Mikijozsa blogja

Mikijozsa•  2025. február 16. 13:37

Valamikor kívülről megtanultam

Valamikor kívülről megtanultam s büszkén szavaltam   a Tiszát , mivelhogy 

az osztályban senki nem tudta,  csak felolvasni.

Úgy voltam ezzel mint amikor  -Arany János Toldijából - egy egész éneket kellett megtanulni, hát abban is én ... na mindegy.

  Ebból kiindulva, lassan megtanultam -  nem sokan szeretik a verseket, lenézik lebiggyesztett ajakkal kimondják:

- Á, ilyent még én is tudok írni, és láss csodát - tényleg tudnak.

de jó nekik, hát tudjanak is, adja isten. Én pedig szavalom a Tiszát -


    Petőfi Sándor: A TISZA
  1. A TISZA
 Teljes szövegű keresés
 
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
 
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.
 
Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
 
Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
 
Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.
 
Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.
 
Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.
 
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.
 
Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.
 
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
 
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -
 
Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.
 
Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."
 
Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
 
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
 
Pest, 1847. február
 
 




Mikijozsa•  2025. február 14. 11:18

A szerelem tudománya

Nem étel, nem ital - csókkal él
akinek a, kedves, szép orcája - Nap;
Aki gyönge válláról ruhát letép,
gyönyörködve simogatja, mindennap.

Akit ölébe ültet, haját kézzel
sokáig fésüli, s minden kecses
porcikáját gyönyörrel tekinti meg,
Ki iránt legtisztább vágyakat érez.

Akivel egybeforr, extázisba es,
sosem unja meg, bármennyit pilled,
öregedhet - érzelme rendületlen,
Ilyen a szerelem, nem kell elhinned.

Mikijozsa•  2025. február 6. 11:06

Hétpróbás semmiség

Csipetnyi bátorság, mint ablakra izzadt
bekopogás, mikor felbukkan kétségbe
esése a hütlenül elosont és hibbant
ifjúságnak, ne ácsorogj megszépülve'.

Fuss, szaladj vinni szét tolvaj jogát
jelenlétednek, hisz mindent lopni kell,
mesterséget, egészséget - fizetséget, morált.
Jóságod mindig téged kicsinyel.

Elkopik a szappan kufár arcán e rendnek,
küszöb alá kerül a kolbász valahányszor
rálépsz, újat nyomtat, füstöltet neked;
Jól rágd meg holnap téged rágnak mit gondolsz?

Mikijozsa•  2025. január 2. 12:26

Újabb év porondján

Újabb év porondján állok, van tovább?
indul a fény, világítja utam -,
fel is húzok egy hétmérföldes csizmát.
Muszáj sietni - véges a futam.

Vívódások pástja, kezemben drótkard,
ám riválisom elszaladt, kopog
a talpa, ö volt az Óév, nem maradt
emléke se már, nem oly nagy dolog! :)

Aranyszájú szerelemem szép csókja
vigasztalj, most add kezed, e kardot
letenni, holtig kerülni a harcot.

Értelmetlen minden, mi nem oldja
a feszültséget, s megfoszt egy boldog
együttléttől, ily utat nem akarok.

Mikijozsa•  2024. december 6. 13:37

Huzatos szelek viszik álmaink

Mi más lenne az idő, ha nem a szél.
Kedveljük, ha hűsítve meglegyint,
de ha kifúja belőlünk ami szép -.
vad szelektől  óvjuk virágaink.

Fedezékbe pucol mind aki él,
s hiába kunyerál fentről szélcsendet,
sebes vonatok hozzák a veszélyt.
Szörnyei  kultúránknak felőrölnek

Hisz holdon is lengedez lobogó,
hol keresd nyugalmad nyomorult világ;
Földi lény  senyvedd isten ostorát,

Kudarcot vall  az értelem, zúgó
huzatok viszik álmaink ; ordítva
kapunk észbe -, kedvünk elorolta.