Mikijozsa blogja

Aki szerelmes nem érti a viccet;
nevet vagy sír, de nem a vicceken :),
Kinek tréfádtól a füle se viszket:
vezesd ám cukros csókkal, zsinegen.

Volt nekem is egy szépem, oly rezignált.
nem is érdekelte más - csak a csók.
ha ugrattam, hátha nevetésre vált,
sziszegett, hogy rám önti a lavórt.

El is tüntettem minden tálat egyből,
de Ő az ollóhoz kapott - ne már
leszúr, vagy tán a nyakkendőmbe vág?

Hiába mind okítottam, megértőbb
legyen, mert huncutságom neki fájt;
Ilyen a szerelem, sebző bumeráng.

Az emberség fentről közelitőleg,
a szeretet szívkamrája felé, úgy
rekedt meg, mint egy hajó - letörtek
vitorlái. belülről süllyedés sújt,

veszejt mindent, ami emberi. Hogy
is énekelj költő mintha örömtelt
időket élnél? körötted kifogy
a barátság csermelye, az is öntelt

aki imát felejt; aki lehel szét
szolidaritást, s utat nem mutat.
Tehet-e róla? szánd meg emberlelkét.

Feladvány, hogy kivárásra biztasd
az árvát, a távolállót -; akárcsak
Buga Jakab, őse e hazának.

https://youtu.be/1CNFR3gW8bU

Fakopáncs álmaiból ébredőn
az odúban zümmögött még a napfény.
Szeretni jött, hisz ő az éltetőm.
Kerek tüze fényes varázs , aranykép.

A jó isten tányérából lakik jól
az ember, az állat, meg a madár;
alatta halak esznek-isznak a patakból.
Az en álmom egész más, furcsa homály.

Amelyben annyi a kérdés, az út,
ki nem talál belőle ki betéved.
Matatni fogja a fák derekát.

Előbb le kéne hajolnia, úgy
tekinteni szét, mint a denevérek,
fejjel csüngve le, s belelát.

Nem alhatok előre megfontoltan -,
csak úgy ledőlök, mint öregedő
kivágott fa, s a szerelem eső
behinti lelkem üdvös mélypontomban.

Igazak álmát se keresem -, ablak
odaátra ily korán ki ne nyílj!
ne nézzek abba, honnan vissza hív
szerelmem mosolya? itt kell maradjak!

Nem űz el vaksága világnak -; ékes
a lét míg velem vagy, addig egyéb
nem érdekel; vigyázlak eltökélten.

Időnként szunnyadnék, veled, egy édes
ölelkezésben; de ezt mégse kérd;
legyen perfekt szerelmi fejlődésem!

Leányzók bája él örökre benned;
csinos csintalanság és anyaság
keveréke, mily lágyan szeret szíved!
Sehol nem terem nálad szebb virág.

Te labdarózsa, kihajolsz az útra?
leszakítalak naponta mikor
a Hold feljön, mindenem odanyújtva;
hogy megölelj, mint annyiszor

Dalolj szent lant eközben, mert a lelked
s a lelkem most táncot jár hajnalig;
szökellve figuráznak, amig alszunk.

S ha jön a reggel, szaladva lekerget
az égről, de nincs vége, vágyaink
pihenése látszat - fel jön szép napunk.