Mikijozsa blogja

Ne engedd megcsókolni arcod, csak a szád
igéz engem! Ne enged simogatni hátad,
emlőd érintése többet ér, de mégis át
karollak; lélegzeted hallgatni, csodálat.

Szerelmesek karikatúrája leszek,
ha a lét diktálta ihletem kuszálom
össze egy csendes csókkal, nem érvényesek
virággal átadott bókok egy kiságyon.

Szájba kell venni egy virágot, s hamiskás
mosollyal csiklandozni arcod. Így indulj
viharos folytatással, amelyben nyilván
eltipródik a rózsaszál - s a száj elcsitul.

Ne engedj magányomban rólad beképzelt
rajzot eszkábálni, tépd szét a távolság
papírdarabkáját. Fehér nyakad késztet,
hogy a jégóceánt ne bandukoljam át.

Amikor már hull sok hajszál marékra,
kár fésűvel kezelni utólag;
mit tehetsz, ha rálelsz egy szakadékra?
sikoltásod ne legyen utóhang.

Mord kapcatekerő kihangosítja
telefonját, közben fő az ebéd;
Az utcán menetelnek, s nem konyítja,
hol keresnek békét? vakarja fejét.

Ekkor felnéznek az égre, "na Isten
mit tegyünk?" Semmit! jön a felelet,
Ember kövesd meg ellenfeledet.

Jó, jó, de ő nagyon rossz, észrevettem,
sokkal nagyobb békét akar, mint mi,
rivalizál s kezet akar nyújtani...

Sütkérező bodzabakter hátranéz -
ez itt egy vízimalom; nem őröl
már lisztet, romantikát kínálgat, szép
díszletet -, csókolózást a körön
belül - az élet ódon darálója
szerelmem nevét halkan visszhangozza

Én is vele ejtem ki gyakorta
ott állva, hol forog a napkerék;
vizek erejével bolond ifjúságra
hajazó tavasz, ne higgy el más mesét!
Annyira nehéz megköszönni, túlélt
zuhanásokat, elmúlást hamuként.

Bejön nekem a műanyag, lehet ez vélt
optikai hibából ered. Mosolygok reá
bizarr körülmények között. Mondd, miért
tartsam szem előtt, mi tesz boldoggá?

Ismerek pár utat otthonról a bárba,
olykor mégis fordítva, onnan hogyan
térnék haza? semmi gond, a szívnek baja
kiköpött szó, cseng, mint dal a cirkuszban.

Nem rendelek rímeket, ha nem férek bőrömben
Megtiszteltetés meggyújtani, egy gyertyát -
Legyen világítótorony koponyám tetején :)
napraforgónak látnátok így engem éjszaka.

Nincs okos kiskocsim, se benzintartályom
Szükségtelen hasznossá tenni négy kereket.
Olyan akartam lenni aki útközben tanul lábon
maradni műanyag cipővel minden akadályon át.

Kosza szél szalad, s felbukkan a Hold;
sodorja  a felhőket, mint vetett
ágyát a nyugatlan alvó bolond -.
szíve szürke dalokat énekelget.
Mintha friss  éneke ragadna égre
fürgén olvas belőle a szél -, dünnyögve


A kegyes idő még halogatja 
de azért főzöget feketelevest
csókkal bódít s lassan megitatja
vélem is szeretettel elveszejt-
Érzékicsalódásra, csillagokat
ír fel a főorvos, kék sebtapaszt.


Kosza hahota kíséri a  jót,
elégedetlen hangulatot, mégse,
sehogy se okozhat, csak nevetni valót:)
Jöjj nevess az ördög arcába, térdre
parancsold, nem tehet semmit, vége!
az ember úr lett örökre felette