Mikijozsa blogja
HumorNégylevelű rímek
Potyogj zöldes rím, serkenj, mint vörös
here, szerencsét hozz az olvasónak!
Tojásdad légy, lándzsa alakú szőrös
rovar, bíborpiros virágzattal.
Betű-kongatost szortyogj, mint lufi
felfúvódva ólmozott levegővel -;
ne legyen súlya, puha habgumi
puffanással mint a hó leesőben.
S mi van ha rímtelen -? eszmeileg
növekedőben. Éppen most szeretne
télvíz rímje lenni, rí mekegve.
S mi van, ha kiöregedett - liheg
a vers végén. Silány levele hármas,
úgy repül, mint egy kopasztott szárnyas. :)
Mocsokban hentergő tündér
Mocsokban hentergő tündér e kor.
A kosz sem fog rajta, hamvas a teste -
szemérmetlen tetkós, pőre frivol;
kacéran magához ölel nevetve.
Nem ellenkezem, s ha sárba ejtett,
mint egy malac, dagonyázok, s Ő hagyja,
hiszen mámorra misebort vedelt
a világ, cinegék társadalma.
Ahol hat hízó nagy ólban lakik,
a hetedik sem én vagyok, úgy köpőm,
a szót, megrágva és meg is szűröm.
Közösből félkézzel török nápolyit
s bírom a háromnapos esős időt
örülve hogy nem hordok új cipőt:)
hazaosont
hazaosont szerelmek - házi láz
egybegyűlt a magányellenes egylet
kedves párom most kedvedre cicázz
szájszegletén pirosíts édes epret
kígyó-vedlette ruhákban henyél
elnöki székét koptatja riadtság
beállt ez a tré társasági tél
és az egereket hősnők itatják
műsort adok elő magamnak - én
tükörnek daloló sikeres művész
vastapsot kapok eme kabarén
járna ezért nekem az a betűpénz
hisz állandóan kopogom őket
kilukad a világháló oszt bőghetsz
hintalovas amelyben ő már szobabiciklis
gyalogosan bár bicegve lépj odébb -
nincs előtted tömeg vélt akadály;
valakit meglátni mért is szaladnék
hogy vadul törjek át nyüzsgés csapatán?
sehol nincs - váratlan eltűnt, hamvaskék
szemét mikor látnám újra? oszolj már
rendetlen és értelmetlen sokaság!
ötvenévig-hatvanévig
ringatta lelkem egy tévhit
ki nem mondom hogy mi volt az
hát így vagyok - hintalovas
elmosta a zápor a paták nyomát
csatát sem vív a derék - odalett
szétfutott a nép száz határon át
(nem csoda, hogy gazos kint a konyhakert)
s ki fordítsa meg a homokórát?
míg alattam nyikorog ez a padló
felettem a csend vihart forral már
és a mezőn se futkoson vadló
megszakad egy rendületlen galopp
verset ír a mindenről lemaradt gyalog
Nyeregben kell maradnom hát
vágtázva enni szalonnát
kard kivonva - megütközni
sebesen ügető szobabiciklin
Hagymát eszem szőlővel
Hagymát eszem szőlővel, nem csíp talán,
finomabb falatra születik egy erős;
költőnek, avat be, csíp a hagymám :),
furcsán összeötvöz aromát,
így vagyok én vegetáns, kipróbált.
Így kell a verset is tele hinteni,
nyelvszabályt kikerülni facsarós
bukéval,ripsz-ropsz, összerázom
bizarr sorok sokszorosan cseng
éleken áthat a viccficam, jáj :)