Mikijozsa blogja

megcsapott e széltelen vidék zaj
ímhol levegőt is vödörben hozna
s orrunkba lobogtatná egy dévaj
jer fiam, kapsz egy szippantást légszomjra

szikrázik mindkét szeme ha mondja
nyargal máris forgószelet úgy kutat
Zöld tajtékot köhög fel kacagva
s felhők hasát nyalni fel-felugorgat

sok szelíd város fura szokása
némely gazembert istenítve emel
szobrot és örök márvány oszlopot

Bár mostanában kivétel járja
 áldozatoknak is állít követ
kit legyőztek  ölni fegyvert nem fogott

Telefirkált hegyeken a a fák

sziklát repesztő lábakkal zörögnek,

laposodik és züllik  a világ;

sebzett törzsünkre kígyók tekerednek.

Hasad a kőzet, mállik az alap,

az isten egyháza lassan lesüpped,

lecsúszik a völgybe, árvíz ragad

el sok lelket, s a pap egyre csak füllent-

Őrizetlen a nyáj, hol a  juhász?

Kire hagyott rá minket a teremtő,

saját lelkiismeretűnkre, nos -

tehát mindezért nem felelelhet más?

Csak a  kifosztottak sok, sok  esendő.

Ezt beismerni jaj,  nagyon kínos.

készült szeretet kristályaiból
isten emelte a falakat ember
a Kárpát medence szikláiból
körbe vette Dunával nagy vizekkel

ó hogy szerették egymást őseink
védelmezve isten akaratát és
a szent rögöt vérükkel öntözik
jogarát büszkén hordá királykéz

egységes magyar haza csonka lett
átkozott négybe vágta velejéig
gonosz ördögfattya kezet emelt

isten türelme végtelen mindétig
ronggyá tépi csakhamar e végzést
képzeld el azt az örömteli érzést

harc és cselszövés bús lépcsőfokán
áll a magyar magára hagyva árván
esélytelen kezekben a kormány
a földön százféle szétszórt kiáltvány

tanulni kéne belőle - viszont
hazugság kötözte meg az értelmet
polip karjaival festnek iszonyt
álság papja hatra vakra térdeltet

s bár látszólag hősöket emleget
ünnepnap áldozatokat hoz szóba
feledtetve velünk győzelmeket

egyszerűen csak hajtsd le a fejed
ne állj be többé efféle  sorba
csak szeresd és támogasd testvéred

Régmúltnak áthallása zaklat ma,
vagy képzelgések zöreje inkább -
e nagy hajcihő, - korunk bánata?
lélekemésztőn nehezedik ránk.

Bűntudatot táplál és  földre nyom.
Légy csúszó-mászó és szolga mindig,
sebek nyalogatása bomlasszon,
tépje hited le, le békaszintig.

Mert volt egy ország de elorozták,
- emberségünk hibának számít ma is -,
könnyen átvertek a kis okoskák,
korpába keverhető az igaz is.

Nem nagy múltú népeké a siker,
de kinek jó az? másnak sem haszon,
hisz nincsenek előbbre semmivel;
bérük a konc - egyetlen alkalom.

Mondd, utána mi jön, ha a paraszt
kit elűztek, nem kapál tengerit?
Vegyszert szórnak gépek, ölik a gazt,
s a mérget mi velünk lenyeletik.

Nem, nem a múlt tanít, sosem okult
ki történelem könyveket lapoz;
Buzdítás "jó tett" már mind elfajult
szent harcba hívnak s később meglakolsz.

Többre jut, ki csendben őriz nyájat
és kitér az erőszakos elől;
Hisz úgyis már elvették puskánkat,
ki kell várni s az álhít összedől