Mikijozsa blogja

Nézem a távolt, bokrok alatt árnyék szalad egyre,
érdekes szürke a szél; fúj ide. fúj oda is:
Nap veti fényét s mozgat odébb rémárnyakat estig.
langyos a friss levegő - mostanig állt valahol.
Éjjel a Hold jön fel s belenéz olykor a sötétbe,
Szép szerelem gyere már szépem, Ilonka - siess!
Reggel az ablakunkon kopog egy hajnali csóka
enged azonnal a függönyt le hogy távozzon...

Száll a madár - csattog buta  csőrével - Kiabál. 
fára repül kutat és fosztogat egy fiókát
nincs kegyelem  nagyon- nagy  az ő éhsége riasztó -
mennyire egy zabagép, gondolom ez rutin elv

Volt idő, mikor te még nem éltél,
Apád, s anyád rólad álmodott,
Egy nap. örömükre megszülettél;
gondos nevelést kaptál tudod.
Isten ajándéka e családnak
Testvéreidnek és nagy apádnak

Azóta sok idő, lassan eltelt
akár sötétedik, s akár nem.
Féltő szemek kísérik a lépted
Ezért raktak fészket közösen
Hogy öt gyerek ne védtelen nőjön
nagyra, mindig veletek törődjön.

Szépen felserdültél s egy újabb év
elébe nézhetsz, virág s a fák
hozzák már a tavaszi ébredést
Neked találnak ki hetedhét
mesés színeket, boldog örömöket
Köszöntűnk hiszen száminkra is ünnep.

Nevet a - jóisten ad, de   titkon.
- nyájának lelkeit  őrzi fent.
A zöld éjben, hideg holdvilágon
csodáit, készíti s áll a rend.
Gyöngyvirág-függőt és reménységet
szabad vizekbe, halakat s mindent!

Zúg az örök óceán, a vihar.
Betegségek is jöhetnek itt,
de Jézus számunkra békét akar;
Víg ösvényes a jövődre tekint;
Fohászkodunk Megváltónkhoz érted,
elnyerhesd egy életre üdvösséged.

Egyszer volt, hol nem volt, még nagyapám idejében
volt egyszer egy szürke szemű szobahuszár.
Na, ez egy gyufaszállal képes lett volna
egy ólomkatonát a kanapén ülve eltalálni.
Hej, ha ennek lovat adott volna valaki,
szegény ló kiszaladt volna a világból bánatában.

Járt ő azért nagy peckesen le, s föl a tiszta szobában.
Egyszer zajt hallott az udvaron. Mindjárt fedezékbe húzódott
és szemét behunyva kikiáltott:
- Ki van odakint?
Egy erős, ellenmondást nem tűrő hang vissza is felelt neki:
- Én volnék az cseh vitéz, add meg magad!
- Megadom magam, ha szabad elvonulást kapok. - válaszolt a szobahuszár.
- Jól van, várjál bedobok egy madzagot, kösd be a szemed,
kötözd le magad, s akkor előjöhetsz, hajad szála sem fog meggörbülni!
Úgy is tett a peckes szobahuszár, békésen lekötözte magát,
szemét is kellőképpen eltakarta, aztán kivonult.
Akkor a szomszéd odaült a főhelyre és elkiáltotta magát:
- Gyere asszony, adj már ennem! Az mindjárt bejött,
elnevette magát és hálát adott az égnek, hogy az urát
sikerült elkergetni valahogyan. Nekiültek vacsorázni,
mialatt a szobahuszár ment, ment s közben elszámolt
vagy négyezerig.
- Na, itt már nem üldöznek, életem meghagyták, de muszáj
valamit tennem, hogy kioldozzon valaki.
- gondolta nagy bölcsen és elbődült:
- Segítség, megtámadtak!
Na mindjárt előjött egy vicceskedvű góbé.
- Mi van, hé, téged ki támadott meg? - kérdezte nevetve.
- Engem? Jaj, engem bizony a csehek is meg a románok is.
Mindkét oldalról egyszerre, így aztán
képtelen voltam védekezni.
- Ej, ha de nagy vitéz vagy! Két oldalról védted magad,
ejha! - rikkantott a góbé. - Jaj, hiszen téged
elő kellene léptetni, hallod, állj csak itt meg.
Nem kellett kétszer mondja, a szobahuszár mindjárt
vigyázzba vágta magát.
- Ez igen! Ez ám a katona, hátra arc előre in...dulj!
Meg is fordult előírás szerint és top, top,
top egyenesen belemasírozott a halastóba.
- Várjál, hé, ne csináld, te ! Mi van veled,

