bányaréme

Onnan lemegyek Olténiába
nemzeti eledelük póréhagyma
lépek is tovább a Vaskapuhoz
hej, ott mennyi sör megivódott.

Onnan hoz a vonat székelyföldre
s már a Hargitáról nézek lefele.
barnamedve haverkodna velem
de a székely rákiált rendesen

Végül hazaérek szülőfalumba
ama szép Murokországba, ejha!
De szép vidék ez a Nyárádmente
mégis mégis elszakadtam tőle

Utoljára leszaladok a tengerre
Eforián a szállodából kinézve
Bámulom a sötét vad hullámokat 

 s látogatom a halmúzeumokat

Mikijozsa•  2017. április 29. 12:32

egy lépcsőfokkal

Pityókát keresve, forró hamuba
kotorásztam, már szállong az üszög;
inkább megírnám főleg haikuba,
de csak emlékeimbe merülök.

Közben beindul a nagy centrifuga -
szél tépdes, nem lesz a ruhám rücsök.
Zsebeimnek sincs már zege-zuga
habár lakhatna benne egy prücsök.

Hová is lett emebből a nagy fizu?
azt is huncut szél szórta szanaszét.
bánja is ő, hogy valaki koplal;

legkevesebb rákérdezne, "mondd mizu?"
s almával töltené a kanapét,
s emelné kedvem egy lépcsőfokkal

Mikijozsa•  2017. március 26. 09:56

Hangok és nevetések

hangok és nevetések, édes szép szavak
bársony alkonyok intim percei, csönd;
apró csókok elixíre úgy vonzanak
tovább élni soká lakni e börtönt
viszont csak veled ó, kitartó kedvesem
sületlen fafej törvényt buta ösztönt
csakis így lehet - naivsággal rendesen
kibírni, miattad mindent elviselni

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom