Mikijozsa blogja

Van egy küszöb mit átlép mindenki,
de aki belebotlik, tán elszörnyed -,
vagy beesik, vagy úgy megdöbbenti
az eset, önkéntelen felüvölthet:

"Én balga, egy bejáró is akadály?"
Egyébként megfontolt ö, de nem jártas
eléggé, nem tudja mi a szabály!
Hiányzik az alázat, nem túl nyájas?

Berontani nem lehet noha sürget
a közlés szenvedélye, tök simán
leblokkol;    fogalmazás-gátló, nyilván.

Némi alakoskodás, némi közhely,
Először is a szokás hatalma,
másodszor elvárt tisztelet parancsa.

Lépegetek a réten, fű helyett
sok óriás gyufaszál talpat döfköd,
és pörén bujkál Nap elől. Perzselt
kopaszság, a szélben, szárít fatönköt.

Amott legel egy nylonzacskó - ham, hamm!
Bekap egy éhes szöcskét, majd egyet még.
Ha megtelik, viszem vacsorára
keresztelő Jánosnak, most negyed négy!

Gyufát se kérne, nyersen fogyasztaná,
s buzdítana, kóstoljam meg; lúdbőrös
ettől hátam, s a szám se tejfölös. :)

Sebesen száll  szomjas madár, adná
isten szállna vállamra. Tenyeremből
inna könnyeket, vagy esőt egekből.

Kivétel vagy, mert őrülten szeretlek ,
ez nem indok, hanem történet -, mi
veled vette kezdetét - egy életnek
meredekén együtt megmaradni.

Vén frázisok önmagukat frissítik,
de az ember nem érti, miért is?
Valami újat szeretne, s a régit
kidobná, vagy elfeledné máris.

Ám a szó nem enged! agyakba vésett
erő, és ereklye; szerelmesen
ragaszkodik hozzánk; fazonja tépett.
visszasírja magát zengzetesen.

Csak az ember hűtlen, bús amnéziás.
Ha egy szó kimenti, mert bajban van,
később tagadja. Gyáva komédiás.
S ha imádkozik, kimondja, halkan.

Hangosan kéne, üvölteni, sokszor!
Szeretni szavak erejét, fukar
terjedelmét, csattan, mint az ostor,
szelíden ösztökél, vág és zavar.

A keret nem üres
levegős tárhely
Úgy vár képekre,
mint egy vőlegényre
a mennyasszony.

Képek kallódnak,
nincs idő keretezni.
Pragmatikus vonalnak
kezdenek összeszűkülni;
elvéreznek üveglapon.

Keretnélküli festmény
az árvaság szimbóluma,
mint aki szereti testén
a vonzást habzsolva,
de nem köt vele házasságot.

Csak kihasználja, ekként
értéktelenedik el
a festő munkája, nem ért
hozzá senki, koszos kezekkel
kukába utasítja, ennyi.

Olykor hallgatom, mit locsog manapság
a világ? - s nem izgat, bármennyire
kacagtató, mindegy! meg se ragadják
figyelmem, sétálok a ligetbe.

Bocsátsátok meg szent égiek, böszme
dumák statisztikája hagyomány;
amelyben valódi probléma mégse
fedezhető fel, pletyka tartomány.

Eközben illatozik a patakrét,
Bűbáj a Nyár egy legény se kaszál.
Falusi nép zöldért városba jár

Kenyérillat se kemencéből illan
Nem csinos leány sütötte, süsük
sütödéje keleszt, s mi azt esszük.