 mész neki a halastónak? - hüledezett a székely. Nem látod a vizet?
- De látom, csakhogy a parancs, az kérem parancs.
- vágta rá katonásan a szobahuszár.
- Ja, persze, látszik, hogy nem félsz semmitől.
Na éppen ilyen katona kellene nekem, de hát várjunk csak,
te huszár vagy, és nem közlegény. Ló kellene.
- Az hát! - röhögtette, s már kecmergett ki a vízből nyöszörögve:
- Lovat, vagy vér fog itt folyni!
- Csillapodj no, nem olyan könnyű ilyen békeidőben na,
figyelj csak. Amott látok egy hintalovat.
Felkészülni! Lóóó-ra!
A szobahuszár minden erejét összeszedte,
s felcsapja magát a hintalóra, s hopp, a hintaló
bukfencezett vele egyet.
- Mi ez a szabálytalan művelet, szobahuszár komám?
- förmedt rá a góbé. Hát így tanultad ezt a kadétiskolában?
- Nem éppen így, de jelentem, alacsony ez a katonaló.
- Alacsony? Mi van, tán egy békát nyergeltem
volna fel számodra? Szobahuszár vigyázz!
Lovat baloldalról megközelítve... Lóóóó-ra!
Ekkor már a szobahuszárnak sikerült felkecmeregni a nyeregbe.

- Pihenj, adta ki a parancsot a góbé és
elment szalonnát sütni. Érezte a szobahuszár a jó szalonnaillatot, 

de nem merte elhagyni álláshelyét,
éberen ült a nyeregben és várt kitartóan.
Amikor kész volt a góbé, megterített a térdére
és elkezdett szalonnázni, a szobahuszár meg
makacsul hallgatott. Nemsokára becsukódott a bicska,
ekkor megszólalt a szobahuszár:
- A szalonnabőrt ne dobja el vitéz uram,
elkérem, ha nem tiltja a szabályzat.
- Természetesen nem tiltja, átadom személyesen.
- mondta és ünnepélyesen átnyújtotta.
Hát így esett meg, hogy a szobahuszár is kaphatott ebédet,
de kellett is neki az a kis utánpótlás,
hisz nemsokára támadásba lendült az ellenség.
Egy csoport kamasz közeledett a hintaló felé,
mire a Góbé elkiáltotta magát:
- Kard, ki a hüvelyből!
Lett is nagy suhogás. A szobahuszár előkapta fűzfakardját


 és élesen vágta vele a levegőt.
Ijesztő látvány volt egy ilyen szobahuszár, nem füllentek,
de még a csehek is elmenekültek volna előle a csatatérről,
ám de a románokkal már nem vagyok ennyire tisztában,
mert azokról jó tudni, hogy mindenre fordítva reagálnak,
ha golyózáporba kerülnek, ahelyett, hogy esőernyőt
kapnának elő, elkezdenek golyóálló mellényekben
feszíteni. Ha azt látják, hogy a mi oldalunkról
szuronyroham van elindulóban, eldobják a bajonettot
és az ágyúk mögé menekülnek. Nem csoda, ha százával
dőltek el a bolgárok 1913-ban, amikor egy ilyen
rohamot indítottak a dobrudzsai dombokon.
Tessék, míg én a románok haditetteit ecsetelgetem,
azalatt a csehek ismét felszívódtak valamerre.
A szobahuszár máris visszaszerezte hintalovát,
s mivelhogy reggelig hadiállapot lett érvénybe léptetve,


 elkezdett rajta alukálni.
Akkor a góbé is megelégelte a buta katonásdi játékot,
elment békét kötni a világgal.

Reggel szép hajnalcsillag ébresztette a hőst.
Arra jött egy békebeli anyóka, kért is tőle
egy zsebkendőt. Kifújta az orrát, olyan erővel,
mintha Gábriel arkangyal fújná a trombitáját.
Az anyóka megállt és összecsapta a kezét.
- De jó katona maga hallja, úgy tudja fújni,
mintha lehel vitéz volna. - mondta és el akart menni.
- Várjon öreganyám, adjam vissza a zsebkendőjét,
várjon.
- Tartsa csak meg huszár uram, magának adtam,
s azzal elment. Útközben még annyit mondott:
- Szerencse, hogy öreganyjának szólított,
mert ha nem, úgy fellöktem volna, hogy a tóban
tisztálkodna egész nap , meghiszem azt!
Aztán kacagott egy akkorát, hogy a templom tornya
is szikrázott belé.
Tán azóta is kacag a ha meg nem halt.

Sok sánta Mikulás kék trikós
éjjel ha gúnyát vált tűzpiros
ki cuccát szákolja
csomagol krákogva
zoknija csizmája húszkilós

Nincsen hó se szánkó mi legyen?
biciklit nyergelj fel íziben
Feltörnek panaszok:
"Ezek a kacatok!"
Így segíts gazdagon szegényen...

Önjelölt bőkezű még se bús,
mint egy vén bagoly, kéménybe huss
a töke kőnehéz
fenekén repedés
fogyogasson belőle a plusz

Kitudja hányan lekoppintják
vén majmok agyuk bekattintják
vattaszakállal, hej
játék ez vagy közhely
szívünket jobbra javítgatják :)