Mikijozsa blogja

Mikijozsa•  2020. október 9. 06:53

mint libák a kék tavon

memóriák hegyéról messze látni
puha felhők pihennek mint libák
a kék tavon benne hal milliárdnyi
aláugrom s elkapok egyet - ki mást?

a nap nagy szavak tengerében süllyed
meredek partok közt hullám dobál
palack leveleket - sokat írtál
örökre várom - szerelmem te küldted

vihar is segít tán ma veti partra
sirályok remek halász madarak
ha láttok vajegyet ott ne hagyjátok

a távol nem számít csak a szív szava
hiszen a gondolat szabad marad
néhány sor és én a szívedbe látok

Mikijozsa•  2020. október 7. 13:42

szavak versedénye mit forral?

a versedénybe, ne kancsóba tégy
szerény muskotályt forrald lent a pince
penészes odvában s akarva kérd
az istent ne rontsa meg ecetízre

de mondd zokszó nélkül a tényeket
ha mi bennünk kialszik a fehértűz
hitünkből kilopták a lényeget
e honban az igazság nem elég szűz

erőszakot vett rajta a rohadt
fasizmus, ez a nép kormánya céda
csak a multinak ad védelmet

s örül ha félmillió kirohant
a többinek elhülyülés a létra
hogy felszínen maradjon ha lehet

Mikijozsa•  2020. szeptember 30. 15:54

színvallás- ébredés

rövid álom után a színeket
hozom hozzád szerelmems  te hallgass
reményfények jámborsága üzent
tudatalattim mosta át hatalmas

erővel, és virágok illatát
keverte a szivárványokba - nézz fel
csodavilág a valóság a fák
de eltévedtünk bágyatag eszünkkel

ilyen  színek hoznak ébredést
pereljük be a világ vámszedőit
kilopták innen a valóságot

emeljünk bátran szót az ifjakért
leszürkült múlt kígyója tekerőzik
aranyból a homok mégsem látjátok


Mikijozsa•  2020. szeptember 26. 21:35

rögtönzés klapanciám

kettesben gyalogol a szerelem
ezért igézlek én téged ma kedves
s osztom meg élethalál végzetem
ne félj lelkünk arca patinamentes

ahogy a rozsda bevonja a kést
s alatta porladozik a bosszúvágy
ölelgetve hárítunk rettegést
mintha isten tenyerében aludnánk

szeretlek számolatlan évekig
lebegni kell örökké noha minden
zuhanva súlytalan múltba esik

szeretlek s ennek vége soha nincsen
az ablak bukóra időtlen itt
derűs szemed ezen át reám tekint


Mikijozsa•  2020. augusztus 22. 16:20

Gumibeton

Gumibeton kong a lábam alatt -
ez a járda abroncsa -, recés mint rég;
ruganyos feszültség beleragadt,
ha visszatérnék, talán bediliznék.

Nehéz hazudni, de űz a kényszer -
elégszer visszahulltam-e, s szeretlek?
Ölelgettelek, de nem elégszer -
csak, egy vendég vagyok -, átmenetileg.

Gumiaszfalt, mint a radír, töröl
mielőtt leföldelném vezetékem,
maszatfoltos nyomokban szenvedésem.

Szép voltál, szép vagy, szép lesz a jövőd
ez az út vitt - tested lelked felé
az újrakezdés csöpp csillaga mellé....



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom