Mikijozsa blogja
Humorhazaosont
hazaosont szerelmek - házi láz
egybegyűlt a magányellenes egylet
kedves párom most kedvedre cicázz
szájszegletén pirosíts édes epret
kígyó-vedlette ruhákban henyél
elnöki székét koptatja riadtság
beállt ez a tré társasági tél
és az egereket hősnők itatják
műsort adok elő magamnak - én
tükörnek daloló sikeres művész
vastapsot kapok eme kabarén
járna ezért nekem az a betűpénz
hisz állandóan kopogom őket
kilukad a világháló oszt bőghetsz
hintalovas amelyben ő már szobabiciklis
gyalogosan bár bicegve lépj odébb -
nincs előtted tömeg vélt akadály;
valakit meglátni mért is szaladnék
hogy vadul törjek át nyüzsgés csapatán?
sehol nincs - váratlan eltűnt, hamvaskék
szemét mikor látnám újra? oszolj már
rendetlen és értelmetlen sokaság!
ötvenévig-hatvanévig
ringatta lelkem egy tévhit
ki nem mondom hogy mi volt az
hát így vagyok - hintalovas
elmosta a zápor a paták nyomát
csatát sem vív a derék - odalett
szétfutott a nép száz határon át
(nem csoda, hogy gazos kint a konyhakert)
s ki fordítsa meg a homokórát?
míg alattam nyikorog ez a padló
felettem a csend vihart forral már
és a mezőn se futkoson vadló
megszakad egy rendületlen galopp
verset ír a mindenről lemaradt gyalog
Nyeregben kell maradnom hát
vágtázva enni szalonnát
kard kivonva - megütközni
sebesen ügető szobabiciklin
Hagymát eszem szőlővel
Hagymát eszem szőlővel, nem csíp talán,
finomabb falatra születik egy erős;
költőnek, avat be, csíp a hagymám :),
furcsán összeötvöz aromát,
így vagyok én vegetáns, kipróbált.
Így kell a verset is tele hinteni,
nyelvszabályt kikerülni facsarós
bukéval,ripsz-ropsz, összerázom
bizarr sorok sokszorosan cseng
éleken áthat a viccficam, jáj :)
Dilettáns dömping....
A berekben ott belül
hol rímekre izgul
a sok kontár és leszül
néhány gyatra rigmust.
Dúl fúl a sok sarlatán
honnan kapna titlust?
Korhol minden csigavért
dekkol sorba ciklust
Ki lenne egy nagy celeb,
híres alkotó srác?
Mint régen a nagy fejek -,
nyerné Kossuth díját.
Hol ki biztos lángeszű,
neki hozva tintát,
kapná meg már, hisz menő
tekintélye súlyát.
Tolong a sok gagyi bárd
civódik sarában:
"Úristen, mindenki rossz -
mellőz a szakmában"
de nem kell izgulni, mert -
nem oly nagy a számtan
egykettőre néha nap
süt a nap is lájtban.
És ott köztük egy hiú
önteltek sötétje -,
könyökével böködve
igyekszik középre
hogy legyen ő híres,ám
nincs hozzá szemérme;
Méltó lenne oda más
- lökné ürge félre.
Azt hívén, hogy a nagy név
neki jár, ha harcol
Nem számít, hogy nincs tudás
költő lesz ma dacból;
Hangos mint egy igazi
tehetség a Marsról
ám senki nem díjazta...
elkallódik, s rejszol.
Szórabló pidzsin rókák
Sok bajuszos róka, meg egy róka mama
felcsaptak pidzsinnek, szavakat raboltak sorba.
Az egyik ellopta a szép leány szavunk , s nevetve
odalökte károsult szívünkhöz, "csaj legyen a "bige"!
A másik a - fiú kifejezést orozta el,
legyen "srác" belőle, vihogott gonosz tüdejével.
Sajnos észre sem vettük, - nem voltunk éberek,
hátunk mögött folyt a szórablás, változtak a könyvek
Slattyogtak a tusnyákosan szétkent traccspartik, s
az emberek csak pillogtak, ebből most mi keletkezik?
Anya már nem értette kedves fia egyetlen szavát se
miket gagyog neki? csak bámult szegényke...
De az apuka sem volt vidám, mert ő nem "fater"
pofozza tán a saját kölykét ezért fel?
Ez sem volt elég még, fülükbe-orrukba, jaj ne!
slifentyűket aggattak, az anyját, nem kóser a nyeszlettke.
Na mindegy, ha már ennyire nyiki-nyiki az élet:
a rókákat levadászni még mindig nem hülyeség, hátha megvénültek....