Mikijozsa blogja

Mosolyod sárguló lombok alatt
az élet jelenléte, noha Ősz van;
Te csak maradj gondtalan mindennap!
Miket mondok, egy ilyen világban?

De mégis kimondom, ha felhős is
fent, az kérem, csak repülővel rajzolt
hamis függöny, de mögötte a friss
valóság; euforikus kék mennybolt.

No lám, új díszletet tákol nekünk
borongós háttereket -, háborúknak
kanócfüstös műbalhét, hogy vacogj

s cidriz gyanútlan, ha drágul kenyerünk -,
motyogd azt -, "háború van", s az Úrnak
béke imát mormolni bizakodj.

Barátim, magyarul beszélő, író
hölgyek urak, hű követőim és
makacs ellenségeim, mondhatom, jó
helyen voltam, hol írogattam én...

Mit irtam mit nem? más nem irta mégse
helyettem, s hogy jól tettem vagy miként
a jövő majd megállapítja nézve
e termésre -,pártatlan, most kiszállnék.

De a világ nem áll meg, ritkul és
fogy, ugyanis az emberre aligha
lesz ezután szükség s ki fog olvasni

ne tőlem kérdezzétek abból még
kevesebb emberke lesz, palacsinta
legyen a többi telik - hát ennyi :)

Elég a szép szó, bár mellőzhetőbb,
mint a bók, te hogy látod? Vizekre fodroz
a szél is vékony csipke terítőt,
zarándokolj nőddel a Balatonhoz.

Iszapold magad parthoz, mert belül
világol szépséged, kívül az álca;
fölösleges horgonyra nem kerül
hajó, mint titkolt igazságra bárca.

Szavak virágos kertjéből ha lopsz
liliomot, vagy orgonát; Ne azt nézd,
melyik szebb; jobb, ha előbb rászagolsz!

Az illat is számít, teszteld szálanként;
ne tűzz mellé zöldet, sem bódító
levélkét, hisz az, eleve, hóditó.

Nem alhatok előre megfontoltan -,
csak úgy ledőlök, mint öregedő
kivágott fa, s a szerelem eső
behinti lelkem üdvös mélypontomban.

Igazak álmát se keresem -, ablak
odaátra ily korán ki ne nyílj!
ne nézzek abba, honnan vissza hív
szerelmem mosolya? itt kell maradjak!

Nem űz el vaksága világnak -; ékes
a lét míg velem vagy, addig egyéb
nem érdekel; vigyázlak eltökélten.

Időnként szunnyadnék, veled, egy édes
ölelkezésben; de ezt mégse kérd;
legyen perfekt szerelmi fejlődésem!

Ember lelkében zeng a sok dal,
titkos magányban ismétli folyton,
felcseréli fájdalmát, szóval
Grafika lesz szívügye, ponton -
gördülő betűgerezd - versszak
ha munkába kezd, süket a telefon.

Dadog, az élet, de hangja szép ;
Tolla dalból áll, csupa ének.
Szeresd mások lelki-csendjét,
bennünk a nóták soká élnek.
Ezért születtünk hát erősnek,
Ezért költőknek és vétkezőknek.

S ha nem leszünk minden kipusztul
félbeszakadnak a dalok, hej!
A világ némaságba fájdul...
Aludni fog mint bádogedényben a tej.
De amíg élünk, amíg van szívünk -
szülessen sok új dal, mibennünk...